Új hozzászólás Aktív témák

• #52498 #71562240 törölt tag #71562240 #52132

  Új Válasz 2014-09-11 11:17:11 #52498

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #71562240

  törölt tag

  válasz #71562240 #52132 üzenetére

  Ribi külön kérésére folytassuk a negyedik dimenziós tanfolyamot, még néhány rész hátra van. (Az oly nagy népszerűségnek örvendő rézkarika is valamelyest új megvilágításba kerül!)
  A mai epizódban, részben mérésekkel, részben gondolatokkal, részben metaforákkal arról lesz elsősorban szó, hogyan hatnak-hathatnak a környezetünkben levő erőterek, tárgyak (tárgyak erőterei), vagy a saját működésünk a testi-lelki állapotunkra, közvetve a zenehallgatási képességünkre. (Botcsinálta auralátók, kézrátétellel gyógyítók, távfrekvenciagyógyászok... ide mind, jó tippeket kaphatnak! )

  Előzmények:
  (#49702) kammerer
  (#49705) kammerer
  (#49706) kammerer
  (#49708) kammerer
  (#49814) kammerer
  (#49963) kammerer
  (#50145) kammerer
  (#50201) kammerer
  (#50203) kammerer
  (#50333) kammerer
  (#50523) kammerer
  (#50788) kammerer
  (#51011) kammerer
  (#51115) kammerer
  (#51772) kammerer
  (#52132) kammerer

  ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,

  Negyedik Dimenzió

  Alább a Szerkesztő számol be a Negyedik Dimenzióban tett
  utazásairól, a High Fidelity "megmagyarázhatatlan jelenségeiről. Mivel
  ezek részben vagy egészben kívül esnek a klasszikus elektroakusztika
  ervényességének körén, Olvasóinkban idegenkedést ébreszthetnek, s
  csökkenthetik lapunk műszaki tesztjeinek hitelét. Nyomatékkal
  leszögezzük, hogy az ehelyütt közölt írások teljes mértékben
  függetlenek a lap műszaki részétől. Munkatársaink csakis azzal
  járulnak hozzá ezekhez a cikkekhez, hogy résztvesznek a szeánszokon -
  és borzadoznak. A Szerkesztő egymagában vállalja munkájának minden
  ódiumát.

  *

  Nem vagyok többé sarlatán!

  Valahányszor szóba hoztam valami "komoly embernek" a Peter Belt
  által felfedezett effektust, mindig így mutatkoztam be: "én egy
  sarlatán vagyok..." Úgy érzem, most már jogom hozzá, hogy elhagyjam
  ezt a védekező-mentegetődző formulát. Nem vagyok többé sarlatán:
  bizonyítani tudok, műszeres mérés eredményére hivatkozhatom. Ezek a
  mérések ugyan még mindig nem voltak elegendően nagyszámúak, és a mérés
  körülményei még nem mindenben feleltek meg az egzaktság
  kritériumainak, de eredményük most már nagy biztonsággal előreveti
  árnyékát a jövőbe.
  Már elmeséltem, hogy a legújabb PWB-eszközökkel szemben egyre
  gyanakvóbbá váltam, nem azért, mintha nem működtek volna, éppen
  ellenkezőleg, túlontúl is működtek, csak éppen nem a jó irányban:
  idegességet, zaklatottságot keltettek bennem és (a kísérletekről mit
  sem tudó) családtagjaimban. "Halmozni" kezdtem a hatást, irgalmatlan
  mennyiségű PWB-eszközt mozgattam meg, és valóban sikerült kimérni a
  hatásukat, vérnyomás-változás formájában. A "kezelés" 10
  higanymilliméterrel felvitte a vérnyomásomat, "kapcsolóüzemben".
  Van nekem egy "beépített ügynököm" a műszaki egyetemen, egy
  tanársegéd, aki kezdettől fogva hitelt ad nekem (nem elhiszí, amit
  állítok, hanem érzékeli, amit demonstrálok, a rézkarikától kezdve a
  szoba irányhatásáig). Szerettem volna beszervezni a professzorát is,
  de a barátom azt mondta, jobb lesz, ha meg sem próbáljuk. "A
  professzor mostanában azzal van elfoglalva, hogy reggelente kijár egy
  pilisi faluba, és a helybélieket arról győzködi, hogy ne tiltakozzanak
  a környéken építendő nagyfeszültségű távvezeték ellen, mert az
  semmiképpen nem károsíthatja az egészségüket." Nem, tényleg jobb lesz
  a professzort egyelőre békén hagyni. A barátom viszont elkért tőlem
  20-25 PWB csipeszt, és elvégezte a vérnyomásmérés-próbát, még nálam is
  alaposabban. A csipeszek, ruhára és a szobában található egyéb
  szövetanyagokra helyezve, neki is megváltoztatták a vérnyomását, neki
  is éppen 10 higanymilliméterrel. Csak: neki felfelé vitték, nem pedig
  lefelé...
  Hosszas keresgélés után sikerült találnom egy egészségügyi
  intézetet, ahol vállalkoztak rá, hogy elvégeznek egy
  kísérletsorozatot, legalább másfél tucat pácienssel. Osszesen 17
  személyt vontak be a vizsgálatba (fiatalokat és középkorúakat
  vegyesen). Mindegyiknek kétszer mérték meg a vérnyomását: előbb
  "szárazon", azaz normál módon, majd pedig felrakták a ruhájukra és a
  helyiségben található egyéb textíliákra az általam küldött
  PWB-csipeszeket; akkor 10 percet vártak, és utána megismételték a
  vizsgálatot. A 17 páciens többségének bizony megváltozott a
  vérnyomása! Kézenfekvő dolog pszichológiai hatásra gyanakodni; hogy a
  páciensnek már magától a vérnyomásmérés tényétől is megváltozik a
  vérnyomása. Ez a jelenség nem ismeretlen az orvosok előtt; olyannyira
  nem, hogy elnevezték "fehérköpeny-effektusnak", és még a
  nagyságrendjét, sőt, még a tűrésmezejét is felmérték. Nagyszámú adat
  alapján úgy találták, hogy a mérés körülményeinek hatására (tehát
  attól, hogy el kell menni a rendelőbe, ott az orvos vagy a nővér
  nekikészülődik stb.) a betegek vérnyomása átlagosan körülbelül 6
  higanymilliméterrel térhet el normális értékétől; a tűrésmező ±3
  higanymilliméter. Tessék ezt összevetni az alábbi táblázat adataival
  (páciensek vérnyomása csipeszek nélkül, illetve csipeszekkel 10 perc
  türelmi idő után):

  1. 100/60 90/60
  2. 120/80 110/80
  3. 140/80 130/80
  4. 100/70 97/70
  5. 120/80 108/80
  6. 120/60 95/60
  7. 100/65 90/60
  8. 120/80 115/80
  9. 135/60 105/60
  10. 115/80 100/60
  11. 110/70 125/80
  12. 115/85 130/80
  13. 110/80 130/80

  A fennmaradó 4 páciensnek nem változott a vérnyomása. Ez nem azt
  jelenti, hogy tökéletesen érzéketlenek volnának a Belt-jelenségre - de
  minden bizonnyal érzéketlenebbek az átlagosnál (a mázlisták!). A
  táblázatban felsorolt 13 közül kettő gyöngén reagált (mindössze 3,
  illetve 5 higanymilliméter változással), a többiek eredménye azonban
  már eléri a 10 higanymillimétert, némelyiküké még a 20-at is! Az
  átlageredmény a 17 páciensre, tehát azokat is beszámítva, akik nem
  reagáltak a csipeszekre, 9,41 - jócskán meghaladja a
  "fehérköpeny-effektus" által jelzett 6 higanymilliméteres
  átlagértéket.
  Most már válaszolhatunk arra a kérdésre, hogy a Belt-hatás vajon
  felfelé, avagy inkább lefelé nyomja-e az emberek vérnyomását. A
  többségnek (esetünkben 59%-nak) lefelé vitte, némelyeknek viszont
  (17%) éppenséggel "felnyomta a pumpát" - ajánlom ezt mindazok
  figyelmébe, akik rézpántot ("mágneses karkötőt") viselnek a
  csuklójukon, reuma és magas vérnyomás ellen, és ezzel esetleg sokkal
  nagyobb bajt idéznek elő, mint amekkorától meg szeretnének szabadulni.
  Hát igen, éppen ez a különbség a természetgyógyász és az európai orvos
  között. Az előbbi képes felismerni bizonyos jelenségeket - az utóbbi
  pedig képes a helyükre is tenni azokat. (Előbb vagy utóbb.)
  Mindenesetre a fent leírt méréssorozat nyomán most már esélyt
  látok rá, hogy a PWB-hatást (vagy bármiképp nevezzük is) most már
  szakorvosok: kardiológusok és hematológusok is komolyan fogják venni,
  és elvégzik a perdöntő, nagyszabású kísérletsorozatot, amelyre egy kis
  hobbilap szerkesztőjének se módja, se pénze, se ideje nem volna. A
  vérnyomás-szabályozás komoly dolog, a kutatók fáradsága igen gyorsan
  megtérülhet, itt már nem holmi audiofil hangminőség forog kockán: itt
  emberi egészségről... s ki tudja, még mi mindenről lehet szó. Hátha az
  illetékesek most már "szagot fognak"... Egy ismert adoma szerint az
  egykori brit miniszterelnök ellátogatott a hírneves Faraday
  laboratóriumába, ott körbevezették, és magyaráztak neki mindenfélét,
  amiből semmit sem értett. Végül megkérdezte, hogy ennek az egész
  kísérletezgetésnek vajon mi a gyakorlati haszna. "Nem tudom, uram -
  válaszolta a fizikus -, de az biztos, hogy Önök egyszer még adót
  fognak szedni utána."
  A Belt-jelenséget mi auditív effektus formájában ismertük - most
  pedig már sikerült vérnyomás-méréssel is azonosítani. A Belt-jelenség
  titka tehát pusztán a vérnyomás-szabályzásban rejlene? Végzetes
  tévedés volna ebbe belenyugodni! Kiderülhet, hogy az auditív élmény és
  a vérnyomás módosítása talán csak szimpla mellékhatása a
  PWB-effektusnak; hogy sarlatánságaink az egész emberi szervezetre
  hatnak, sokféleképpen és komplex módon.

  Pápaszem és zokni

  Véleményem szerint bárminemű fémkarika a csuklón: eredendően káros
  az emberi egészségre, teljesen függetlenül attól, hogy fel-, avagy
  lefelé nyomja a vérnyomásunkat. A fémpánt hatását elsősorban auditíve
  lehet felismerni: eltűnnek a sávszélek, a felső basszus feldúsul, a
  felső prezensz érdessé válik, a hangkép veszít levegősségéből és
  könnyedségéből, a zene benyomul a szobába - mintha az audiofil,
  kevésmikrofonos felvételt hirtelenében a szokásos tucatmikrofonos
  tucatfelvételre cserélték volna. Némi gyakorlattal fel lehet ismerni
  egy enyhe szédülésérzetet is, furcsa nyomást valami meghatározhatatlan
  helyen: a fültövön, a dobhártyán, a fej két oldalán. (Én most
  "kinagyítottam" az effektust, a valóságban természetesen nem ennyire
  drasztikus.)
  Fémpántot nem kötelező viselni, szemüvegre azonban előbb vagy
  utóbb szüksége lesz az embernek. Én például közelre jól látok, de
  moziban-színházban bizony már fel kell biggyesztenem az ókulárét
  (egyelőre csak 1 dioptriásat). Természetesen az Operában is, ahol
  időnként balettet adnak. A balettet látni is kell, felteszem újdonatúj
  szemüvegemet, a látvány egyszeriben megelevenedik - és legnagyobb
  megdöbbenésemre a zene teljesen tönkremegy! Lekapom a pápaszemet - a
  zene helyreáll, a látvány elmosódik. Nekem ez a kettő együtt, úgy
  látszik, többé már nem lesz tökéletes. Vigye el az ördög
  Csajkovszkijt! Történetesen a rézkarika fiziológiai hatását is
  Csajkovszkijon ismertem fel. A kettőnek teljesen azonos a hatása. Az
  én szemüvegem fémkeretes; eleinte abban bíztam, hogy a bajt a fémkeret
  csinálja. Hiú remény. A műanyagkeret éppúgy tönkreteszi a muzsikát. És
  megint nemcsak zenehallgatásról van szó, hanem általános emberi
  közérzetről. Ha szemüveget hordok, minden megváltozik körülöttem: még
  ha behúnyom is a szemem, másképp érzékelem a teret, másképp érzékelem
  a körülöttem állókat - mintha egy idegen közegbe cseppentem volna.
  A fémpánt és a szemüveg mellé egy harmadik "zeneellenes"
  használati eszközt is ajánlhatok: a zoknit. Ezt Peter Belt fedezte
  fel, és az Audiophile tudósít róla. Ott nagyon jól szórakoznak ezen az
  idétlen ötleten, még a címlapra is kitesznek egy piros zoknis lábat,
  hogy,nagyobb legyen a mulatság. En sokkal kevésbé találtam
  szórakoztatónak, én már tudom, hogy Belt felismerései mindig reálisak
  - eltekintve attól a csekélységtől, hogy szerintem a jó irány egészen
  másfelé mutat, mint amerre ő gondolja. De a zoknival tökéletesen igaza
  van, zokniban tényleg sokkál rosszabb zenét hallgatni. Bárki
  kipróbálhatja! Nem áprilisi tréfa! Legalább tíz percre felejtsd el,
  hogy egész életedben úgyis zokniban fogsz járni. Hát nincs benned egy
  szemernyi kísérletező kedv?!
  Ez a három varázsszer - a fémpánt, a szemüveg és a zokni - egyre
  inkább arról győznek meg, hogy mi, hifisták Péter W. Belt jóvoltából
  valami lidérces titok nyomára bukkantunk. Hogy mi lesz a megfejtése,
  arra nézve már többféle találgatást adtam közre ebben a rovatban -
  most előállok a legújabbal.

  Egy véletlen felfedezés karrierje

  A Kirlián-effektus

  Jelenlegi véleményem szerint (amely nem feltétlenül egyezik a
  holnapival) a PWB-effektus "támadáspontja" nem más, mint az emberi
  test "aurája", "elektromos légköre": az, amelyet a szovjet Kirlián
  fedezett fel és fényképezett le. Erről vagy 20 évvel ezelőtt cikkeztek
  a szovjet lapok - nem is adtam hitelt az egésznek, jellegzetes
  áltudományos kacsának véltem. Nemrég azonban Király József
  pszichológus arról tájékoztatott, hogy a Kirlián-effektus nem csalás,
  nem ámítás, hanem hitelt érdemlő, demonstrálható, reprodukálható
  jelenség, amelyről a fizikusok is elismerik, hogy létezik. Megkértem
  őt, foglalja össze röviden, mit mondhatunk ma erről a titokzatos
  jelenségről. Íme!
  Egy krasznodari elektroműszerész, Sz. Kirlián nagyfrekvenciás
  árammal működő orvosi készüléket javított, s közben szokatlan
  elektromos kisüléseket vett észre. Amint keze a készülék
  elektródjaival érintkezett, ujjai körül fényes kisüléseket észlelt,
  mintha bőrfelületén apró lángnyelvek keletkeztek volna. E
  fénykoszorúkat az elektródokhoz helyezett fényképező anyagokkal,
  fényérzékeny lemezekkel meg is örökítette. E véletlen során az
  elektrofotográfia új ága született meg. Magát a tüneményt pedig, első
  észlelőjéről Kirlian-jelenségnek nevezték el.
  Egy hazai fizikus a következőképp összegezte e jelenség lényegét
  (a hagyományos fogalmak alapján - a Szerk.): nagyfeszültségű,
  nagyfrekvenciás térbe helyezett tárgyak körül koronakisülés
  keletkezik, amit már régebben is észrevettek. A kiváltó ok a két
  elektród közötti feszültségkülönbség, s a levegő vezetővé válása.
  Áramvezető plazma jön létre, amely kisülési csatornát alkot. A
  gerjesztett részecskék energiatöbbletüket fényként leadják, a kisülés
  tehát világít s fényképezhető. A jelenség, lényegében, "hideg"
  elektronkibocsátás, amikor nem változik az anyag hőmérséklete, s mégis
  elektronok válnak le róla. Ha pl. ilyen felvétel készül az ujjhegyről,
  az egyik elektród maga az ujj, a másik pedig egy fémlap, amelyet
  nagyfrekvenciás generátorral kapcsolnak össze. Ha e fémlapra
  fényérzékeny anyagot helyeznek, az ujjról kiinduló elektronok
  "megvilágítják", vagyis az elektródok között kisülési csatornák
  keletkeznek.

  Változó lelkiállapot - változó koronakisülés!

  Pénzdarabokról, falevelekről, virágszirmokról számtalan s igen
  szép színes felvételt szolgáltatott a Kirlián-féle fényképezési mód. A
  fénykoszorúk nagyon sokféle, pl. az ember bőrfelületének különböző
  részei különböző színekben jelennek meg, de a fénykoszorú alakja is
  sokféle: kör, gyűrű, karika, "gázláng", apró csóvák, különféle
  színárnyalatokban. Élénkek vagy fakók, felvillanók vagy állandók,
  mozdulatlanok vagy mozgók. Ez a számtalan változat sok körülménytől
  függ: az elektród formájától, a vezetőképességtől, a levegő
  nedvességtartalmától, de az ujj bőrének biológiai, élettani
  állapotától is. Ez utóbbi bizonyult a legszenzációsabbnak. Más alakot
  és színt mutatott a koronakisülés, amikor a személy, akinek ujjait
  "fényképezték", izgatott, vagy nyugodt volt. Ha egészségi állapotában
  lényeges változások mentek végbe, vagy valamilyen gyógyszert, az
  idegrendszeri-élettani működésre ható szert (alkohol, drog)
  fogyasztott, más típusúak lettek e kisülési "protuberanciák".
  Kiviláglott, hogy az ember érzelmi, lelki változásaira reagál a
  koronakisülés. Más lelkiállapot - más fényjelenség. Ez a különbség a
  legszembetűnőbben akkor jelent meg, amikor egy szólóhangszeres művész
  ujjairól készültek felvételek, hangversenye előtt és után. A feszült,
  kissé lámpalázas állapot hegyes, tüskés, kékes árnyalatú
  kisüléssorozatot, a koncert utáni nyugodt, de fáradt, kimerült állapot
  pedig sárgás, gyűrűszerű foltokat váltott ki a fényérzékeny anyagon.

  

  1-2. "Csodadoktor" ujjhegye normál állapotban, és amikor úgy véli,
  hogy most éppen gyógyít.

  

  3-5. Ujjhegy, amikor a gazdája színjózan... illetve, amikor már
  elkortyolgatott előbb fél deci, majd utána egy jókora adag pálinkát.
  ("Galaxies Of Life" - The Human Aura In Acupuncture And Kirlian
  Photography, Gordon and Breach, New York, 1973.)

  Új bőrreflex?

  A pszichológia félévszázada ismeri és használja a galvános
  bőrreflex jelenségét a finom érzelmi állapotok kifejezésére, illetve
  mérésére. Egyenáramot áramoltatnak át pl. az ujjak felületén, s a bőr
  villamos ellenállását mérik. A száraz bőrnek nagyobb, a nedvesnek
  kisebb az ellenállása. Azt viszont, hogy bőrünk mennyire száraz,
  alkati és klimatikus tényezőkön kívül idegrendszeri állapotunk,
  pillanatnyi érzelmi töltöttségünk is szabályozza. Köztudott, hogy az
  idegrendszeri működésében ézékeny ember tenyere gyakran nedves, amit
  kézfogáskor is észreveszünk. A bőrreflex-mérés a kísérleti
  pszichológia korrekt eszköze, bár e módszert egyes helyeken
  erőszakoltan vulgarizálták, "hazugság-vizsgálónak" nevezve a
  berendezést, amely állítólag leleplezi a tettest (tagad ugyan, de
  belső nagyfokú szorongását nem tudja visszatartani s azt a készülék
  igen jól jelzi.) Egy ember megnyilatkozásainak erkölcsi tartalmát nem
  lehet készülékek mérési adataival kifejezni, a lelkiállapotáról
  azonban valóban információt ad e módszer. Lehetséges, hogy a
  bőrreflexes vizsgálómódszer mellé felsorakozhat a koronakisülés
  fotográfiája is, mert e fények vizuálisan érzékelhetővé, láthatóvá
  teszik az egyes lelkiállapotokat kísérő s a bőrben is tükröződő
  élettani, idegrendszeri jelenségeket.
  Ennek a technikája azonban egyelőre eléggé bonyolultnak tűnik,
  mert a koronakisülést - mint láttuk - igen sok tényező befolyásolja,
  az idegrendszerieken kívül. Sokan félnek tőle, hisz a laikusok
  általában nem tudják, hogy a nagyfrekvenciás váltakozó áram csak a
  vezető felületen fut végig, s ezért voltaképp veszélytelen (pl. a
  látványos Tesla-kisülésekben jól láthatók az elektromos szikrák, amint
  egyik ember kezéről a másikra ugranak át.) Kialakulóban van az a
  technika, amely az újszerűség és a valóban ámulatot keltő fotográfiák
  színes káprázata mellett létre hívhatja a lelkiállapot vizuális
  eszközökkel történő kifejezését.

  *

  Érdekes volt Király József ismertetője? Nem akarok előre inni a
  medve bőrreflexeire... de a pszichológus azt is megígérte, hogy
  összeismertet olyan fizikusokkal, akik a Kirlián-jelenséget
  reprodukálni tudják. Szeretném kipróbálni, vajon megváltozik-e az
  emberi test elektromos (?) aurája a különféle PWB-praktikák hatására.
  Egyvalami nem hagy nyugodni. Kirlián vagy PWB: tény, hogy valaki
  feltesz egy fémpántot a csuklójára, és a másik ember ezt megérzi.
  Látszólag ez csupán "mennyiségi" változás. Csakhát a mennyiségi
  változásokat nagyon könnyen át lehet alakítani "minőségi" változássá,
  azaz információvá. Példa erre a digitális hangrögzítés, amelynek
  lényege - éppen mi, hifisták ne tudnánk?! - egyetlen mennyiségi
  változó, egy elektromos impulzus, az "1"-es jel (amely hol van - hol
  meg nincs). Végezzünk el egy gondolatkísérletet (a gondolatkísérlet
  egyfajta modell, nem kell feltétlenül elvégezhetőnek lennie). Ha a
  fémpánttal semmi mást nem lehet csinálni, csupán "morzézni", vagyis
  "van jel - nincs jel" típusú információt közvetíteni, már akkor is
  döbbenetes jelenség áll elő: a gondolatátvitel, mégha primitív
  formában is. De én valószínűbbnek tartom, hogy az emberi test aurájára
  sokkal többféleképpen lehet hatni, nemcsak a fémkarkötőnkkel vagy a
  szemüvegünkkel vagy a ruházatunkkal, de az egész lényünkkel:
  gondolatainkkal, érzelmeinkkel, egészségünkkel és betegségeinkkel.
  Annyira elképzelhetetlen, hogy mindezek a tényezők a saját auránkon
  (csillagászati hasonlattal) különféle típusú protuberanciákat s ezek
  révén a másik emberen információváltozást idézzenek elő?
  Csak tudnám, hogyan kell dekódolni.

  Darvas László

  ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,

Új hozzászólás Aktív témák