Hirdetés

  • Haart

    PH! addikt

    Tehát csak moddolas után menne kevesebbel.
    Azért mert 8db el34 nem épp olcsó mulatság :W

    WOT klántagokat keresek, aki szeretne kötetlen maradni és FUNból játszani az jelentkezhet nálam. Jó légkör, családias hangulat. Ha kedved tartja csatlakozz!

  • bajnokpityu

    PH! félisten

    El34 helyett nem erőltetném a kt88at. Általánosságban.

    [ Szerkesztve ]

    Mazzer Major eladó

  • Haart

    PH! addikt

    6L6 variánsok mehetnek?

    WOT klántagokat keresek, aki szeretne kötetlen maradni és FUNból játszani az jelentkezhet nálam. Jó légkör, családias hangulat. Ha kedved tartja csatlakozz!

  • schawo

    Jómunkásember

    Kapcsolástól függően mehet a KT88.

    SoftDirect - Windows és Office licencek http://goo.gl/GqwSTH

  • robi-k

    őstag

    Pl. a németekénél vagy direktben az oroszoktól.

    Elérhető a CFW a Cambridge Azur CXUHD lejátszókhoz. Részletek privátban. OPPO BDP-10X, OPPO UDP-20X, Arcam UDP-411, CA Azur 752BD/CXU és CXUHD, Primare BD32MK2 CFW telepítését vállalom.

  • @tco@

    tag

    Sziasztok!

    Régóta gondolkozom egy olyan szett beszerzésén, ami nem rohad szét ha otthon pihen (évi 3-4 alkalommal menne nagyobb házibulikba, amúgy minimál hangerőn otthon használnám), és ha kell, meg tud szólalni.

    Szeretnék összerakni egy erősítőből, és 2 passzív hangfalból álló szettet, melyeknél az RMS legalább 100W/darab (inkább kicsit több), lehetőleg új minden komponense, és abszolúte baráti áron van, mivel nem sokszor tudnám kihasználni otthon :U
    Pc/multimédia speakereknél csak Logitech z623 és modecom MC-SHF120U az ami minőségben elmegy, erőben pedig közelít...a mostani 2x20 wattos Genius teljesítményét ismerem, szép, aranyos, nagy/nyitott helyre nagyon kevés.
    Mondanám hogy a keret 60k...de mind tudjuk hogy ez viccnek is rossz, ezért kérlek titeket, hogy javasoljatok valamit, előre is köszönöm :R

    U.i.: a skytec spb-8 és hasonló karaoke hangfalpárok jól néznek ki és olcsóak, de nem sok jót olvastam róluk...mk audio pro-10 és RH SOUND LK-618-10 és környéke pl nagyon borzasztó?

    [ Szerkesztve ]

  • r4z

    Ármester

    Kis szobába a B&W DM310 helyett jó vétel lenne egy pár Dali Zensor 1 metálhoz? Tisztában vagyok vele, hogy sokkal kisebb doboz, a kérdés leginkább az, hogy a mélyekben mekkora lehet a különbség. A Dalinak ugyan kisebb a mélyközepe (de feltételezem, hogy jobb minőségű is), tehát kevésbé megy mélyre, viszont ez talán jobban le tudná követni a pörgős dobot.

    Jó irányban tapogatózok a sötétségben vagy teljesen sikerült eltévednem? :D

    I don't like people. I like psytrance, sex and pizza, in that order. | iPhone 6S | MacBook Pro 13" 2015 | R1600, 16GB, 1070 @ 2560x1080 | Xpenology NAS

  • r4z

    Ármester

    Előre szólok, hogy nem vagyok a témában kompetens, kezdő hifis vagyok.

    Saját tapasztalatokból kiindulva biztosan mondhatom, hogy egy 2x70W-os Integra két belépő hangdobozzal is tud olyan hangerőt, hogy már-már élvezhetetlen egy házibuliban is. Szvsz nincs ott szükség 100W-ra csatornánként, ha megfelelő dobozokkal párosítod.

    I don't like people. I like psytrance, sex and pizza, in that order. | iPhone 6S | MacBook Pro 13" 2015 | R1600, 16GB, 1070 @ 2560x1080 | Xpenology NAS

  • @tco@

    tag

    Abból indultam ki, hogy nem fog tudni 100 wattot a valóságban, de 2x60 is elég lenne szerintem, ha minőségibb cuccról van szó, és valós érték van ráírva :U

  • andorra

    őstag

    Az erősítők teljesítménye (ebben a fórumban ezt mindenképpen ki kell emelni), nem pusztán műszaki kérdés, mert mi nem hangosítunk, hanem a minőségre utazunk. Ezért hifisták körében nem jelenthetjük ki, hogy X teljesítmény elég, különösen nem alacsonyabb teljesítmények esetén. Az igazán mély hangok iszonyú energiákat igényelnek és ahhoz nagyon fontos a nagy teljesítmény tartalék. Természetesen hangdoboztól, akusztikától is függ, hogy ez kinél, hogyan érvényesül, de általában igaz, hogy a nagyobb erősítő teljesítmény a minőségre pozitívan hat akkor, ha minden más paraméter azonos. Ez azonban természetesen nagy többletköltségekkel is jár. Tehát adott esetben nem a rendszernek, hanem a pénztárcának elég az X teljesítmény.

    [ Szerkesztve ]

  • andorra

    őstag

    Tegyük fel, hogy álmodban (azért álmodban, mert a valóságban ez nem fordulhat elő) részt veszel egy teszten, ahol két hangdobozt kell összehasonlítanod.

    Ezeket tapasztalod:

    1 "A" hangdobozon jobb a pergődob, de nem megy olyan mélyre mint B
    2 "A" hangdobozon élethűbb a hegedű, de B-nek jobb a tere
    3 "A" hangdobozon szebb a férfi énekhang, de B-n szebb a női énekhang
    4."A" hangdobozon szebbek a közepek, de B-n szebbek a magasak.

    Most azt hagyjuk figyelmen kívül, hogyha kicserélik a lemezt egy másikra, megint más különbségeket fedeznél fel.

    Most ennek alapján mondd meg, hogy melyik lenne jobb nekem?

    [ Szerkesztve ]

  • r4z

    Ármester

    Azt hittem, hogy ekkora kor- és méretkülönbség esetén csak van valami általános igazság :)

    I don't like people. I like psytrance, sex and pizza, in that order. | iPhone 6S | MacBook Pro 13" 2015 | R1600, 16GB, 1070 @ 2560x1080 | Xpenology NAS

  • andorra

    őstag

    Általános igazságok persze vannak. Például: ne mások tanácsa alapján válassz magadnak feleséget, mert te fogsz vele együtt élni !

    [ Szerkesztve ]

  • nebulo5

    senior tag

    +1!
    És ha még hozzátennél néhány, (a minőségi hangvilág érdekében) szintén fontos tényezőt, akkor talán elmaradna ez a mostanában dúló divathóbort, miszerint mégiscsak : " mások tanácsa alapján válassz magadnak feleséget, mert te fogsz vele együtt élni !" :D
    Nem az a gond a zenét és jó hangminőséget kedvelő emberkék túlnyomó többségével, hogy kevés pénzből szeretne jó hangforrást otthonra, (mert valóban elérhető "soványabb" pénzes malac ledöfésével is a több/kevesebb kompromisszummal, de elfogadható élvezetes zenei hang) hanem inkább nagyobb gond, hogy a zenei láncot építgető emberke, nem hajlandó tapasztalatszerzés útján megtudni, hogy mit is kell keresnie ahhoz, hogy az áhított végeredményt megépítse magának. Hogy egyáltalán, milyen kompromisszumot kellene!lehetne hoznia ahhoz, hogy a későbbiekben csiszolgatni tudja zenei láncának alkotó elemeit.
    Talán nem is sarkosítok, mikor ide merem írni: tudja-e egyáltalán, hogy mit szeretne, és ahhoz miként és mit kell meghallania egy - egy alkotóelem meghallgatása során?
    Amíg, erre nem döbbennek rá a jó hang "hajszolása" során, addig nem is tudják értékelni a fentebb leírtakat már megtapasztalt kevesek tanácsát. Inkább iróniával, cinizmussal reagálnak a tanácsokra, különösen azért, mert meg sem értik a tanácsokat.
    Nagyon igaz az a már-már szállóigévé vált, gyakorta leírt javaslat: "el kell menni, és meg kell hallgatni". És ha meg is tudja hallgatni, és a vásárlás mellett dönt, akkor az otthoni (már meglévő elemekkel) környezetben is mindenképp meg kell hallgatni.
    (ezt lehet úgy is olvasni, hogy csak egy füle-farka sincs agyament "bölcselkedés", és majd a harmadik, negyedik erősítő (vagy egyéb ketyere) cseréje után összeszámolhatja, hogy mennyi is volt a "tanulópénz", vagy el lehet járni hallgatózni és tanulni ingyen...)

    Üdv: nebulo

  • blattida

    PH! nagyúr

    Röviden: nem.
    A legkisebb zensor szinte valódi mélyek nélküli hangdoboz, ezért én ilyen műfajhoz egyáltalán nem ajánlanám, mert bár a 310-es b&w sem egy szub bajnok, viszont annak azért vannak érzékelhető/értékelhető mélyei...ráadásul a dali jóval érzéketlenebb is, ezért több kakaót igényel, de nem a zsírszegény változatból...teljesítmény igényesebb, a kevesebb mélyének dacára.

    Gauranga! हरे कृष्ण हरे कृष्ण कृष्ण कृष्ण हरे हरे || हरे रामा हरे रामा रामा रामा हरे हरे||

  • imp00

    kvázi-tag

    Régen foglalkoztam a témával így kikérném a véleményetek. Két 120~200W-os komolyabb 4Ohm-os hangfalhoz szeretnék erősítőt venni. A következő típusokon gondolkozom:
    - Yamaha R-S201
    - Cambridge Audio Topaz AM10
    - Pioneer A-10-K

    Árban nagyjából azonos szinten mozognak, így ez nem feltétel. A Yamaha nagy teljesítmént ígér, de nem tudom ez nem-e "csalóka". Előre is köszönöm a véleményeket! ;) Remélem nem követtem el bűnt, hogy a három típust egy bejegyzésben említettem. :DDD

    [ Szerkesztve ]

  • blattida

    PH! nagyúr

    Mivel nagyon olcsó erősítőket nézel, ezért mindenképp azt tanácsolom, hogy használt erősítőt vegyél,már csak azért is, mert hangra és anyagilag is sokkal jobban járnál.
    A komolyabb hangdoboz alatt mit értesz, hogy nem egy low budget pc hangsugárzóról van szó?

    Ha segítséget szeretnél, akkor kellene némi hasznos infó is arról, hogy hová, milyen zenéhez, milyen ízléshez, elváráshoz kellene...

    Gauranga! हरे कृष्ण हरे कृष्ण कृष्ण कृष्ण हरे हरे || हरे रामा हरे रामा रामा रामा हरे हरे||

  • imp00

    kvázi-tag

    Egy pár Alesis Monitor One Mk2-eshez kellene. Eredetileg a "hozzá tartozó" RA300-as erősítővel hajtottam volna meg, de sajnos nagyon leharcolt amit kinéztem. Úgy döntöttem, mivel otthoni használatra kellene, talán asztali erősítő is jó lenne (jobban is mutat és közelebb is áll hozzám).
    Elég vájtfülű vagyok, de sajnos komolyabb rendszert nem engedhetek jelenleg meg magamnak. A zenei izlésem nagyon változó, szinte mindent meghallgatok. Minőségben pedig ebben az árkategóriában a lehető legjobbat próbálom kihozni. A hangfalpár adott, 2 éve megszállottja lettem, így beszereztem egyet magamnak. Sajnos az erősítővel elcsúsztam, ezért is tartózkodom kicsit a "használt" vételtől. Az egyetlen számomra releváns találat egy Pioneer SX-20-as volt.

    [ Szerkesztve ]

  • r4z

    Ármester

    Köszönöm a hasznos véleményt, pont ezekre voltam kíváncsi :R

    I don't like people. I like psytrance, sex and pizza, in that order. | iPhone 6S | MacBook Pro 13" 2015 | R1600, 16GB, 1070 @ 2560x1080 | Xpenology NAS

  • kammerer

    PH! nagyúr

    Akkor itt az ígért Negyedik Dimenzió folytatás. Praktikus "összefoglalóval", hogy miféle erőtérmintázatok vesznek-vehetnek körbe minket és készülékeinket, hatván persze a hangra és a hallásunkra - már amennyit akkor erről rendszerezhetően sejtettek. Fesd a körmöd, akkor is, ha férfi vagy!... Érvényesülnek-e, hallhatóak-e a Belt-kezelés hatásai FM-rádión keresztül -az első rádiósteszt eredményei a Hi-Figyelő műsorban (mert volt ilyen rádióműsor!)!!! Olvasói levelek!

    Előzmények:

    (#49702) kammerer
    (#49705) kammerer
    (#49706) kammerer
    (#49708) kammerer
    (#49814) kammerer
    (#49963) kammerer
    (#50145) kammerer
    (#50201) kammerer
    (#50203) kammerer
    (#50333) kammerer
    (#50523) kammerer
    (#50788) kammerer
    (#51011) kammerer
    (#51115) kammerer

    -----------------------------

    Negyedik Dimenzió

    Alább a Szerkesztő számol be a Negyedik Dimenzióban tett
    utazásairól, a High Fidelity "megmagyarázhatatlan" jelenségeiről.
    Mivel ezek részben vagy egészben kívül esnek a klasszikus
    elektroakusztika érvényességének körén, Olvasóinkban idegenkedést
    ébreszthetnek, s csökkenthetik lapunk műszaki tesztjeinek hitelét.
    Nyomatékkal leszögezzük, hogy az ehelyütt közölt írások teljes
    mértékben függetlenek a lap műszaki részétől. Mérnök munkatársaink
    csakis azzal járulnak hozzá ezekhez a cikkekhez, hogy résztvesznek a
    szeánszokon - és borzadoznak. A Szerkesztő egymagában vállalja
    munkájának minden ódiumát.

    "Ilyen állat pedig nincs!"
    - mondta valaki, amikor életében először zsiráfot látott.

    *

    A PWB-effektus létezése változatlanul nincs bebizonyítva,
    mindazonáltal az emberek 75-80 százaléka képes rá, hogy ezt a hatást
    pillanatok alatt felismerje. Peter Belt eszközei és módszerei egyre
    hatékonyabban működnek - teóriája pedig egyre intenzívebben mereszti a
    hajszálainkat. Vegyük szemügyre előbb a teóriát, aztán lássuk, mire
    megyünk vele.

    I. G mint gravitáció

    Hát az úgy volt, meséli Belt az ő legújabb körlevelében, hogy az
    élőlények gravitációs erőtérben fejlődtek ki az evolúció során, s
    minden tekintetben alkalmazkodtak hozzá: nemcsak hogy érzékelik a
    gravitációs teret, hanem még ki is építettek magukon egy sajátos
    gravitációs mintázatot. Még az olyan, látszólag holt tárgynak, mint
    amilyen a fáról letépett levél, még annak is megvan a maga sajátos
    gravitációs "patternje". Érzékenyebb fülű zenebarátok elvégezhetik a
    következő kísérletet: behoznak a kertből két falevelet, a hangdoboz
    tetejére fektetik, majd megfordítják - és azt fogják tapasztalni, hogy
    a hangminőség megváltozott. A falevél ugyanis fenntartja magának azt a
    jogát, hogy továbbra is eldönthesse: merre van a "fel" és merre a
    "le"...

    EMBER ÉS VILÁG

    Az ember fejlődéstörténete évmilliókkal ezelőtt kezdődött. Abban
    az időben még nem léteztek sem fémtárgyak, sem műanyagok (mint például
    a habszivacs a matracban), sem elektromos készülékek, sem téglatest
    alakú lakószobák. Mindezeket csak néhány évezred, évszázad vagy éppen
    csak néhány évtized óta ismerjük, s ennyire rövid idő alatt még nem
    alkalmazkodhattunk hozzájuk. Pedig bármiféle ember alkotta tárgy
    kölcsönhatásba lép a gravitációs energiával, és olyan mintázatot vesz
    fel (a földhöz képest), amely idegen az emberi lények számára.
    Ezért aztán meglehetősen kényelmetlenül érezzük magunkat
    lakókörnyezetünkben. Az idegen töltésmintázatok zavaró hatása ellen
    agyunk egyfajta védekező mechanizmust fejlesztett ki, amennyiben
    radikálisan beszűkíti érzékenységünket a külvilág ingerei iránt. Ezt
    jobbára csak azzal lehet demonstrálni, hogy kevésbé élvezzük a zene
    finom árnyalatait. Nehezebb kimutatni, hogy egyszersmind
    fáradékonyabbá, ingerlékenyebbé is leszünk, és kevésbé tudunk
    koncentrálni a munkánkra.

    DOBOZ A DOBOZBAN

    Mindnyájan egy-egy nagy dobozban élünk, amelyben számos kisebb
    doboz van elhelyezve. A nagy doboz belsejében koncentrálódó
    gravitációs energia interferál a benne elhelyezkedő objektumok
    (emberek, állatok, növények, tárgyak) töltésmintázataival.
    A hifi-berendezés sem más, mint különféle sorba kötött dobozok
    láncolata. Mindegyik doboz áramköröket, kábeleket, mágneseket,
    tekercseket tartalmaz, s ráadásul a többségük még rá is van kötve az
    elektromos hálózatra. Amikor kihúzzuk a hálózati csatlakozót, a bajok
    csupán csökkennek, de nem szűnnek meg, mert a készülékek anyaga
    továbbra is megtartja azt a töltésmintázatot, amelyet előzőleg
    felvett.
    A hifi-dobozok között a hangsugárzó a legdobozabb. Bármilyen
    anyagú, bármiféle formájú objektum, amely valamely doboz belsejébe
    kerül, káros teret kelt; ilyen objektumok vagyunk mi magunk is, összes
    létező használati tárgyunkkal együtt, a lakószoba belsejében - a
    hangsugárzó doboz belsejében pedig ilyen objektum magának a
    hangszórónak a mágnese, kosara, kábelezése, a dobozmerevítő elemek, a
    reflex-csövek, a keresztváltók a maguk kondenzátoraival és
    tekercseivel és nyomtatott áramköreivel és (utoljára de nem
    utolsósorban!) bármiféle vatta, szivacs vagy egyéb csillapítóanyag.
    Aki nem hiszi, helyezzen el csavarhúzót vagy valamiféle csövet vagy
    rudat a hangdobozban, és figyeljen jól. A hangkép romlani fog. Ha
    pedig kiszedjük a csillapítóanyagot, a hangkép valósággal fellélegzik.
    Ezek után elképzelhetjük, mi történik az úgynevezett aktívdobozok
    belsejében... És ha még egy gondolattal tovább megyünk, megértjük,
    miért szólnak szebben a többszörös erősítésű hangsugárzók. Azoknak
    ugyanis nincs a gyomrukban sem keresztváltó, sem erősítő.
    Sokat cikkeznek arról, hogy az emberi szervezet érzékeny a lakás
    vagy a munkahely elektromos készülékeire és a kábelezésre, de minden
    kutató oda lyukad ki, hogy ezeknek a készülékeknek és kábeleknek
    valójában elhanyagolhatóan kicsiny az elektromágneses kisugárzásuk. Az
    egészségügyi problémáknak tehát semmi közük a hagyományosan
    értelmezett elektromágneses sugárzáshoz. Az emberi szervezet
    vészcsengője valójában amiatt szólal meg, mert a különféle objektumok
    utánozzák a Föld felszínén természetes körülmények között fellépő
    gravitációs töltésmintázatot, s ezáltal megzavarják az emberi
    érzékelést. Ebből a szempontból külön figyelmet érdemel bármiféle
    fémes vezető, amelynek egyik vége földelve van. Ilyen vezetőnek számít
    bármiféle kábel (ugyanis ilyen vagy olyan módon, de az egyik pólusa
    földre van kötve), és ilyen az összes csővezeték is. Súlyosbítja a
    helyzetet, ha a vezetékek fejmagasságon felül futnak, illetve ha nem
    vízszintesen futnak.

    KEZEK ÉS LÁBAK

    Az emberek többsége zenehallgatás közben keresztbe veti a lábát,
    vagy keresztbe fonja a karját. Érdemes próbát tenni: hallgassunk zenét
    normál ülőhelyzetben, majd keresztezzük vagy a lábunkat, vagy a
    karunkat. Az érzékenyebb hallásúak észre fogják venni, hogy
    megváltozott a hangérzetük, s ugyanezt érezheti a társaságukban lévő
    többi személy is. Némi kísérletezés árán kimutatható, hogy ha a
    társaság egyik tagja változtat a pozícióján, például keresztbe teszi a
    lábát (vagy ellenkezőleg), a többiek is hamarosan reagálnak rá:
    megpróbálják helyreállítani a csoportban kialakult eredeti
    töltésmintázatot.

    Az emberi körmök színtérképe (alkoholos filctollal ejtett pöttyök):
    P piros, S sárga, K kék, Z zöld. A helyenkénti kihagyások a
    Páros/Páratlan szabállyal állnak összefüggésben

    KÁVÉKANTÁTA

    Nem Beltnél olvastam, a saját megfigyelésem, hogy a zene
    fölényesen jobban szól, ha egyedül hallgatjuk. Látogatót hívunk, "ezt
    hallgasd meg, azt hallgasd meg!", de amint felcsendül a zene, máris
    érezzük, hogy szégyenben maradunk, valami nem stimmel. Ez a valami: a
    másik személy káros töltésmintázata.
    Kimutathatjuk ezt a hatást egy szimpla, visszakézből végrehajtható
    PWB-kísérlettel. Kínáljuk meg vendégünket egy csésze kávéval és egy
    pohár savanykás itallal, mondjuk limonádéval, és kérjük meg,
    kortyoljon bele felváltva hol az egyikbe, hol a másikba. Figyeljünk
    jól: a hangminőség enyhén, de ide-oda fog változni, éspedig
    mindkettőnk számára. (Aki ebben a varázslatban a koffein hatására
    gyanakodna, gondolja meg: hogyan is tudna a koffein 10-15 másodperc
    alatt felszívódni, a hatását pedig hogyan is tudná közömbösíteni
    egyetlen korty limonádé?! Itt másról van!)

    A SZÍNEK FIZIOLÓGIÁJA

    Belt legvadabb felismerései közé tartozik, hogy a színek révén
    manipulálni lehet az emberek gravitációs energiamintázatát. A test
    különböző részei, sajnos, más-más színekre reagálnak, úgyhogy aki
    optimális színű ruházatot öltene, bizony furcsa reneszánsz divatot
    kreálna...
    Hasonlóképpen nem keltene előnyös benyomást az az ember, aki
    színesre mázolná a körmeit, de jó tudni, hogy az ember kéz- és
    lábkörmei erősen reagálnak a megfelelő színekre. Még az alkoholos
    filctollal ejtett (tehát később alkohollal lemosható) apró színes
    pöttyök is "működnek", s hatásukat nemcsak a kísérlet alanya, hanem a
    társaságában lévő többi személy is megérzi. Azok számára, akik nem
    riadnak vissza a kísérletezéstől, bemutatjuk az emberi kéz- és
    lábkörmök ideális töltésmintázatának színtérképét (22. oldal).
    Aki viszont úgy érzi, hogy ez a kísérlet neki túlságosan próbára
    tenné a férfiasságát: színes körmök, brrrr! (valóban ezen múlna?!),
    viszont nem sajnálna rá egy kis pénzt, próbát tehet a PWB Elektrét
    Krémmel, amely színtelen, nem látszik meg a körmökön, nem kell
    szégyenkezni miatta - és sokkal hatékonyabb is a puszta színeknél.
    Hatását sajnos már az első kézmosás közömbösíti. A krém drága ugyan,
    körülbelül 2000 forint az ára, de minthogy csak molekulányi réteget
    kell felvinni belőle, egyetlen tégely is hosszú időre elegendő.
    Bármennyire idegesítő is ez a körmönfont manipuláció, aki egyszer
    hozzászokott, nehezen tudja elképzelni, hogy másképp is hallgathat
    zenét. A krém hatása annyira drasztikus, hogy szinte minden ember jól
    érzékeli, nemre, nemzetiségre, felekezetre vagy akár pártállásra való
    tekintet nélkül. (Habár érzékenységünk a korunkkal valamelyest
    csökken; a kereszténydemokrata hifisták valószínűleg kevesebbet
    nyernek a krém használatával, mint mondjuk a fideszes hifisták.)

    II. Színtérképek

    Akárcsak az élőlények, a tárgyak is kölcsönhatásba lépnek a
    gravitációs energiával, és sajátos töltésmintázatot építenek ki a
    felületükön. Befolyásolja ezt az energiamintázatot a szóban forgó
    tárgy alakja, anyaga, felületének kiképzése, színezete, de befolyással
    van rá bármiféle elektromos feszültségkülönbség is. Komplex
    gravitációs energiamintázatok alakulnak ki, s ezek hatnak az emberi
    agyra.
    A káros töltésmintázatok elhárításában, mint már tudjuk, fontos
    szerepet játszanak a színek. Bármennyire hihetetlenül hangozzék is,
    hatásuk teljes sötétségben is érvényesül. Ha valamely tárgyat a
    megfelelő színekkel manipulálunk, ennek hatását az emberi tudat még
    akkor is érzékeli, ha a szóban forgó tárgy (például a Compact Disc)
    éppen be van zárva egy fekete dobozba (a CD-játszóba).
    Nyilvánvaló, hogy ez a technika beláthatatlan fejlődés előtt áll,
    s hogy ma még csak a kezdet kezdetén tartunk. Annyit már most is
    tudunk, hogy más-más "stratégiai pontok" más-más színre vagy
    színkombinációkra reagálnak. Tehát meg kell keresni a stratégiai
    pontokat, és megtalálni a nekik megfelelő színeket. A Peter Belt
    boszorkánykonyhája máris kész receptekkel szolgál. Íme az eddig
    összeállított szakácskönyv:

    A. HANGLEMEZ

    A hanglemez (CD és LP) színtérképét legutóbb már közreadtuk (de
    tessék figyelni, mert alább még kiegészítjük további két színnel). A
    színeket 1cm hosszú csíkok formájában, alkoholos (permanens, vízálló)
    filctollal kell felvinni a lemez élére. Megint elmondom, hogy ez a
    filléres varázslat annyit használ a zenének, mint egy új hangszedőtű,
    egy jobb hangszedő vagy éppenséggel egy értékesebb erősítő. Az ingyen
    és bérmentve, "varázsvessző nélkül" elvégezhető PWB-manipulációk közül
    számomra eddig ez volt a leghatékonyabb!
    Eddig. De mostantól fogva már nem!

    B. HANGSUGÁRZÓK

    Mert Belt azóta már a hangsugárzó dobozok színtérképét is
    elkészítette. Ez a varázslat annyira döbbenetes, hogy azt hittem:
    végre itt az első ingyenes PWB-manipuláció, amely bárki előtt 100%-os
    biztonsággal demonstrálható. Ebben ugyan tévedtem (lásd olvasóink
    beszámolóját a cikk végén), de így is fenntartom, hogy nem hifista az,
    aki nem próbálja ki a színvarázslást a hangsugárzó dobozain.
    A hangdoboz elő-, hát-, tető- és fenéklapját apró, színes öntapadó
    tapétadarabkákkal kell kezelni, éspedig: sárgával, feketével, kékkel
    és lilával. Ha nem jutunk öntapadó tapétához, használhatunk helyette
    bármiféle papíranyagot, szigetelőszalagot vagy filmet. A sárga és a
    fekete fólia felülete lehetőleg matt legyen, a kéké és a liláé fényes;
    esetleg ragasszunk a tetejére celluxot. A foltoknak, mint látni
    fogjuk, nemcsak a színük, de az alakjuk is kritikus!
    Előlap. Plánparallel falap, kör alakú hangszóró - mindkét
    alakzatnak már önmagában is kellemetlen töltésmintázata van, a
    kombinációjuk pedig még rosszabb. Manipulációnk eszköze itt a sárga
    kör, amelyet az ábra szerint kell felragasztani az előlapra (feltéve,
    persze, hogy az előlapról le lehet szedni a védőborítást,
    hangszóróselymet). Kört vagdalni nehézkes, de megteszi helyette az
    olyan négyzet is, amelynek lecsaptuk mind a négy sarkát. Az előlapon
    található, kör alakú reflexnyílást ugyanúgy kell kezelnünk, mintha
    hangszóró volna. Ha az előlap valamely hangszórója nem kör alakú,
    magára a membránra is kell ragasztani egy sárga pöttyöt, és akkor az
    Anyatermészet ezt a han szórót is elfogadja kör alakúnak. Ábráink
    remélhetőleg kellő eligazítást adnak a legkacifántosabb elrendezésű
    hangsugárzó-előlap kezeléséhez is. Ha mégsem: segíts magadon, az Isten
    is megsegít.
    Hátlap. Ez a panel a kék téglalapra reagál, amelynek szélei
    párhuzamosak a doboz éleivel. Ha a hátlapon kör alakú reflexnyílás
    vagy pláne hangszóró is van, igen kellemetlen töltésmintázat képződik,
    ilyen esetekben a hangszórót (reflexnyílást) négy-négy kék
    téglalapocskával kell körberagasztani, az ábra szerint. Ha a hátlapra
    szerelt mélyhangszóró vagy passzív membrán nem kör alakú, akkor magát
    a membránt kell felcímkézni egyetlen, aszimmetrikusan sugárirányban
    elhelyezett kék téglalappal.
    Tetőlap. A folt, amelyre a tetőlap reagál: egy minden sarkán
    lecsapott fekete téglalap, amely párhuzamosan áll a doboz éleivel. Ha
    a tetőlapon kör alakú hangszóró helyezkedik el, akkor annak
    membránjára, illetve, ha dómsugárzóról van szó. annak szerelőlapjára
    kell ragasztani a fekete idomot, sugárirányban, az ábra szerint.
    Fenéklap. A hangdoboz aljára lila négyzetet kell felvinnünk
    (oldalhosszúsága 10-20 milliméter; 10 is elegendő!), széleit
    párhuzamosan állítva a doboz éleivel.

    Hangsugárzó dobozok kezelése színekkel

    Ábráinkon a sárga, kék, fekete és lila foltokat egyaránt piros színnel
    jelöltük.
    Felső sor: előlap kezelése sárga foltokkal. A. szimmetrikus elrendezés
    kör alakú hangszórókkal, B. ugyanez reflexnyílással, C. aszimmetrikus
    elrendezés kör alakú hangszórókkal, D. szimmetrikus elrendezés
    négyzetes hangszórókkal, E. aszimmstrikus elrendezés vegyes alakú
    hangszórókkal és két reflexnyílással.
    Középső sor: hátlap kezelése kék foltokkal. F. normál eset, G.
    hangszóró vagy reflexnyílás a hátlapon, H. oválhangszóró vagy ovális
    passzív membrán a hátlapon.
    Alsó sor, balra: tetőlap kezelése fekete folttal. J. normál eset, K.
    hangszóró a tetőlapon. Alsó sor, jobbra: L. fenéklap kezelése lila
    folttal. (A J és L ábra szerinti fekete/lila folttal kezelni lehet
    nemcsak a hangsugárzó dobozok, de bármiféle más objektum
    mennyezet/padló felé néző felületeit is!)

    C. ZENIT ÉS NADIR

    Amit az előbb a hangsugárzó dobozok tetejére és aljára
    ragasztottunk, beválik bármiféle objektum tető/fenéklapján, amely a
    mennyezet/padló irányába néz. A fekete/lila foltok az erősítőn, a
    CD-játszón, a rádión, a magnón, az asztalon, a szekrényen, a polcokon
    és ki tudja még hány egyéb helyen is működnek szerte a lakásban!

    D. TESSÉK NARANCSOLNI!

    Ábráinkon bizonyára feltűnt az Olvasónak, hogy a kék, fekete és
    lila foltokat a hangdoboz-panelnek sohasem a közepére tettük. Tehettük
    volna éppen oda is, ott is kifogástalanul működnének. De bármiféle
    kör, négyzet, vagy téglalap alakú felület közepén rendkívül erős
    töltés koncentrálódik, és ez a káros mintázat a narancsszínű foltra
    reagál, melynek ideális alakzata a két átellenes sarkán lecsapott
    négyzet. (Tapasztalatom szerint matt felületű a jobb.) Kombinálható az
    összes előző színfolttal, tehát például a hangdoboznak is legalább 5
    lapjára felragaszthatjuk. (A hatodikra, az előlapra is csak azért nem,
    mert annak általában hangszóró van a közepén. De a hangszóróselyem
    közepén talán nem is mutat rosszul egy parányi narancssárga pötty.) A
    hifi-készülékek, a bútorok, a polcok, a tükrök, az ablakok-ajtók, a
    szekrények, asztalok, székek minden egyes lapja, nemkülönben a négy
    fal és a mennyezet(!) túlnyomórészt szabályos négyzet, téglalap, vagy
    kör alakú. A káros töltéskoncentráció a felület mindkét oldalán
    kiépül, bőven van rajtuk kezelni való; mindenkinek magának kell
    eldöntenie, hol tűri és hol nem tűri el a parányi, de azért
    észrevehető narancsszínű foltot.
    Peter Belt persze kezelni is tudja a színes anyagot, hogy
    hatékonyabb legyen a közönséges tapétánál. Sajnos, ezeket az anyagokat
    nem hajlandó bolti forgalomba hozni, kizárólag gyártóvállalatoknak
    akarja eladni. További sajnos, hogy az ő anyagai is színesek, vagyis
    ezeket sem lehet észrevehetetlenül felvinni mondjuk az ajtóra vagy az
    ablaküvegre. Igaz, a PWB cég bolti forgalomba hozta az Elektrét
    Filmnek egy új változatát, ezt az 1cm széles szalagot, amely, ha arra
    a bizonyos "narancsszínű alakzatra" vágják (négyzet, két átellenes
    sarkán lecsapva), úgy tesz, mintha tényleg narancsszínű volna, holott
    átlátszó, tehát kevésbé szúr szemet, mint a színes folt. De még ez a
    film is hatékonyabban működik, ha filctollal odapöttyentünk a közepére
    egy narancssárga pontot, márpedig akkor az esztétikai előnye odavész.
    A színeket egyelőre nem lehet mással helyettesíteni.
    Ha a négyzetek, téglalapok és korongok közepe lyukas, akkor a
    "narancssárga zóna" befelé tolódik a lyuk és a perem közötti szakasz
    közepére; a belső sáv ekkor már a fekete színre reagál. Most derül ki,
    utólag, a múltkori politikai agitáció értelme, amikor is apró
    Fidesz-emblémát ragasztottunk az LP és a CD címkéjére! A
    kompaktlemeznek elvben a műsoros oldalát is kezelni kéne, de vigyázat,
    az alkoholos tinta megmarná a CD lakkrétegét, semmiképpen ne nyúljunk
    a "barázdákhoz"! A CD-korongnak csupán a belső, műsor nélküli
    szakaszát kezeljük, ennek a kb. 4cm átmérőjű körgyűrűnek a közepe
    táján kell beavatkoznunk. Fölösleges a teljes körív, elegendő négy
    parányi narancssárga csík az ábra szerint. A túlsó, tehát a címkés
    oldalra pedig fekete csíkokat rajzoljunk, átellenben a narancsszínű
    csíkokkal.
    Még egy kézenfekvő varázslat a narancsszínű filctollal: vegyük
    szemügyre a hifi-készülékeink, mondjuk a CD-játszónk előlapját, és rá
    fogunk jönni, hogy csak úgy hemzsegnek rajta az apró négyzetek,
    téglalapok és körök: nyomógombok, lámpák, potméterek, ablakok.
    Mindegyiknek pöttyentsünk egyet a közepébe. A fekete karosszérián
    nemigen fog meglátszódni, a világos dobozokon sajnos szemet szúr az
    élénk pötty. Egy kísérletet még így is megér a dolog, de előbb csak
    egyetlen nyomógombon próbáljuk ki, és ellenőrizzük, hogy a tintát
    vajon nyomtalanul el tudjuk-e tüntetni alkoholos vattával.

    FEKETE, FEHÉR, IGEN, NEM

    A Nagy Varázsló annyit már elárult, hogy a fekete felületek a lila
    színre reagálnak, és valóban: meg lehet hallani már egyetlen, lila
    filctollal húzott csík hatását is bármiféle fekete tárgyon.
    "Színtérképünk" azonban még nincs, tehát nem tudom megmondani, milyen
    alakú fekete felületen hány, mekkora és milyen alakú lila folt adja a
    maximális eredményt. Fényes felületeken a foltot könnyű semlegesíteni:
    alkohollal le lehet mosni, fekete filctollal is át lehet mázolni; az
    A-B teszt itt nagyon is indokolt, mert némelyik tárgyon a folt helye
    messzemenően kritikus. És fel kell hívnom az Olvasó figyelmét egy
    furcsa esetre. Az öntapadó tapétával sokkal könnyebb kísérletezni, én
    is azzal akartam, de nem találtam belőle lila színűt, ezért fehér
    tapétadarabkákat mázoltam be a lila tollal, és ezeket ragasztgattam
    fel fekete tárgyakra (hangdobozra, állványokra, készülékekre).
    Szörnyűséges dolgok történtek, a hangkép csörömpölni kezdett, teljesen
    tönkrement. Ezt a kísérletet sokszor és sokféleképpen megismételtem,
    és mindig ugyanaz volt az eredmény.
    A fehér szín szerepéről keveset tudunk. Belt egy helyütt utal rá,
    hogy ha valamely kábel AC-t, tehát hálózati feszültséget hordoz, akkor
    a külső felületének fehér az ideális színe. Tekintve, hogy a
    hifi-készülékek hálózati kábele csaknem mindig fekete vagy szürke,
    mindenkinek van olyan kábele, amelyen ellenőrizheti, igaz-e, amit Belt
    állít. Én eddig egyetlen próbát tettem, amennyiben az erősítő és a
    CD-játszó madzagját betekertem vékony fehér teflonszalaggal (10 méter
    65 forint). Úgy látom, működik a dolog, de még nem vagyok teljesen
    biztos benne.

    III. Kísérleti állomás

    Már sokszor elmondtam, hogy a tudományos kutatásnak megvannak a
    maga normái, és teljesen nyilvánvaló, hogyan kell valamit egzakt módon
    bebizonyítani. A Sarlatán többnyire nincs tisztában ezekkel az
    alapelvekkel. Jómagam csupán abban különbözöm a többi tiszteletreméltó
    sarlatántól, hogy én igenis jól ismerem a követelményeket, amelyeknek
    eleget kéne tennem - és amelyeknek máig sem tudok eleget tenni. Amikor
    beszámolok sikereimről, amelyeket a PWB-effektus demonstrálása során
    aratok, kötelességem számot adni a kudarcaimról is, amelyek a
    bizonyítási eljárás során érnek. Hadd kezdjem egy ilyen kudarccal.

    VAKTESZT ÉS VAKLÁRMA

    Már tudjuk, hogy a PWB-effektus nemcsak közvetlen, fiziológiai
    úton érvényesül: rádióadásban is transzmittálható. Erre alapozva,
    legutóbb beharangoztam egy nagy rádiós tesztet. Meg is rendeztük, még
    a nyár közepén, a Hi-Figyelő című műsorban, Cs. Kádár Péter szerkesztő
    szíves közreműködésével. Három zeneszámból játszottunk le részleteket
    a kezeletlen, illetve a kezelt ezüstlemezről; a kezelés abból állt,
    hogy 1. beszíneztem a korong élét, 2. mindkét lapját bekentem Elektrét
    Krémmel, és 3. megérintettem az Elektrét Műszercsipesszel -
    szándékosan olyan manipulációkat választottam, amelyeknek eszköze már
    kapható a Belgrád-rakparti Hi-Fi Áruházban. A hallgatóságnak A-ra vagy
    B-re kellett szavaznia mind a három műsorrészlet után. Elegendően sok
    válasz birtokában statisztikai úton lehet analizálni az eredményt
    (szignifikancia-vizsgálat); azt kell kiszámítani, hogy az A-ra és a
    B-re leadott szavazatok aránya vajon kellőképpen eltér-e a
    véletlenszerűtől, vagyis az 50-50 százalékostól. A teszt minden
    tekintetben negatív eredményt hozott. A Rádió nem kapott többet néhány
    tucat válaszlevélnél, s azok is össze-vissza "szórtak", a szavazatok
    megoszlásában nem lehetett felismerni semmiféle tendenciát.
    Magyarázhatnám a kudarcot akár a nyári uborkaszezonnal, a rádiózás
    vagy a Hifi Magazin (vagy csupán a 4. Dimenzió) iránti
    érdektelenséggel, de meggyőződésem, hogy nem ez a lényeg. A műsor
    hallgatói közül többen nekem is jelezték, hogy a kísérlet őket
    tökéletesen meggyőzte, csakhogy: egyiküknek ez, másikuknak az a
    hangkép tetszett jobban, ráadásul én magam is, aki pedig odahaza is
    meghallgattam a tesztlemezeket, és meggyőződhettem róla, hogy a kezelt
    példánynak fölényesen szebb a hangja, a rádióadásban következetesen a
    kezeletlen hangképre szavaztam. Egyébként mind a kettő förtelmesen
    szólt. Hát igen: a rádióadás minősége. A felvételnek keresztül kell
    mennie keverőasztalon, magnón és magnószalagon, adóállomáson és
    vevőberendezésen - túlságosan nagy megpróbáltatás az annyira érzékeny
    tünemény számára, amilyen a zene. A fiziológiai, élménybeli különbség
    végül valamiféle hangzásbalansz-különbséggé degradálódik, amelyet a
    körülményektől, tehát a gépeinktől és a műsoranyagtól függően ítélünk
    előnyösnek vagy hátrányosnak. Márpedig ha még én is elhibázhatom,
    akkor holtbiztos, hogy a nagyközönség szavazatai könyörtelenül szórni
    fognak, és nem adnak szignifikáns eredményt. Ezt a módszert tehát
    nyugodtan elfelejthetjük.
    Amiből nem következik, hogy a PWB-effektus ne létezne. Az sem,
    hogy ne lehetne "transzmittálni", rádióadáson keresztülvinni. Csak az
    következik belőle, hogy bizonyítani már megint nem tudtam semmit.

    SZONÁTA HEGEDŰRE ÉS PWB-RE

    Bizonyító eljárás hiányában egyelőre meg kell maradnom a
    demonstráció módszerénél, vagy ahogy mondani szoktam: "fertőzök
    tovább". Főleg fizikusokat és biológusokat szeretek megfertőzni,
    valamint orvosokat-ez utóbbiakkal könnyebb a dolgom, mert sok köztük a
    zeneszerető ember. Szívesen riogatom varázslataimmal a zeneművészeket
    is, különösen a Liszt Ferenc Kamarazenekarral szemben elkövetett
    rézkarika-merénylet óta, amikor is kiderült, hogy a PWB-effektus
    élőzenén is érvényesül.
    Peter Belt eszközei egyre hatékonyabban működnek, s ma már azon
    töröm a fejem, milyen mértékben lehetne manipulálni egy koncertet?
    Kevésbé cinikusan fogalmazva, az itt a kérdés, mennyire interferál a
    hangversenyteremnek nevezett doboz gravitációs energiaállapotával a
    benne elhelyezett temérdek lámpa, kábel, bútor, kárpit, maguk a
    művészek és ruházatuk, a hangszereik, és végül, de nem utolsósorban: a
    közönség töltésmintázata. Minél nagyobb a zavar, annál többet segít a
    PWB-technika. Arra persze gondolni sem merek, hogy egy "igazi"
    koncertet szentségtelenítsek meg kísérleteimmel, de szeretném legalább
    egy nagyzenekari próbán felmérni, hány orto-t javíthatok a hegedűkön,
    csellókon, klarinétokon és harsonákon. Mielőtt egy egész zenekar előtt
    produkálnám (vagy blamálnám?) magam, nyilván próbajátékra kell
    jelentkeznem valamelyik zenész ismerősömnél, hogy előbb csak szűk
    körben, lakószobában mutassam be fekete tudományomat.
    A próba próbáján már túljutottam. A Zeneakadémia két hegedű-szakos
    növendéke társaságában a következő varázseszközökkel manipuláltuk a
    hegedűszót: PWB-biztosítótűk a ruházaton, Elektrét Csipeszek a
    szőnyegen és a függönyön, Elektrét Tappancsok a szobában található
    elektromos készülékek, asztalok, polcok tetején, és egy lehelletnyi
    Elektrét Krém a hegedű szélén. Mindegyik pontosan annyira és pontosan
    ugyanabban az irányban működött, mint hifizenén. Lakószobában a hegedű
    forszírozottan szól, az embernek az az érzése támad, hogy két húr van
    ráerősítve egy deszkára, és a vonóval folyton csak ezt a két húrt
    szekírozzák. A PWB-manipulációk után kiderül, hogy nem két húr van,
    hanem négy, és nem deszkalapra, hanem fadobozra vannak felszerelve. A
    nyirettyű teltebben szól, kevésbé nyüszít, kinyílnak a legmélyebb és a
    legmagasabb hangjai, és még valami kellemes távolságot is tart az
    emberrel. Még inkább ebbe az irányba tolódott a hangkép, amikor a
    hangszertestre és a vonóra felragasztottam egy-egy parányi, kb. 2x30
    milliméteres csíkot az új Szivárvány Fóliából, amelyet ugyan
    elsősorban hifi-gyártóknak ajánl a PWB cég, de rövidesen piacra hozza
    egy hifistáknak szánt változatát is.
    Nem tudom pontosan, hogy akkor este hány orto-t sikerült javítanom
    a hegedűhangon, de biztos vagyok benne, hogy a PWB-technika intenzív
    alkalmazásával máris többet lehet nyerni zeneélvezetben, mint amekkora
    különbség egy átlagos mesterhegedű és egy Stradivari között hallható.
    Nem kell, hogy most rögtön elhiggyétek. Egyszer még úgyis be fogjátok
    látni.

    HOL TEREM A FENOMÉN

    Mint jámbor, istenfélő ismeretterjesztő újságírót, aki csakis a
    saját ügyeiben sarlatán, minden más dologban rendíthetetlenül a
    hivatalos tudomány oldalán áll, szörnyen felzaklat, valahányszor
    fenoménokról, különleges képességű médiumokról hallok. Nem vonom eleve
    kétségbe a létezésüket, de minden demokratikus idegszálammal
    tiltakozom ellenük: micsoda disznóság, hogy egyeseknek ekkora
    kiváltságuk legyen. Van az Anyatermészetben alkotmánybíróság?
    Legszívesebben oda fellebbeznék.
    Szerencsére az eddig ismert emberi képességek általánosak. Például
    minden egészséges ember tud futni. Az, hogy némelyikünk 10 másodperc
    alatt futja a százat, mások pedig fél perc alatt kocogják végig,
    csupán mennyiségi, nem pedig minőségi különbség. Minőségi különbségről
    akkor beszélhetnénk, ha a világbajnok és a világlajhár között nem
    volna átmenet. Vagyis volna egy világbajnokunk, aztán szünet, újabb
    szünet, még nagyon sokáig szünet, és csak ezután következnénk mi
    halandók, fej fej mellett. De a valóság nem ilyen. Minden bajnok
    sarkában ott liheg a következő, a nálánál csak alig valamivel gyöngébb
    sportoló. A 10.1 másodperces sprinter alkalmanként vereséget
    szenvedhet egy 10.2-estől, amaz pedig egy 10.3astól és így tovább,
    egészen a nyugdíjasokig. Ebben az a szép, hogy még a sereghajtó is
    elmondhatja magáról, hogy meg tudja verni a világbajnokot
    "áttételesen". Az én sportágamban (asztalitenisz) egy időben folyton
    azt számítgattuk, hány áttételben vertük már meg a nagymenőket. Hadd
    dicsekedjem el vele, hogy közepes másodosztályú versenyző koromban,
    úgy a hatvanas évek derekán én egyszer 5 lépésben el tudtam jutni a
    világbajnokig. (Más kérdés, hogy engem micsoda ortopéd játékosok
    tudtak elérni 4-5 lépésben, dehát az én memóriámnak is megvan a maga
    határa.)
    Nemcsak a sport: a tudomány és a művészet sem ismer fenoménokat.
    Némelyek csak az egyszeregyig jutnak el, mások a legmagasabb matézist
    is "köpik", de a két véglet közötti tartományt egyenletesen népesíti
    be a többi ember, Mozart kétségkívül csodálatos zeneszerző volt, de az
    ő muzikalitása és a miénk között (félreértés ne essék: nem művekről
    beszélek, csupán muzikalitásról mint képességről) szintén csak
    fokozati a különbség, mert mindig találunk valakit, aki éppen csak egy
    kottafejjel muzikálisabb minálunk, és ha elegendően sokáig lépegetünk,
    előbb vagy utóbb eljutunk Amadeusig. Ugyanez vonatkozik a sakkozókra,
    az elméleti fizikusokra, a mesterlövészekre, valamint, ahogy Vanek úr
    mondaná, a kőfaragókra és a balett-táncosokra.
    Az emberek bármely képességének eloszlását az úgynevezett
    Gauss-görbével lehet ábrázolni. Baloldalt a zsenikből oly kevés van,
    hogy ceruzánk hegye alig-alig emelkedik a papír széle fölé. Aztán
    jönnek a jók, a közepesek és átlagalattiak (a papíron egy
    harangalakzat kezd kirajzolódni), s az Abszolút Tehetségtelenség Fokán
    ceruzánk újra visszahanyatlik az alapvonalra. Diagramunk azt fejezi
    ki, hogy istenáldotta zsenikből és istenverte hülyékből egyaránt
    roppant kevés akad, az emberek túlnyomó többsége átlagos képességű, s
    ez utóbbiak folyamatos átmenetet képeznek a két szélsőség között.
    Ha viszont olyan emberre bukkanunk, aki az ujja hegyével meg tudja
    hajlítani a villát, vagy olvasni tud vele, tehát olyasmit produkál,
    amire mi többiek eleve képtelenek vagyunk, tehát nem létezik közöttünk
    semmiféle átmenet (mert mi a villát egy iciri-picirit sem tudjuk
    meghajlítani az ujjunk hegyével, és nem tudjuk elolvasni vele még a
    nagybetűket sem), akkor az illetőről elmondhatjuk, hogy meglehetősen
    antidemokratikus jelenség. Ha úgy tetszik: fenomén.
    Vajon fenomén-e Peter W. Belt? Ő azt mondja. hogy nem. Igaz,
    közvetlenül is képes érzékelni a PWB-teret, tehát zenehallgatás nélkül
    is meg tudja állapítani, hogy valamely manipulációja csökkenti avagy
    növeli-e a káros töltést, de szerinte ezt bárki más is megtanulhatja,
    gyakorlat dolga az egész. Én azért mégis azt gyanítom, már eleve
    kiemelkedő képességgel kellett bírnia.
    Vajon léteznek-e hozzá hasonló, átlagon felüli képességűek
    miközöttünk is? S ami még fontosabb: folyamatos-e az átmenet Peter
    Belt és azok között, akik egyáltalán nem reagálnak a PWB-effektusra?
    Mindkét kérdésre sziklaszilárd választ adhatok. Igen, miközöttünk is
    léteznek "PWB-fenoménok", meg persze "PWB-botfülüek" is, és a két
    véglet közötti átmenet tökéletesen folyamatos.
    Nem számoltam, hány PWB-demonstrációt tartottam az utóbbi két
    évben; ezret bizonyosan. De a PWB-manipulációk eredményét én még ma is
    csak zenehallgatás közben észlelem, és hogy a töltésállapot éppen
    javult-e avagy romlott, azt gyakran csak iszonyú gyötrelmek árán tudom
    eldönteni. Állítom tehát, hogy ezer látogatóm PWB-érzékenységéhez
    mérten az enyém csupán átlagos. Mert ez az Ezerfejű Vendégsereg maga
    volt a megtestesült Gauss-görbe. Ugyanarra a manipulációra (például
    hogy a kísérleti személy háta mögött rézkarikát húzok a csuklómra)
    némelyek a fülük botját sem mozgatták, mások sejdítettek ugyan
    valamit, de nem jutottak túl a Bebeszélési Küszöbszinten, ismét mások
    egy-másfél orto-nyi különbségről beszéltek, s végül olyanok is
    akadtak, akik felugrottak, és követelték, mutassam meg, mit
    változtattam még ezen kívül, mert kizártnak tartják, hogy ennek a
    szimpla kis manővernek önmagában ekkora auditív hatása lehetett volna.
    Már beszámoltam arról a meglátásomról, hogy a PWB-effektusra a
    férfiaknál általában szenzitívebbek a nők, a felnőtteknél pedig a
    gyerekek, a legérzékenyebbek a leánygyermekek - nekem is van belőlük
    kettő. Egyszer az egyik behozza az osztálytársnőit a dolgozószobámba
    (tehát a Hifi Magazin szerkesztőségébe), hogy megmutassa nekik a
    CD-játszót, mert olyat ők még nem hallottak. Kísérletezésről, pláne
    varázslásról szó sem esik, már szól a CD-zene, amikor észreveszem,
    hogy elfelejtettem kikapcsolni a szövegszerkesztőt és az írógépet.
    Kikapcsolom őket (pontosabban: szokásomhoz híven kihúzom a dugójukat a
    konnektorból), mire egyszerre ketten is azt mondják: "jaj de jó, most
    nem nyom úgy a fülem". Nocsak. Ezek a gyerekek soha nem hallottak a
    PWB-effektusról, nem tudhatják, hogy Peter Belt kezdettől fogva így
    diagnosztálja a káros töltés növekedését: "nyomást érzel a füleden,
    mintha nyelned kéne". Próbaképpen újra be-, majd kikapcsolom a
    gépeket, és a gyerekek ugyanúgy reagálnak rá, mint az előbb. Most már
    próbára teszem őket: ha ennyire érzékenyek, vajon nem volnának-e
    képesek észlelni a Compact Disc forgását zenehallgatás nélkül is?
    Figyeljetek csak! Átkapcsolok CD-ről Phono-ra, észrevétlenül elindítom
    az ezüstlemezt - mire a két kislány a füléhez kap, és sztereóban
    közli: "jé, már megint nyom!"
    Magamon ezt többször is kipróbáltam, a legcsekélyebb eredmény
    nélkül. (A forgó korong halk surrogását persze meghallom, de itt
    másról van szó). Igaz, amikor a szövegszerkesztő gépen dolgozom, és
    elindítom a floppy-egységet (mint majd most mindjárt, ennek a cikknek
    a végén), a mágneskorong forgásakor valahogy mindig olyan kutyául
    érzem magam lehet, hogy ezt is csak bebeszélem. De ha én itt a
    Kárpát-medencében, Budapesten, Zuglóban egyszerre két hiperszenzitív
    személyre, "Belt-médiumra" bukkanhatok, akkor a PWB-érzékenység nem
    lehet rendkívüli, fenomenális tulajdonság. Általános emberi
    képességről van szó, elhihetitek.

    JEGYZETEK

    Aki szívesen látogatja a 4. Dimenzió misztikus vidékeit, tudja,
    hogy egy-egy érdekesebb kísérletet rendszeresen kiadok albérletbe 2030
    vállalkozó szellemű olvasónknak. Most is ezt tettem, órahosszat
    vagdaltam az öntapadó színes (sárga, fekete, kék, lila)
    tapétadarabkákat, készleteket állítottam össze, és szétküldtem az
    ország minden tájára. A színvarázslás a hangdobozon számomra annyira
    hatékony, hogy elhatároztam, bankot robbantok, s szelíd erőszakkal
    azokat is bevonom a kísérletbe, akiket a legkevésbé sem nevezhetek
    vállalkozó szelleműnek.
    "Törzsgárdistáim" közül tehát most csak tíznek írtam, főleg
    olyanoknak, akik az eddigi kísérletekre "jól reagáltak". Ellenpontnak
    pedig a létező legszigorúbb közönséget választottam: azokat a műszaki
    foglalkozású olvasóinkat (a számítógép 23 nevet dobott ki), akik a
    tavalyi közvéleménykutatás tanúsága szerint a 4. Dimenzió című rovatot
    ellenszenvvel fogadják. Külön körlevélben kértem fel őket, hogy mint
    kellőképpen szkeptikus ítészek, segítsenek ebben a kísérletben, és
    ellenőrizzék a mi tapasztalatainkat.
    Elgaloppíroztam magam, a 23 dühös embertől csak négy levelet
    kaptam. Hárman azt válaszolták, hogy az égegyvilágon semmit sem
    tapasztaltak; a negyedik levél kissé megvigasztalt, mert az állt
    benne, hogy "őszintén be kell vallanom, bizony jobb lett a zene,
    tisztábbak a magas hangok, élvezhetőbb a hangkép, térben jobban
    elkülönülnek a hangszerek". A másik csoporttól lapzártáig 7 levelet
    kaptam, szokás szerint röviden idézek belőlük, hogy az Olvasó képet
    alkothasson a színvarázslás hatékonyságáról, illetve esetleges
    problémáiról. Ne feledjük: mindenkinek a füle (az enyém is) egy
    bizonyos lejátszóberendezés hangjára van hangolva. Az alábbi hét
    riportot viszont hét eltérő hifi-berendezés mellett fogalmazták.

    Barabás Imre, Szolnok. Egyértelműen kedvező eredmény, a hang
    drasztikusan javult, nézetem szerint legalább másfél orto. Tisztább,
    élesebb, levegősebb hang, jobban kiszabadul a dobozból. A gitár sokkal
    szebb, a kevésbé hallható hangszerek sokkal jobban előtűnnek, a teljes
    frekvenciasávban nagyobb az egység, bizonyos torzítások is
    mérséklődnek. A múltkori pöttyös-filctollas kísérlettel együtt
    legalább 15 ezer forintnyit javult a hangzás.

    Bozsik József, Nagykőrös. Köszönet érte! Elnézést, hogy így
    kezdem, de ez a varázslás a hangdobozon óriási dolog. Tartottam tőle,
    hogy mire felragasztom a tapétadarabkákat, olyan sok idő telik el,
    hogy nem érzem majd a különbséget. Hát erről szó sincs. Sokkal jobb,
    nem olyan földhözragadt, nem olyan elektronikus a hang. Teresebb,
    szélesebb színpad, sokkal több levegő, klasszis különbség. Több
    lendület, melegebb hangzás, közelebb a valósághoz. Hirtelen erőt vett
    rajtam egy érzés: nem fog elmúlni a varázsa? Mert a régi hangkép már
    elképzelhetetlen.

    Farkas Zoltán, Szeged. Először nem éreztem különbséget. Pár nap
    műlva megismételtem a kísérletet, most sikerrel. Mindenféle zenét
    hallgattam, de (mint általában) a komolyzenei lemezek hallgatásakor
    észleltem igazán a különbséget. Ha egyszerűen akarom leírni: a zene
    koherensebb, egységesebb lett de azért ennél részletesebb jellemzést
    is megérdemel. A mély hangok (dob, nagybőgő, fagott stb.)
    erőteljesebbek lettek, de ez nem azt jelenti, hogy döngött vagy
    felmelegedett volna a basszus. A mélyek szinte kottázhatóak,
    elkülöníthetőek. A középtartomány már nem erőltetett (HS 280), nem
    olyan forszírozott és főleg nem kásás. A magastartományban talán a
    felharmonikusok javultak, de erre nem mernék megesküdni.

    Gerencsér Zoltán, Kemecse. Sajnos, ezúttal a próba semmilyen
    eredményt nem hozott - eltekintve attól, hogy a "himlős" hangdobozok
    látványa meglehetősen hátborzongató.

    Libis János, Székesfehérvár. Lépésről-lépésre vittem fel a
    tapétadarabokat. Hatásuk az erősítőn: a hangkép mintha nyugodtabbá
    vált volna, puhább basszus, finomabb magasak. Ezután a hangdoboz
    következett. Felragasztottam mindent, kivéve a sárgát (mintha
    megéreztem volna). A hatás főleg a tér kiteljesedésében nyilvánult
    meg. Felragasztottam a sárgát is, és hamar megéreztem nyugtalanító
    hatását. A hangkép sziszegősebbé, magasabb tónusúvá lett, némi zavar
    támadt a zenében. Mindenesetre újra jobban tetszett, mikor
    eltávolítottam. A többi úgy érzem, javít annyit a hangképen, hogy ne
    távolítsam el.

    Sepp Tamás, Makó. A hangkép precízebb lett, a szólamok jobban
    elváltak, több információt adtak, a sztereofónia is javult, pontosabbá
    vált, a mélytartomány alja határozottabb, megfogottabb lett, minden
    tisztábbnak hatott - ez áll a napos oldalon. Ugyanakkor a hangkép
    kiürült (a középsáv alja soványabb), emiatt kissé test nélkülivé
    váltak a hangszerek. A magasaival sem vagyok kibékülve: pici sziszegés
    az énekhangon, a cinneken torzítás, a hegedű visít. A térhatás, a
    hangszerek kiterjedése romlott (vagy csak a visszhangosság tűnt el?),
    keményebb hangzás, kicsit idegen. Összességében legföljebb 1 orto
    javulást érzek, de ennek nálam az az ára, hogy a megszokott
    frekvenciaarányok felborultak. A tapétától megszabadulva a zene minden
    vonatkozásban kicsit összemosottabbá vált (van is egy kis
    hiányérzetem), a legalja sem olyan kontúros, viszont cseng, lélegzik,
    telt, lágy, teres, zenei. Pedig ezek a dolgok nálam be szoktak
    jönni...

    Serfőző Zoltán, Miskolc. Eredményesebb varázslat, mint a múltkori.
    A basszus egy kicsit megnőtt, a hangzás tisztább lett, szabadabb és
    természetesebb. A térhatás mélységérzete is javult egy kicsit.
    Egyértelműbb lett a hangszerek térbeli elhelyezkedése, nem kell
    annyira koncentrálni, hogy hol mi szól, hanem "csak úgy jön".

    Darvas László

    ---------------------

    Lakott sziget-Bogár a hangyabolyban-Válaszd az életet

  • andorra

    őstag

    Nebulóval és másokkal új topik nyitásán gondolkozunk. Valami olyasmi lesz a címe, hogy "Haszontalan vélemények a hifi rendszerépítésről". Csak azt sajnálom, hogy Blattida nem jöhet velünk és marad a "Tuti Tippek (Hifi rendszerépítés 24 órán belül garanciával)" topikban.

  • Dorian

    PH! nagyúr

    Miért nem mehet, megtiltja neki valaki?

    Mielőtt elkezdtem hifizni, a különböző stílusú és minőségű zenéimet élvezettel hallgattam rendszeremen, pusztán a zene kedvéért. Most 15 év hifizés és egy csomó pénz elégetése után végre eljutottam ugyanoda ;)

  • kammerer

    PH! nagyúr

    És a belgák hova álljanak?! :Y

    [ Szerkesztve ]

    Lakott sziget-Bogár a hangyabolyban-Válaszd az életet

  • blattida

    PH! nagyúr

    Én már ezeken a stációkon túl vagyok.

    Gauranga! हरे कृष्ण हरे कृष्ण कृष्ण कृष्ण हरे हरे || हरे रामा हरे रामा रामा रामा हरे हरे||

  • zserrbo

    fanatikus tag

    van egy Logitech x-230 2.1-es hangfalam. Normális az, ha mozgatom, forgatom akkor hallom dobálódik benne valami? Plusz ha erősebb mély hang szól egy zenében akkor csúnyán berreg mint amikor nincs lerögzítve vmi.

    [ Szerkesztve ]

    Zalman Z9 Neo, GIGABYTE GA-B150-HD3P, I5-6500, Kingston 2x8GB Fury DDR4 2133MHz, BE QUIET! Pure Power 9 400W CM, HP Probook 455 G1, ASUS VX239HW, Cooler Master NotePal U3

  • Sefter

    PH! kedvence

    elmondtad a megfejtést...valószínű kiesett egy csavar

    Psn ID: sefter_hun

  • Denyiro

    kvázi-tag

    Sziasztok! Hozzáértőktől szeretnék tanácsot kérni. Panasonic P42C3 HD Ready plazma televízióm hangszóróit szeretném kiváltani egy Pioneer X-HM11-K micro hifivel. Miképpen lenne megvalósítható ez és esetleg szükséges lenne-e hozzá egy D/A átalakító?
    Pana csatlakozói:

    Pio csatlakozói:

    Denyiro

  • blattida

    PH! nagyúr

    Szia!

    A tv audio kijáratát kell rákötnöd a pio audio bejáratára, azaz a képen látható kettő darab rca csatlakozóra.

    Gauranga! हरे कृष्ण हरे कृष्ण कृष्ण कृष्ण हरे हरे || हरे रामा हरे रामा रामा रामा हरे हरे||

  • MasterMark

    Jómunkásember

    A TV-n csak RCA bemenet van ha jól látom.

    Jómunkásember

  • Tiger.huhhhh

    PH! addikt

    Ha jól sikerült nézegetnem, akkor nincs kimenet RCA-ból a tv-n, (azaz nincs rca out), így venned kell egy scart-rca átalakítót.

    "Kam Mária vagyok, audiofil látnok vagyok, okleveles placebómágus vagyok, high-end energiával gyógyítok, távirányítással távgyógyítok és hifi rontáslevétellel foglalkozom" By kammerer

  • andorra

    őstag

    De mindez csak akkor, ha közvetlen antennajelről üzemel a TV. Mert ha van előtte beltéri egység, akkor azon általában van analóg rca kimenet.

  • MasterMark

    Jómunkásember

    Olcsó DAC kell hozzá.

    Vagy fülhallgatóról veszed le, vagy a Scart-ról, de azon lehet nem mennek ki a digitális dolgok, mert nem konvertálja le.

    [ Szerkesztve ]

    Jómunkásember

  • Denyiro

    kvázi-tag

    esetleg szükséges lenne valami hasonló:[link] átalakító?

    Nem vagyok nagy műszaki zseni ezért elnézést kérek ha értetlennek tűnök. :B

    [ Szerkesztve ]

    Denyiro

  • Denyiro

    kvázi-tag

    Milyen csatlakozójú kábeleket kellene még beszereznem hozzá?

    Denyiro

  • MasterMark

    Jómunkásember

    Egy optikai toslink, és egy sztereó RCA-RCA.

    Jómunkásember

  • Denyiro

    kvázi-tag

    Köszönöm a segítséget!
    A kábel illetve dugó minősége mérvadó vagy nem sokat befolyásol a minőségen?

    Denyiro

  • blattida

    PH! nagyúr

    Az első képes hsz-edben nálam nem látszik a pio, ezért írtam, amit. :W
    Ebben az esetben igaz az, amit a többiek írtak és amit linkeltél fiio is megfelel a célnak és vagy a Márk mester által javasolt toslink+analóg sztereó rca kábelekre van szükséged az említett dac-on kívül vagy egy scart-rca átalakítóra és egy sztereó rca kábelre, utóbbi mód lényegesen olcsóbb, viszont koránt sem biztos, hogy jobb megoldás...

    Ezen a szinten nem sokat számít a kábelek minősége, viszont olyat vegyél, ami nem annyira gagyi, hogy érintkezési vagy árnyékolási problémák lennének vele.

    [ Szerkesztve ]

    Gauranga! हरे कृष्ण हरे कृष्ण कृष्ण कृष्ण हरे हरे || हरे रामा हरे रामा रामा रामा हरे हरे||

  • Denyiro

    kvázi-tag

    Mindenkinek köszönöm a gyors reagálást! :R
    Még egy kérdésem lenne és már csak a rendelés helyét kell pontosítanom, ami csak részletkérdés.
    A két DAC közül melyiket javasolnátok?
    Őt:[link]
    vagy őt:[link]?

    [ Szerkesztve ]

    Denyiro

  • harcikoca

    senior tag

    Skytronic márkáról valaki tud véleményt mondani? pl ez?

    AMD+Ati powee'R

  • Dorian

    PH! nagyúr

    Jesszusom :Y

    [ Szerkesztve ]

    Mielőtt elkezdtem hifizni, a különböző stílusú és minőségű zenéimet élvezettel hallgattam rendszeremen, pusztán a zene kedvéért. Most 15 év hifizés és egy csomó pénz elégetése után végre eljutottam ugyanoda ;)