Új hozzászólás Aktív témák

• #37998 kjani18 őstag

  Új Válasz 2013-04-28 19:37:26 #37998

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kjani18

  őstag

  Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i
  metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott
  összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint
  ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre
  igyekeztek a csúcsforgalomban.

  Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt.
  Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy
  perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta
  bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később
  valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő
  múlva az órájára nézett, és továbbsietett.

  Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen
  fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka
  továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez
  más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő
  továbbvezette őket.

  A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni.
  Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen
  $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az
  állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki
  sem gratulált.

  A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze,
  Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5
  millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli
  előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a
  jegyek átlagosan $100-ba kerültek.

  Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését
  szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták,
  hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon
  felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és
  értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben.

  A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs
  időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb
  zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi
  minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap????

  Olvasd el, benne van a megbízhatóságom is! https://logout.hu/bejegyzes/kjani18/uzletszabalyzatom.html

Új hozzászólás Aktív témák