Új hozzászólás Aktív témák

• #27203 #71562240 törölt tag djsensore #27194

  Új Válasz 2012-07-01 15:05:10 #27203

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #71562240

  törölt tag

  válasz djsensore #27194 üzenetére

  Fából is nagyon jó állványt lehet csinálni, MDF-ból is, fémből is.
  Az mindenképpen axióma, hogy a talaj és az állvány között legyen valamilyen stabil megtámasztást biztosító, de rezgéselvezetésben hatékony elválasztóelem, ami általában fémtüske.
  A hangdoboznak az állványhoz rögzítése csak bizonyos speciális konstrukcióknál indokolt, de az ilyen konstrukció nagyon ritka, ezért általában kifejezetten kerülendő a rögzítés, ehelyett speciális elválasztó eszközökön, legtöbbször fémtüskéken (máskor gyurmán, filcdarabon, rágógumin, felfújt kerékpárgumin...) való megtámasztás a hasznos a hangminőség szempontjából. Az állvány arra való, hogy szilárdan megtámassza a hangdobozt, a hangdoboz saját rezgéseit minél inkább elvezesse, ellenben a talaj rezgéseit minél kevésbé engedje a hangdobozhoz jutni. Ezért nem jó az összerögzítés általában.
  Takarító feleségek vagy futkározó gyerekek ellen lehet még indokolt a rögzítés, de inkább érdemes ilyen veszélyek esetén is valami más megoldást találni (zenehallgató szoba zárva tartása, esetleg egy erős kordon, amit csak te vagy Orbán Viktor tudsz eltávolítani...)

  (#27187) bkercso:
  Megpróbálom még kiegészíteni, hátha úgy érthetőbb, hogy min múlik a dolog. Példámban veszek egyetlen vezetékanyagot és végig ugyanazt az anyagot felhasználva, különböző vastagságú vezetékeket készítek. A példában egy kétutas hangdoboz szerepel. Az optimális vezetékvastagság megtalálásához vezető úton mindegyik hangszóró esetében egy optimumgörbe írja le a folyamatot. Úgy vettem észre, hogy bizonyos "vezetékvastagsági intervallumon belül" próbálgatva a vezeték ellenállása legfeljebb csak másodlagosan befolyásoló tényező, és elsősorban az "információáteresztő képessége" számít, ami ráadásul az átvitt frekvencia szélességében is jelentkezik. Ez a vezetékvastagságtól függő "információáteresztő képesség-változás" az ismert elektromos paraméterek közül talán elsősorban a vezeték kapacitásváltozásával áll korrelációban, de ezt csak feltételezem. Úgy gondolom, hogy csak szélsőséges, azaz nagyon-nagyon vékony és nagyon-nagyon vastag vezetéknél lép előre elsődleges befolyásolóvá az ellenállás.
  Vegyük először a magashangszórót. Ha a nagyon-nagyon vékony vezetékkel kötöm a keresztváltóra, akkor vánnyadt, vékonyka lesz a hangszóró hangja, azaz a fő sávjában is kevés információ jön át, egyúttal nagyon szűk lesz az átvitt frekvenciasáv, mintha csak rákapcsoltunk volna egy alul- és egy felüláteresztő szűrőt. Ám ahogy elkezdjük növelni a vezeték átmérőjét, úgy enged át egyre több információt, és nem csak a fő sávjában, hanem egyre magasabbra és egyre mélyebbre megy, ezáltal "vastagabb" lesz a tónusa (azaz mélyül a hangszíne, miközben a magasaiból is egyre több átjön és egyre magasabbra megy fel). Ez a folyamat csak annyiban jelent "felhangosodást", amennyiben a több információ a "nagyobb hangosság" érzetét kelti. Ha túlzottan megnöveljük a vezeték vastagságát, akkor megáll ez a folyamat, és elkezd halkulni a hangszóró, de eleinte még hasonló információtartalom mellett. Feltehetően ekkor lép újra elsődleges befolyásolóvá a megnövekedett ellenállás.
  Ugyanez a folyamat játszódik le a mélysugárzónál, azaz nagyon-nagyon vékony vezetéknél vánnyadt és szűk frekvenciasávú, egyúttal kevés információtartalmú, majd az optimális vezetékvastagságot elérve rengeteg információ jön, a frekvenciasáv pedig kitágul felfelé és lefelé is, miközben a tónusa "vastagabb" (mélyebb) lesz. Az optimális vezetékvastagságon túlhaladva halkulás kezdődik, egy ideig még azonos információtartalom mellett. Feltételezem, hogy ezen folyamatokban a vezeték kapacitásának és ellenállásának (illetve impedanciájának) együttes alakulása a fő meghatározó a tekintetben, hogy a vastagság függvényében a fent leírt jelenségeket tapasztaljuk.
  Hangdobozátvezetékezési "kísérleteim" során tehát előbb igyekszem megtalálni külön a magas- és külön a mélysugárzóhoz is az önállóan rájuk jellemző optimális vezetékvastagságot az adott anyagú vezetékből. De, mivel amikor a két hangszóró külön-külön az "optimumon van" nem biztos, hogy egymáshoz képest optimális lesz az arányuk a hangdoboz egészét tekintve, tehát ezután megpróbálom a két optimumot összeegyeztetni, a két hangszórót egymáshoz arányítani, azaz a hangdoboz optimális tónusának megtalálásához esetleg az egyik hangszóró optimumától el kell térjek valamerre. Ez nálam azt jelenti, hogy a mélyhangszóró tónusát "vékonyítom" vagy "vastagítom" lehetőség szerint - hiszen a magassugárzót mindig fontosabb kényeztetnünk, mint a mélyet. A jelenlegi hangdobozomban, az adott hangszórók és "doboztestviszonyok" közepette kb. négyszeres a mélyvezeték ármérője a magaséhoz képest. Tapasztalataim alapján, "átlagos" kapacitás és impedancia tulajdonságokkal rendelkező vezetékekkel dolgozva, a tipikus 1"-os dóm magassugárzóhoz menő vezeték átmérőjének optimuma általában fél és egy mm között valószínű, a 6-8"-os mélyhangszóró vezetéké 2,5-5 mm-es átmérő körül, és emellett jelentkezik az összehangolásuk szükségessége. Én a magam részére mindig tömör vezetékkel dolgozom, csak kísérletezésképpen próbálkozom sodrott vezetékkel, és még hangdobozon belül is szeretem árnyékolni a veztékeket.
  Remélem érthető voltam, egyúttal ez egy leegyszerűsített, ideális elméleti példa, a gyakorlatban azonban nem biztos, hogy ugyanaz a vezetékanyag/konstrukció szerepel a magas és a mélyhangszórónál, - illetve két-és félutas vagy háromutas hangdobozt természetesen nehezebb összehangolni, az már olyan lesz, mint amikor parlamenti vitanap van.
  Hangsúlyozom, hogy "óriási" különbségek tapasztalhatóak a hangzásban a fent leírt hangolás (azaz a vezetékvastagság) függvényében, tehát "érdemes" odafigyelni rá.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák