Új hozzászólás Aktív témák

• #6 tildy nagyúr emvy #5

  Új Válasz 2005-06-10 20:25:19 #6

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  tildy

  nagyúr

  válasz emvy #5 üzenetére

  Nos kötődésről én is tudnék mesélni. Senkit nem rkarok mélyebben belekeverni a magánéletembe, de többször is felmerült már az elmúlt 7 évben , amióta apárommal vagyok, hogy miért is vagyok vele.Főképp mások tették fel ezt a kérdést nekem, olykor esetleg bogarat is ültetve a fülembe, hogy hülye vagyok, meg miért nem nézek más pali után stb.
  Egyszer azt mondta ránk egy filózófiában és pszichológiában jártas ember, hogy mindig valami új képet kap rólunk. hol olyanok vagyunk mint két árva, aki próbál tüzet gyújtani , hogy melegedjen, hol barátok, hol pedig olyannak lát bennünket mint anyát és fiát.
  Én is úgy érzem íme itt a másik felem. Minden jó és rossz tulajdonságával együtt.
  Néha a pokolba kívánnám ( na jó azért annyira nem), de van olyan , amikro fülig belezúgom, mint egy kis csitri. Ragaszkodom hozzá nagyon. Mert nem akart megváltoztatni.De ő sem hagyja, hogy én megváltoztassam.
  
  Egyébként igen fura dolog ez a kötődés. Én például túlságosan ragaszkodó tudok lenni. Az is fura, hoyg hugommal ellentétben például én fateromhoz ragaszkodom jobban, vele találom meg a közös hangot.
  
  Szerintem a témához tartozik még a másoktól való függés is. Na nem anyagi értelemben, hanem hogy mennyire jáátszik szerepet életünkben másoknak a véleménye.
  

  "Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

• #7 Gh0sT addikt emvy #5

  Új Válasz 2005-06-10 20:27:44 #7

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gh0sT

  addikt

  válasz emvy #5 üzenetére

  Ha a racionalitás talaján maradunk, akkor valóban el lehet jutni a szintre, hogy ''ugyan mi értelme van ennek az egésznek?''. Kérdés, hogy bármit fel lehet-e fogni ép ésszel és ez-e a célravezető módszer?! Egyáltalán egy érzést mennyire lehet ''ésszerűsíteni''?
  
  Visszatérve a kötődésre egy két példa erejéig:
  Tekintsünk el a családtól és korlátozzuk az emberi kapcsolatokat a barátokra, ismerősökre, illetve koncentráljunk a párkapcsolatokra. Trivilális, hogy van egy olyan lépcső ahol elkezdődik valami sokkal mélyebb mint haverság, ismeretség. Hogy ez a lépcső kiben hol van meg, az egyén és természet függő. Viszont eltolódhat-e ez olyan mértékben, hogy a barátság fogalom valakiben nullára redukálódjon. Ergo lehet-e olyan magasan a képzeletbeli mérce amit nem tud senki sem megütni és nem tud egyik ''kategóriából'' eljutni a másikba? Helyes-e az, ha a szememben minden ember egyenlő? Ha nincs barát, nincs kötődés... Legalábbis nem akkora mértékű, hogy minden gondolkodás nélkül le tudjak róla mondani...
  
  

  Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

• #19 Gh0sT addikt emvy #11

  Új Válasz 2005-06-10 21:12:17 #19

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gh0sT

  addikt

  válasz emvy #11 üzenetére

  Ha valakiben nincs meg az igény az már nem feltétlenül emberi. Ha valóban az ösztönökben gyökeredzene az érzés, akkor azt kiírtani szvsz nem lehet, vagy csak nagyon eltorzult ember képes erre.
  
  Inkább másképp fogalmaznék az egyértelműség kedvéért. Ha az emberei kapcsolatokra való igényemet le tudom szorítani - pusztán racionalitási alapon - olyan szintre hogy ne legyen szükségem rájuk minden pillanatban az miként értékelendő? Ez egyfajta előrelépés, megerősödés, vagy valami teljesen negatív magatartásforma? Nem feltétlenül arra gondolok, hogy magasra teszem a mércét, mert miért is tenném. Nem akarom/szeretem az emebereket egymással összehasonlítani. Mégis vannak olyanok, akikben megfog valami. Ők se nem barátok, se nem haverok. A kettő közötti mezsgyén leledzenek...

  Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

Új hozzászólás Aktív témák