Aktív témák

• #103 Csemike aktív tag

  2009-05-19 21:07:09 #103

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Csemike

  aktív tag

  Sokat gondolkodtam, hogy kitegyem-e ezt fórumba, de úgy gondolom, hogy darázsfészekbe nyúlnék. Lehet, kicsit "skizofrénnek" tűnik, de ezek az én gondolataim, amik bizony néha csapongóak.

  Olvasok egy érdekes cikket a neten. Lánykérés-típusokról szól, arról, hogy a nők nem is gondolnák milyen kreatívak a férfiak, ha meg akarják kérni szerelmük kezét. Olvasom az első sztorit, amelyben egy romantikus este, egy romantikus tóparton a fiú megkérte a lány kezét, térdenállva, s a lány válasz helyett nemes egyszerűséggel a nyakába ugrott.
  Itt egy picit elgondolkodtam. Vajon ez miért ekkora katartikus élmény a lánynak? Ezzel a gesztussal a férfi kvázi kijelenti, hogy tessék, megkaptál, ígérem, hogy veled maradok, talán ha nem is örökre, de azért egy jó hosszú ideig. Nem kell félned a kiszámíthatatlan jövőtől, mert én (is) biztosítom az egzisztenciánkat, nem kell elszenvedned a lesajnáló pillantásokat, mert csak a születéskori nevedet tudod felmutatni, nyugodtan használd az enyémet, mögé téve a –né képzőt, így mindenki előtt világossá válhat, hogy te (pl.) Varga Zoltáné vagy. Van férjed, van egzisztenciád, biztos jövőd, támaszod, és valószínűleg vannak gyermekeid is. Már vagy valaki!
  Azt mondják, mindig a nő választ. Szerintem ez nem így van.  A férfi dönti el, hogy melyik lánynak kéri meg a kezét. És (szerintem) egy magára valamit is adó nő nem veszi át ezt a szerepet, és nem kéri meg a férfi kezét. Legalább ezt a döntést hagyjuk meg nekik (ha már oly sok mindenben döntünk helyettük, ezzel is aláásva férfiúi önbecsülésüket). És amelyik nőnek megkérik a kezét, az általában azért örülni szokott, szóval hálás, hogy őt választották.

  A leírtak ellenére én házasságpárti vagyok. Nem dőlök be a ma annyira divatos maszlagnak, hogy „papír nélkül is boldogok vagyunk”. Egy lósz*rt. Amelyik nő ezt mondja, csak igazolni kívánja a hosszú élettatyóságát egy teszetosza férfi mellett. Szerintem a házasság szövetség, ha úgy tetszik szentség, amit két ember kötött. Nem csak egy papír. Egymás felvállalása, vállaljuk, hogy kitartunk egymás mellett, jóban és rosszban, egészségben és betegségben, vállaljuk egymást törvény, a társadalom és akinek úgy tetszik, Isten előtt. Vállaljuk, hogy ha egyszer mégis úgy döntünk, hogy mégse, akkor nem lesz olyan egyszerű véget vetni az életközösségünknek, a kapcsolatunknak. Mert vagyunk annyira biztosak az érzelmeinkben, s tiszteljük annyira a másikat, hogy meg merjük ezt kockáztatni, s merünk vállalkozni a holtodiglan-holtomiglanra.  S ezek igenis fontos dolgok, nem csak „papírmunka”.

  Szóval nem raktam ki fórumba, de ha bárkinek bármi hozzáfűznivalója lenne, írja meg priviben, felőlem vitatkozhatunk, bár nem félek tőle, hogy elárasztanak majd az üzenetek.

Aktív témák