Bár ennek a témának sem a telekommunikációhoz, sem a djuice-hoz, sem a Mobilarenához nincs köze, úgy gondoltam, hogy megírom ide, a djuice blogba, mert reményeim szerint az olvasók közül sokakat érdekel.

Az előző két bejegyzésből valószínűleg mindenkinek lejött, hogy idén lent voltam az EFOTT-on, mivel meg akartam nézni, hogy a djuice milyen erőkkel vonul ki, illetve le volt egyeztetve az interjú a Neo zenekarral, aminek külön örültem. Önmagában persze nincs semmi hírértéke annak, hogy két napig Orfűn múlattam az időt, rajtam kívül több tízezren tették meg; a dolog érdekessége az, hogy alapvetően nem vagyok egy fesztiválkedvelő ember, nekem a sátorban alvás olyan, mint másnak a kínpadon nyújtás, lerészegedni sem szoktam, főleg nem akkor, amikor a sajtó munkatársaként vagyok valahol, tehát az egyetemisták és főiskolások találkozóját amolyan természettudományos jelleggel szemléltem. Reményeim szerint pont ez lehet az az ok, amiért érdemes lehet elolvasni ezt a bejegyzést.

Orfű

Bár a nulladik nap a djuice nevével volt fémjelezve, idő hiányában nem tudtam lemenni, így az első nap (szerdán) kora délután indultunk el az egyik barátnőmmel, pár ismerősünk ekkor már rég lent volt. Paripaként az InterCity koradélutáni járatát választottuk, két és háromnegyed óra alatt lent van, légkondicionált, Pécsről Orfűre pedig az EFOTT honlapjának tanúsága szerint 20 percenként indul különbusz, igazi joyride-nak ígérkezet az utunk. A táska a notebooknak/fényképezőnek/kamerának/állványnak/mikrofonnak köszönhetően nem volt ugyan kifejezetten kompakt, de mivel kis sátrat vittünk, meg sem szakadtunk. A hőmérsékletnek hála Pécsre laza fél óra késéssel érkeztünk meg, majd nekiálltunk keresni a különbuszt, ami logikus lett volna, hogy a vonatállomás előtti buszállomáson áll meg, de nem, a tehetséges szervezők egy építési terület előtti buszmegállót válaszottak helyszínül, sétálhattunk tehát negyed órát és kérdezgethettünk ugyanennyit, mire odataláltunk. Irdatlan embertömeggel néztünk farkasszemet, egyesek már két órája várták a buszt, sebaj, gondoltuk, majd most biztos jön sok egyszerre és felférünk. Fél óra után érkezett egy busznak csúfolt rozsdás bádogdoboz, lerakta az embereket, újakat viszont nem vett fel, elment. Még negyed óra, és egy újabb járművet láttunk közeledni, de mivel több százan vártak a felszállásra kijelölt helyen, nem törtük magunkat, jó száz méterre álldogáltunk tőlük, mint utólag kiderült, igen nagy szerencsénkre: a busz a sok embertől megijedt, ezért pont az orrunk előtt állt meg, így a rohanó tömeg előtt fel tudtunk szállni. A maximális terhelés duplájával el is mentünk Orfűre, a Pécstől mintegy 14 kilométerre fekvő, 846 főt számláló településre, mely egyben Lovasi András otthona is, sokak szerint Magyarország legszebb vidéke, amivel nem értek egyet, de a hegyek között kanyargó szerpentinek és a tavak valóban varázslatos látványt nyújtottak, igaz, szegény busz annyira nem örült annak, hogy 40 éves korában is ilyen próbatételeknek van kitéve - örültünk is, amikor mintegy háromnegyed óra alatt megtettük ezt az elképesztő távot.

Nagyszínpad

Az EFOTT nagy és szervezetlen, ez volt a benyomásom, miután felállítottunk sátrunkat és elkezdtünk érdeklődni arról, hogy milyenek a tisztálkodási lehetőségek. Nagyjából 30 000 emberre közel két tucat zuhanyzó jutott, de érdekes módon csak utólag húzom fel magam azon, hogy negyed órákat kellett sorbaállnom azért, hogy egy higiéniai szempontokból erősen kifogásolható, hidegvizes zuhanyzóban moshassam le magamról az EFOTT porát. Sátrazni pedig marha kényelmetlen dolog, főleg egy buckás hegyoldalon, de most azért sokkal jobban viseltem, mint életemben korábban, egyedül a Red Bull sátorból reggel 7-ig üvöltő, stílusában a 80-as éveket idéző "DJ" zavart, aki nem csak üvöltette a zenét, hanem pár másodpercenként öblöset káromkodott a mikrofonba, miközben a hangerőt a felére tekerte - mást nem is csinált, nem is értem, hogy az efféle tevékenységet hogy lehet a lemezlovassággal azonosítani.

A djuice megjelenései nagyon korrektek voltak, valószínűleg nem csak én pusztultam volna el Orfű lankáin, ha nincs légkondicinonált internet sátor, ezért tehát külön hálás vagyok annak, akik kitalálta, hogy legyen. A koncertek korrektek voltak, Ákos, a Neo és a Quimby is nagyszerű előadást adott, a konklúzióm viszont az, hogy fesztiválra legfeljebb csak akkor megyek a jövőben, ha angol wc-vel ellátott kőházban alhatok.

Bocha