Nem is tudom, hogy a rendhagyó egy találó kifejezése-e a Honor 8 bemutatásával kapcsolatban, de az biztos, hogy a készülék megjelenését ismét egy külföldi sajtóeseménnyel ünnepelte a mindössze két éves márka. A történet nagyon röviden a következő: a Huawei P9-cel rengeteg paraméterében megegyező, de kedvezőbb árú szépségről augusztus elején rántották le a leplet, majd a hónap közepén meg is kaptuk belőle a tesztpéldányt, de ennek ellenére a múlt hét végén volt egy esemény Stockholmban, az európai premier kapcsán, ahova nagy örömömre engem is meghívtak. Igazság szerint nem is sajtóesemény volt, mert a Honor partnerei és rajongói ugyanúgy részt vettek az eseményen, mint a kiválasztott újságírók.
Sok ember utazott Svédországba miatta [+]
Ez a történet a megítélésem szerint inkább a Honorról szólt. Adott ugyebár a márka, a Huawei almárkája, akik mindössze bő két éve léteznek, mégis komoly eladást produkálnak és nagy médiavisszhang öleli körbe a termékeiket, részben valószínűleg pont azért, mert efféle bulikat szerveznek. A rajongói bázisuk európai szemmel nézve óriási, a fanokat ezúttal is vendégül látták Stockhomban, all-inclusive, ami azért elég szokatlan dolog még egy jól menő telekommunikációs cégtől is, mindenesetre úgy tűnik, hogy vannak országok, ahol a rajongás ilyen értelemben is kifizetődő.
Katonai hajókkal vittek minket a helyszínre [+]
Pedig Stockholmba megérte volna elmenni. Pedig baromi drága hely, az első napi ebédet jelentő, általam választott sajtburger nagyjából 6000 forintba került, amit alaposan megdobott a 0,33 literes kiszerelésű, 2000 forintos körtelé. Ezen persze nem volt sok időm mélázni, mivel a hotelből viszonylag gyorsan megérkeztünk az egyik kikötőbe, aminek a nevére nyilván nem emlékszem, mivel a főváros 14 szigetből áll, a víz közelsége gyakorlatilag mindenhol adott. Arra viszont jól emlékszem, ahogy a hajókat meglátva felszabadult bennem az adrenalin, hiszen katonai gumicsónakok fogadtak minket, már ha ez a helyes kifejezés, de a filmekben ilyesmivel szoktak a rombolókról a szárazföldre menni a Navy SEAL tagjai. Körülbelül 20 perc alatt meg is érkeztünk a Vaxholm Erődbe, ami egy kis szigeten lévő nagy erőd, amelyik 1612-ben megállította a Dánokat, 1719-ben pedig elvileg az oroszokat, bár ezzel kapcsolatban nem találtam semmilyen internetes forrást. Az út maga fantasztikus volt, a jobb szakaszokon bő 100 km/h-s sebességgel pattogtunk a vízen, illetve a precíz hangolásnak köszönhetően egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy egy katonai flotta közepén száguldunk, a miénknél jóval nagyobb hajók társaságában, amelyek szintén a vendégeket hozták, miközben dízelmotorjuk hányta a füstöt.
George Zhao, a vállalat elnöke [+]
Az élménybeszámolón túl egyetlen egy fontos információkat tartalmazó része van ennek az anyagnak, ez pedig a Honor virtuális valósággal kapcsolatos terveit érinti. A csoportos interjún ugyanis lehetőségem nyílt egy kérdést feltenni a cég elnökének, George Zhaónak, akivel egy selfie-t is készítettem, amin persze eléggé meg is lepődött, az egyik asszisztense pedig még poénkodott is rajta, pedig az európai emberek számára is ütős poénok amúgy nem feltétlenül a kínai cégvezetők sajátjai. Alapvetően arról akartam érdeklődni, hogy akkor a Honor 8-ban a P9 kamerarendszere van-e Leica felirat nélkül, de ezt előttem pont megkérdezte egy kolléga, de nem kapott rá egyértelmű választ. Velem ellentétben, én ugyanis a Huawei VR-megolása kapcsán a tervekről érdeklődtem, Mr. Zhao pedig elmondta, hogy ő személy szerint nagyon fontos területnek gondolja a VR-t, és bár a Honor 8-hoz bizonyos piacokon adnak egy egyszerű szemüveget, a cél egy sokkal komplexebb megoldás létrehozása, amin egy ideje már gőzerővel dolgoznak és szerint még legalább 1-2 év lesz, mire történik valami, ami a felhasználók számára is látható. Ez nyilván azt is jelenti, hogy a Huawei-nek is lesz valami komoly megoldása, ami nem feltétlenül az áprilisban bemutatott szemüveg lesz.
A svéd Vasa sorhajó [+]
Másnap egy rohamtempóban végigszaladt városnézés fért bele Óvárossal, Városházával és a Vasa nevű, 1626 és 1628 között épített svéd sorhajóval, amit II. Gusztáv Adolf a harmincéves háború alatt, a lengyelek elleni harcok miatt rendelt meg. Félelmetes gép volt, főleg a maga korában, 64 ágyújának tűzereje felért a teljes lengyel flotta tűzerejével, de sajnálatos módon a király maga is aktívan részt vett a tervezésben; miután a hajógerincet már elkészítették, jelentősen megnövelte azt, valamint egy második ágyú-fedélzetet is beépíttetett. Ráadásul a hajót építő mester, Henrik Hybertsson az építés közben meghalt, ami ahhoz vezetett, hogy tanítványai fejezték be a munkát, akkoriban ugyanis nem alkalmaztak tervrajzokat, a mester döntött mindenben. Az eredmény a kor egyik legjobban felszerelt hadihajója volt, ami szélességéhez képest túl hosszúra és magasra épült, és már a stabilitási próbán sem ment át, de ezt a királynak senki sem merte elmondani. Ennek eredményeként a Gamla Stan déli csücskéből 1628. augusztus 10-én kifutó Vasát egy széllökés még a kikötőben megbillentette, a nyitott ágyúnyílásokon befolyt a víz, így bő 1300 méternyi hajózás után a fenevad még a kikötőben elsüllyedt, 50 ember halálát okozva. A tragédia azonban komoly fordulatot vett, amikor Anders Franzén svéd tenger-történész a 20. században rájött, hogy a Balti-tengerben nem él meg az úgynevezett hajóféreg (ami amúgy egy kagyló), így elkezdte keresni a Vasát, amit 1956-ban egy véletlennek köszönhetően meg is találtak. 1961-ben ki is emelték a hajót, restaurálták, köréépítettek egy múzeumot, amit 1990 óta bárki látogathat, épp ezért mi is megtettük és fantasztikus volt. Akit mélyebben is érdekel a hajó története, a Wikipedián tájékozódhat.
