2025 augusztusának második hetét kezdtük a Sony Xperia 1 VII tesztjével. A fórumban többen is megemlítették, hogy kicsit melankolikus lett az anyag hangvétele, ezt nem akarom tagadni, de nyáron nagyon úgy tűnt, hogy a Sony telefonos ága nincs a helyzet magaslatán. Nem mintha szárnyalnának az elmúlt években úgy általában, de az Xperia 1 VII kapcsán sorra jöttek az ilyen hírek: már nem a Sony gyártja, gyártási hibás az első sorozat, visszahívás, értékesítés leállítása, csereprogram indítása. Azóta kicsit rendbe lett szedve a dolog, és újra kapható a telefon Európában is, a leállást és bootloopot okozó hibát pedig elvileg sikerült azonosítani és javították is. Hazánkban továbbra sem kapható a telefon a Sony boltjaiban, de a Sony értékesíti Németországban 1499 eurós ajánlott fogyasztói áron, elérhető a német Amazonon, és van az Allegrón is. A Japánba magammal vitt készülék ugyanaz, amit a tesztünkhöz is használtunk, kérésemre a magyar képviselet elintézte, hogy hosszú távra itt maradhasson az 1 VII, úgyhogy lecsaptam rá és belaktam. Ebben a cikkben minden fényképet én csináltam az Xperia 1 VII-tel, úgy rakom be ide őket, ahogy a telefon kiköpte magából, egyedül a címlapi képet vágtam 16:9 arányra a 4:3-ról.
Ezek a fotók a Katsuo-ji templomnál készültek [+]
A telefon kapcsán két negatívumot tudok említeni így, már több hónapos tapasztalattal. Az egyik, hogy az októberi biztonsági patchet tartalmazó rendszerfrissítés elrontotta a rendszerbeállításokba beépített keresőt, ami azóta ugyan megjavult, de pont a kínai és japán út során nem volt épp kellemes, amikor volt, hogy rendszeresen járkáltam a beállításokba az eSIM-ek és VPN okán. Valamiért a Sony felülete nem engedi a gyorskapcsolók közé kitenni a VPN-t, egyszerűen nincs ilyen opció, ami számomra furcsa. Az út során egyébként az Airalo eSIM szolgáltatását használtuk, erről Boggal közösen írtunk régebben egy cikket. A szolgáltatás közel tökéletesen működött Kínában és Japánban is, az alkalmazáson keresztül települt az eSIM a telefonra, konfigurálta is magát, egyedül az automatikus szolgáltatóválasztás volt az, amit úgy találtam, hogy érdemes letiltani és inkább kézzel kiválasztani azt az operátort, aminek a hálózatán a legjobb adatsebességeket tapasztaljuk. Ez Kínában nekem a China Unicom volt 5G-vel, Japánban a SoftBank helyenként 5G-vel, de inkább LTE-vel.
Még mindig a Katsuo-ji a téma [+]
A második negatívum a tapasztalataim között nem is a Sony és az Xperia 1 VII sara, de ennél a telefonnál jött elő az Android 16-os frissítést követően, így itt fogom leírni. Amikor a készülék a zsebemben vagy táskában van, esetleg olyan helyen használom, ahol nagy az interferencia, a Bluetooth hangátvitel minősége kodektől függetlenül romlik, és a hang tompává, távolivá válik. AAC, LDAC, aptX Adaptive átvitellel egyaránt produkálta ezt Earfun, Apple, Nothing, Google fül- és fejhallgató, de sosem produkált hasonlót analóg vagy USB-C vezetékes hangátvitel során a telefon. Amivel jelenleg úgy tűnik, sikeresen megoldottam gondomat, az a rendszer fejlesztői beállításai között a Bluetooth A2DP hardver tehermentesítésének letiltása, majd restart után újra engedélyezése, ezt követően pedig a Bluetooth LE hangátvitel hardver tehermentesítésének letiltása volt. Redditen, XDA-n találtam más készülékek esetén hasonló problémáról szóló bejegyzéseket, ott a válaszok alapján általában az A2DP hardver tehermentesítésének letiltása megoldotta a gondot.
Esti fények Oszakában [+]
Mint a bevezetőben említettem már, az ebben a bejegyzésben található képeket egytől-egyig az Xperia 1 VII-tel készítettem, némelyiket automata, mást profi módban, a gyári kamera alkalmazást használva. A képek és a készítés folyamatának kontrasztja hatalmas volt a Vivo X300 Pro sajtóeseménye után, a Sony esetén sokkal kevesebbszer vettem észre, hogy túl erős zajszűréssel vagy valami AI okossággal a háttérben javítana a képeken. Jóval laposabbak a képek, nem olyan kirobbanók, de szerintem természetesebbek, rajzolatuk is kellemesebb. Szerintem viszont a Sony kameraszoftvere a HDR erőssége gyenge azokhoz a készülékekhez (iPhone 13, Honor Magic V2, Pixel 9 és 9 Pro XL, iPhone 16 Pro) képest, amiket az elmúlt években hosszú távon privát használtam, az automata mód hajlamos túlexponálni és kiégni. Ennek ellenére a színeket a Sony adja vissza legtermészetesebben HDR módban is.
Oszaka, immáron nappali képeken [+]
Aminek örülnék még az Xperia esetén, ha lehetne mappákat vagy alkalmazásokat külön-külön zárolni a kezdőképernyőn. Jelenleg csak olyan appok zárolhatók, amikbe be van építve a biometrikus azonosítással történő feloldás, de ugye ilyen esetben sem magát az alkalmazásindítást tudjuk azonosításhoz kötni, hanem az appba történő belépést. Japánban elég sok kiegészítőt lehetett találni a nagy boltokban (Yodobashi Camera, Donki) a telefonhoz, én egy védőtokot és egy SD-kártyát vettem hozzá. Viszont míg az Xperia telefonokhoz volt egy nagyobb polcnyi választható tartozék a Yodobashi Umedában, addig az iPhone-okhoz és meglepetésemre a Google Pixelekhez ott volt az emelet többi része. Azt tudtam, hogy az Apple telefonja milyen népszerű, de az meglepetésként ért, hogy a Google Pixel mekkorát megy Japánban. Rossz szokásom, hogy a tömegközlekedési eszközökön utazva főleg külföldön figyelem, hogy milyen telefonokat használnak az emberek, és egy átlagos oszakai metrókocsiban a szemben ülők esetén ez valahogy így nézett ki: iPhone, iPhone, iPhone, Pixel, iPhone, és az utolsót nem tudom, mert telefon helyett könyv volt a szemben ülő kezében, de valószínűleg tippelhetnék nagyobb összeggel arra, hogy iPhone pihent a táskában vagy a nadrágzsebben. A drasztikus Apple túlsúly ellenére azért láttam egy-két Sony és Sharp készüléket is, néhány Samsung modellt (jellemzően Ultrát vagy Flipet), párszor Nothing Phone-t, de ezeket összesen mondjuk tíz embernél, és itt ki is fújt a dolog. Kínai telefonmárkát alig, pedig ezek is jelen vannak Japánban, szétnéztem a Yodobashi Umeda és Kyoto telefonos emeletén, és helyi szolgáltatóknál is lehet kapni Xiaomit, Redmit vagy Oppót, az utcán mégsem nagyon látni őket. Se reklámot nekik, amerre én jártam Oszakában, Kiotóban, Narában, és Hiroshimában, csak Apple iPhone vagy Google Pixel hirdetéseket láttam.
Katsuo-ji, Minoo, Oszakai várkastély, és Nara szarvasai [+]
Na, és akkor hol is jártunk. Oszakában szállt le a repülőm a kínai túra után, már Oszakába érkezett a barátnőm. A Shin-Osaka vasútállomáshoz közel volt a bázisunk az egész ottlét alatt. Azért választottam ezt, mert innen csillagtúra szerűen gyorsan és egyszerűen elérhető a környéken szinte minden, amit terveztünk meglátogatni (Kiotó, Kóbe, Hiroshima, Nara), illetve Oszakán belül is tök egyszerűen lehet mozogni, hisz összefut több helyi vonat, van metróvonal, vannak buszok is. Azzal számoltam, hogy nagyjából egy órát fog igénybevenni eljutni bárhova – ez így is lett, Hiroshima volt egyedül másfél óra –, cserébe nem egy turistákkal teletömött környéken fogok megszállni, így talán könnyebb lesz olyan helyeken enni este, ahol inkább a helyiek is esznek. Találtunk is egy rámen levesezőt, ami annyira jó volt, hogy oda többször vissza is mentünk.
Balra egy ramen, jobbra egy soba leves [+]
Oszakában a kötelező dolgokon (Dotonbori, Oszakai várkastély, Cútenkaku) kívül megnéztük a Minoo vízesést, illetve felmentünk a Katsuo-ji templomhoz, ahol rengeteg daruma található. Narába természetesen a szabadon élő szarvasokat és őzeket látogattuk meg a Nara parkban, szerencsére hazafelé azért egy macskával is találkoztunk. Kiotóban pedig többek között végigmentünk a vörös toriikkal díszített útvonalon az Inari-hegyen, illetve csatangoltunk a belvárosban (utóbbinak ékszervásárló túráját szerintem a barátnőm jobban élvezte, mint az Inari-hegy megmászását). Ezek a Shin-Osaka állomásról vagy a Minamikata megállótól indulva és oda visszaérkezve kényelmes tempójú egynapos kirándulások voltak.
Minoo, Kiotó, és egy oszakai kereszteződésben elsuhanó szerelvény [+]
Amit bele lehetett volna szorítani kevésbé tartalmasan egy napba, az Hiroshima meglátogatása, viszont végül itt úgy döntöttünk, hogy egyet ott alszunk, mert így több időnk jut a városra, illetve kényelmesebben el tudunk menni a közelben található Icukusima szigetére, és ott fel tudunk mászni a Misen-hegyre. A sűrűn erdős sziget és kifejezetten a hegy tetejéről úgy tartják a legendák, hogy itt szállnak alá az istenek az égből. Mi drótkötélpályás felvonóval mentünk fel addig, amíg lehetett, ez körülbelül 400 méteres magasság, majd gyalog folytattuk az 535 méteres csúcsig. Két főre a felvonókra (kettő van, félúton át kell szállni) a jegyek ha jól emlékszem, 2000 jen körül voltak egy irányba, ha valaki retúrt vesz, az spórol pár száz jent a visszaút árából. De egy másfél órás sétával egész kényelmesen le is lehet gyalogolni, útközben találva egy-két szent helyet, vagy megállva néha rácsodálkozni a kilátásra. A sziget, és az egész régió természetközelisége nagyon megnyugtató hangulatot árasztott számomra, ha valaki eljut Hiroshimába, mindenképp ajánlom a Shukkei-en kertet is, egy gyönyörű, csendes nyugodt sziget a belvárosban, az atombombát túlélt nagy fákkal, törpefákkal, bonsai fákkal, mohával, bambusszal, mini teaültetvénnyel, teknősökkel és koa pontyokkal apró szigetekkel pöttyözött tavában.
Hiroshima, Icukusima, valamint Nara állatai [+]
Hiroshima városában a kerten kívül megnéztük a béke parkot, az atomtámadásnak emléket állító múzeumot, és találkoztunk egy helyi ismerőssel, akivel együtt vacsoráztunk egy étteremben, hogy megkóstoljam végre, milyen egy igazi soba leves. Ha valaki Hiroshimában jár, és szeretne tősgyökeres helyi idegenvezetést, akkor a FreeTour.com oldalán és rendszerén keresztül lehet Tatsuyához jelentkezni, mi is így ismertük meg egymást, hogy anno bejelentkeztem az egyik túrájára.
[+]
Amit mindenképpen tudok ajánlani, ha valaki Oszakát és a környékét szeretné meglátogatni és ilyen csillagtúra szerűen utazgatna, az az, hogy számolja ki előzetesen a West JP Railway weboldalán, mennyibe kerülnének a vonatjegyei. Ha ezek megvannak, akkor vesse össze ezeket a Kansai-Hiroshima Pass árával, és gondolja át, hogy a bérlet ötnapos érvényességi idejébe bele tudja-e sűríteni az utakat. Tapasztalataim szerint egyébként ha valaki igénybe szeretné venni a Shinkansen járatokat, akkor az Oszaka-Hiroshima viszonylatban már megéri megvenni ezt a turistáknak szóló bérletet, mert 2000 jen körül spórolunk vele. Apropó Shinkansen, a hiroshimai állomáson láttam a Doctor Yellow szerelvényt, ami különösen nagy öröm annak fényében, hogy a 923-3000-as T5-ös várhatóan két éven belül nyugdíjba vonul. Úgy is tartják egyébként a helyi szójárásban, hogy aki munka közben látja Doctor Yellow-t, annak boldogságot és jó szerencsét hozhat.
Doctor Yellow, és más Shinkansen járatok [+]
Ezzel a pozitív gondolattal le is zárom ezt a bejegyzést, ha van bármilyen kérdés Japánnal kapcsolatban, akkor azt megpróbálom a fórumban megválaszolni. A bejegyzést a Sony magyar ügynöksége nem kérte tőlünk, az utat nem támogatta, de úgy érzem korrektnek, hogy ha a szokásos egy-két hétnél tovább megtartottam és napi szinten használom a teszteszközt, akkor valamilyen formában beszámoljak róla.
[+]
