Az elemzők agresszív dizájnként hivatkoznak arra a jelenségre vagy folyamatra, aminek eredményeképpen a Galaxy Note7 7,9 milliméteres, elismerésre méltóan vékony házába szintén roppant vékony, ehhez képest szinte valószerűtlenül nagy kapacitású, ráadásul gyorstöltésre is alkalmas akkumulátor került. Valószínűleg nem maguk az akkumulátorok, illetve az egyes cellák hibája okozta a tűzeseteket, hanem maga a koncepció bizonyult életképtelennek a gyakorlatban. A jelentés szerint teljesen hétköznapi, rendeltetésszerű használat mellett is nyomás alatt lehet a telep, ami legjobb esetben is komoly biztonsági kockázatot, legrosszabb esetben pedig a készülék kigyulladását eredményezheti. Ahogy az több ízben meg is történt.

A Note7 telepe is a lítiumion-akkumulátorokban pozitív elektródként gyakran használt lítium-kobalt-oxid rétegből, negatív grafitrétegből és az ezeket elválasztó, ezzel együtt az ionáramlást lehetővé tevő polimerekből mint ionvezetőből áll. Ha az ellentétes töltésű elektródok érintkeznek, az energia közvetlenül az elektrolitokban folyik, ami nagyban megnöveli a hőmérsékletet, ami még több energiát jelent, következésképpen még több hővel, és értelemszerűen előbb-utóbb robban, de legalábbis éghető anyag jelenléte mellett lángra kap. A telepre nehezedő nyomás, vagy akár sima hőtágulás miatt az anód és a katód szigeteléséért felelős, a kialakítás miatt eleve minimális polimerréteg összenyomódhat olyan formában, hogy a két elektród érintkezzen. Itt kezdőnek a gondok, az meg csak tetézi, hogy eleve nagyon kis tér állt rendelkezésre a készülékházban a telep számára. Az elemzés szerint ezt látni kellett volna a tesztfolyamat során, a gyártó viszont vagy vállalta a kockázatot az akkumulátorkapacitás maximalizálása érdekében, vagy nem megfelelőek a hitelesítési eljárásai. A hivatalos vizsgálat eredményeire elvileg még idén számíthatunk.