Szétszéledtünk. Bone, szentkuti11 és na-sziasztok-srácok-Laci repülőre ültek és szépen hazamentek, mert megijedtek, hogy mától Barcelonában is végre jó idő lett, még időben leléptek, hogy a kellemetlen időjárást megszakítás nélkül élvezhessék. Reggel 7-kor betették maguk mögött Montse lakásának ajtaját, hogy aztán a reptéren csövezzenek alvás helyet, mert egy órát késett a gép.
Ennél lelkesebbek voltunk amúgy, csak lehoztunk a parkolóházba összesen hat bőröndöt, négy hátizsákot, egy zsugor vizet, pár szatyrot és 14 doboz sört [+]
Bocha és Legendd társaságában nagyjából 9:45-kor startoltunk Barcelonából kocsival, Legendd leginkább hentergett a hátsó ülésen, mert egy lázas éjszaka után (ami nem összekeverendő a lázas munkával) nem volt éppen csúcsformában, de mire elértünk Fortresse de Salses mellé, addigra összevakarta magát, ebben nyilván segített neki a 15 fokos hőmérséklet és a verőfényes napsütés is. És még a kocsit is lemosta, plusz evett egy jégkrémet. Mi is. Az idei év első jégkréme, legalábbis a kinti világban.
Itt tettük le a kocsit és oda igyekeztünk, ami ott sejlik a háttérben [+]
A Fortresse de Salses egy 16. században épült erőd, ami a fennmaradt erődökkel ellentétben nem valami magaslaton kotlik, hanem be van kissé ásva a dombok közé, így jobban védhető, legalábbis addig a pontig, amíg fölé nem száll valami, de a 20. századig erre jellemzően madarak voltak képesek. A spanyolok építették, aztán kábé 10 évente gazdát cserélt, végül francia kézen maradt. 13:10-re odaértünk, megállapítottuk, hogy ez bizony menő lesz, nagy elánnal mentünk befelé, hogy felkenődjünk egy zárt kapura, meg a nyitva tartási infókra, amelyek alapján a 3 főből álló személyzet szűk másfél órán át táplálkozik és csak 14:00-kor hajlandóak arra, hogy ismét üzembe helyezzék a kasszát, noha egyébként nemigen voltak más érdeklődők rajtunk kívül és velünk is csak annyit foglalkoztak, hogy lehetőleg ne kamerázzál már, lésszes, meg hogy ne menjél fel a várfalra, mert az nagyon veszélyes, de háromkor majd lehet, amikor előre megy az egyik hölgy. Mert ő majd biztos korlátot sugároz a lézerszemével.
[+]
Így azért már nem volt olyan jó ár/érték arányú a látványosság fejenként 8 euróért cserébe, viszont amíg vártunk a nyitásra, addig roppant kellemeset pihentünk a külső várfalon, meg úgy az egész hely olyan nyugis volt és annyira pihentető ebben a roppantul tavaszias időben, hogy egyikünk sem bánta végül a dolgot és abban reménykedtünk, hogy a másodiknak felírt megálló majd kárpótol minket, de azért mutatunk pár képet az erőd belsejéről is:
[+]
És ez így is lett. A Pont du Gard ugyanis tényleg lenyűgöző, leginkább azért, mert majdnem kétezer évvel ezelőtt építették a rómaiak. Egy vízvezetékről van szó, ami egy folyó felett halad át, i.sz. 19-ben lett kész. Egyrészt még áll. Másrészt utánaolvastunk kicsit és ez egy 50 kilométeres vízvezeték egyik darabkája, amit olyan mérnöki munkával raktak össze, hogy kilométerenként mindössze 34 centit lejt Nimes felé a teteje (ahol a víz folydogált), ami egészen elképesztő. Augustus császár veje volt amúgy az építettő (a korabeli Tiborcz, úgymond), hát nem tudom, hogy a mai építmények közül mi fog állni kétezer év múlva is, de az biztos nem egy lámpaoszlop lesz.
[+]
Nahát, éppen naplementére érkeztünk (nagyon romi volt három harmincas fickónak), szerencsére pont úgy tájolták a rómaiak a dolgot, hogy a boltíveken átsüt a lemenő nap, nyilván nem a dolog festői mivolta miatt alakult így, de egyikünk sem bánta, ha ilyen fotókat lehetett készíteni:
[+]
Itt azért eltöltöttünk egy órácskát, amit csak abból tudok, hogy megnéztem a fotók időbélyegét, mert különben meg nem mondtam volna, hogy egy amúgy nettó 5 perc alatt végigsétálható aqueduct ennyire sokáig leköti az embert pusztán azzal, ahogyan kinéz. Ezután vissza a kocsihoz, végre eljutottunk a célponthoz, ráadásul mindhárman, mert bár az eredeti terv az volt, hogy Bocha és Legendd este Marseille-ben hajták álomra okos kis fejüket, az ottani szállásukat nem igazolták vissza, ezért velem jöttek Nimes-be, a pályaudvar melletti Ibis Budget kétcsillagos, de az egyébként roppant kulturált hotelben még volt szoba, úgyhogy együtt fedeztük fel este ezt a városkát.
[+]
Amit úgy is hívnak, hogy a francia Róma, mert annyi római emlék van benne és körülötte, a vízvezeték egy dolog, de van itt régi városfal, meg amfiteátrum, girbe-gurba, szűk utcák, meg széles, impozáns sétálóút a vasútállomás előtt, igencsak rendben van tartva, kifejezetten vonzó helynek mutatta magát este, úgyhogy itt is fotózgattunk serényen.
Holnap már külön utakon járunk (szó szerint is), Bocha és Legendd folytatják útjukat Genf felé (de még lesz előtte megállójuk), én Avignonba ugrom át és majd onnan haza, úgyhogy ezt a blogot továbbra is a seatos páros írja, csak vendégszerzőnek ugrottam be egy epizód erejéig.
