Előző írásainkban már adtunk egy rövid tájékoztatást arról, hogy milyen SMS-alapú fizetési lehetőségek léteznek, és arról is ejtettünk pár szót, hogy miféle eszközökre van szükség ahhoz, hogy mobillal fizethessünk. Mivel ennek a folyamatnak szinte alapeleme az NFC, érdemes részletesebben is foglalkozni a technológiával, annak felépítésével és működésével.
Vezeték nélküli szabványok hatótávolságának összehasonlítása
Az NFC történelme 1983-ig, az RFID (rádiófrekvencia alapú azonosítás) szabványig nyúlik vissza. Az RFID lehetőséget kínál arra, hogy egy aktív eszközzel egy távoli, energiát nem használható címke leolvasható legyen anélkül, hogy a két dolog között fizikai kapcsolat létesülne. A Near Field Communication (NFC) fórum létrehozásáig viszont elég sok idő eltelt, ami 2004-ben a Nokia, Philips és Sony hármasnak köszönhetően jött létre. Ezután már beindul a henger, 2006-ban specifikálták az NFC tageket, majd ugyanebben az évben piacra került az első NFC-s telefon, a Nokia 6131 NFC Edition. Azóta már szinte minden csúcskategóriás telefonban található ilyen chip (a BlackBerry annak idején azt nyilatkozta, hogy minden készülékébe beszereli az NFC-t, a Leapből mégis kimaradt), ráadásul 2012-ben a RIM (a BlackBerry régi neve) lett az első, MasterCard Worldwide által ajánlott cég a PayPass szolgáltatásban. 2011 óta a Google is nagyon tolja az NFC-t, annak idején a Wallet és az Offers szolgáltatások pont emiatt kerültek kifejlesztésre.
A Nokia 6131, amiből NFC-s változat is készült
Az NFC az angol Near Field Communication szavak rövidítése, melyet kis hatótávolságú kommunikációnak lehet fordítani. Már a technológia nevében is benne van, hogy kizárólag egymáshoz nagyon közeli eszközöknél működik, ahogy az első kép is mutatja, nem méterekről, hanem néhány centiméterről beszélhetünk. Az NFC felhasználhatósága rendkívül sokoldalú, a mindennapi életben viszont egyértelműen a telefok esetén találkozunk leginkább ezzel, jó példa erre egy tag, vagyis címke, amihez hozzáérintve a készüléket több műveletet is végrehajthat a szoftver, például kikapcsolja a WiFi-t, rezgő üzemmódba teheti a mobilt, és csökkenthető a fényerőt stb. A 2012-es CES-en már azt is demonstrálták, hogy miként lehet NFC-telefonnal egy érintés után a szállodaajtót kinyitni. Nincs szükség párosításra, kód megadására, a kapcsolat azonnal létrejön.
Az NFC-re több megkötés vonatkozik, ezeket az ECMA, ETSI, ISO/IEC megfelelő dokumentumai tartalmazzák, ennek naprakészen tartásáért pedig több társaság is felelősséggel tartozik, melyek közé a már említett NFC Forum, a GSMA és a StoLPaN sorolható. A működéshez két eszközre van szükség, az aktív, azaz kezdeményező (initiator) lehel életet a passzív, azaz célpontnak (target) is nevezett egységbe (tag, ejtsd: „teg”). A tagek kapacitása az adathordozó réteg méretének a függvénye, a legkisebbek 64 bájtnyi, a nagyobbak már akár 1 kilobájtnyi adatot is képesek tárolni. Az eszközök közötti kommunikáció 13,56 MHz-es frekvencián történik, és négy eltérő adatátviteli sebességet különböztethetünk meg: 106, 212, 424, vagy 848 kbps-mal lehetséges az adatcsere, vagyis egyszerű információtovábbításra könnyedén, de például videostreamelésre már nem használható.
NFC-vel kapcsolatos ikonok, jelölések
Az aktív NFC-s eszköz áramot használ ahhoz, hogy mágneses mezőt hozzon létre, ami lényegében energiát indukál az NFC tagben, így egy rádiófrekvenciás mező keletkezik, amin keresztül a szerkezetek kapcsolódnak egymáshoz. Egyelőre csak egy céleszköz felé üzemelhető be, vagyis nem lehet egy érintést követően több dologgal is kapcsolatot létesíteni. Három működési módot kell megkülönböztetni: az olvasás/írás (read/write) esetén az NFC-s telefon egyszerűen leolvassa és felhasználja a tagben rögzített adatokat, ilyen mondjuk egy Bluetooth hangszóró gyors párosítása is. A kártyaemulációs (card emulation) módban a készülék úgy viselkedik, mint egy „okoskártya”, így például bérletként vagy vonaljegyként lehet használni. Van továbbá a P2P (peer-to-peer) mód, ami már valóságos adatcserét takar, így mindkét eszközre megy, és mindkét eszközről érkezik információ, erre példa amikor például névjegyadatok cseréje történik, de a Bluetooth-eszközök párosításánál is ezt a folyamat megy végbe.
Kétféle kódolás lehetséges, a Manchestert használják leginkább, 10 százalékos amplitúdó moduláció mellett, ám kivétel ez alól a 106 Kbps sebességű aktív kommunikáció, ugyanis ebben az esetben 100 százalékos amplitúdó modulációval a Miller kódolást használják. Fontos kiemelni, hogy az NFC csak magát a technológiát takarja, egyáltalán nem determinálja azt, hogy milyen típusú (URL, fotó stb.) adatcserének kell zajlania, a formátumra azonban már adott egy NFC Forum általi ajánlás; az NDEF (NFC Data Exchange Format) üzenetekben a továbbítani kívánt adat méretének (payload) függvényében kétféle rekord alkalmazása lehetséges. Az egyik csoport a Short Record, ami a 255 bájtnál nem nagyobb adatcsomagokat jelenti, a másik pedig a Record, ami ennél nagyobb információpakkokra terjed ki.
Többféle eszközhöz lehet csatlakozni
Mindig kérdés a biztonság, ebből a szempontból megfelelő szoftver nélkül az NFC nem érne el túl meggyőző eredményeket, hiszen hiába csak maximum pár centiméretes távolságig működik a technológia, megfelelő antennával akár több méter távolságból is lehet adatokat lopni. Vannak persze megoldások, hogy a szenzitív adatokat (akár számlainformációkat) ne lehessen jogosulatlanul eltulajdonítani, a szoftverfejlesztők például különféle biztonsági kódolásokat használnak (TSL, SSL), így csak egy adott kulcs megadásával lehet az adatokhoz hozzáférni. A másik biztonsági faktor az adatok egyidejű továbbítása, hiszen az NFC-s eszközök meg tudják különböztetni egymást, ám az adatokat elcsenni kívánó számítógép vagy felhasználó már nem, így ott összekeveredhetnek a kódolásnál használt információk (bináris kódok ide-oda küldésének sorrendjére kell gondolni). Egyébként nem csak ellopni lehet az adatokat, hanem magát a folyamatot is meg lehet zavarni, és habár ez inkább idegesítő, mint biztonsági kérdés, mégis érdemes megemlíteni. Az NFC ettől még a jövő fontos része marad, amivel számos területen találkozni fogunk még.
