Ott hagytam abba CES felé tartó beszámolómat, hogy jutott Varsóban egy extra nap Zsoltnak és magamnak, másfél órás városnézéssel és egy igazán kellemes iszogatással pórul járt utastársnőnkkel és kedves ismerősével. Aztán újabb három órányi alvás után, félkómásan eszméltem rá: bár London – Los Angeles járatunkért ugyan nem a lengyel LOT felel, az angol fővárosba ők visznek el. Eleve vicces olyan utazókkal találkozni a Chopin repülőtéren, akiknek egy nappal korábban ugyanúgy arcára fagyott a vigyor a késés majd a járattörlés bejelentésekor, mint nekünk – na, 24 órával később újabb sokk és ránc az arcokon: londoni gépünk is elromlott.

Varsói kirándulásunk egyik állomása: a Kultúra és Tudomány Palotája [+]

De most komolyan, honnan szalajtották ezeket a gépmadarakat, és hogy tud egy ilyen légitársaság a kártérítések és (nekik) drága átszervezések mellett fennmaradni? Nem kis rohangálással nekünk belefért ennyi galiba, mások viszont az állásukkal játszanak, ha nem érnek vissza az USA-ba időben. Észnél voltunk, és azonnal váltottunk az American Airlines gépéről a kicsit később induló British Airways Boeing 787-esére, ami duplán jó döntés volt. Az előbbit a helyettesítő LOT géppel biztos lekéstük volna, mert a London Heathrow repülőtér akkora, mint egy nagyobb város, 20 perces buszúttal a 2-es és 5-ös terminál között, majd azon belül is metrójárattal a kapuk felé. Épphogy elértük a gépet, és elég hamar kiderült, hogy a királynő járatain a profizmus, a jó modor és a megbízhatóság uralkodik.

A LOT of problems - eddig a légitársaság járataival jól még nem jártunk[+]

A 11,5 órás út ettől még alulról nyaldossa a fél napot, és Zsolt idejekorán zsörtölődni kezdett: bezzeg lengyel útitársaink premium economy ülést kaptak pezsgős indítással, nekünk meg a gép legvége jutott, a 44. sorban. Felesleges volt észrevétele: kényelmes lábtér, közöttünk üres hely, mellettünk egy-egy folyosó, egymás elleni műveltségi vetélkedő a székek fedélzeti kijelzőjén (3 : 0 ide), ebéd, itóka, párnák, takaró: minden adott volt a fájdalommentes, interkontinentális utazáshoz. Az ebéd szaftos csirke volt tört burgonyával és céklasalátával (elfogadható), cheddar sajttal (remek) kis édességgel (szintén kiváló) és értékelhetetlen kávéval (amit nem vetünk a teafogyasztó nemzet szemére). Jóllaktunk, pihentünk, szundítottunk és még kis munkára is jutott idő.

Ebéd a British Airways járatán [+]

Tehát akkor Los Angeles – gépünk Grönland déli csücskén és Kanadán keresztül közelítette meg az Angyalok Városát, a kaszinóváros fölött is elrepülve (Tropicana kaszinós szállásunknak fentről integettünk), és bár középen ülve semmit nem láttunk Amerikából felülnézetben, három hét következik testközelből. Fogalmam nincs, hogy a kilenc órás időeltolódásra milyen gyorsan állok át, de jelen pillanatban össze vagyok omolva és apró darabokban állok, valószínűleg írni könnyebben megy mint beszélni. A röpke bevásárlás a Four Points by Sheraton hotel elfoglalása után lényegében készenléti/túlélő üzemmódban telt, adatkártyát nem sikerült vásárolni, úgyhogy minőségibb tartalmak, képek a következő napokban következnek.

Los Angeles-i szállásunk kívülről tetszetős, belülről viszont kissé lepukkant, kellő tisztasággal [+]

Szilveszter napján részletesebb ismerkedés következik Los Angelesszel (mert itt egyelőre még 30-a van), ám nagy éjféli parti helyett kényelmes, korai hazatéréssel számolunk – újév reggelén ugyanis irány az autókölcsönző, majd Venice és Santa Monica Beachen, illetve Malibun keresztül San Simeon – fél úton LA és San Francisco között, oroszlánfókákkal.