2 kontinens (Észak-Amerika, Európa), 3 ország (Lengyelország, Egyesült Királyság, Egyesült Államok), 4 amerikai állam (Kalifornia, Nevada, Utah, Arizona), 4 időzóna (CET, GMT, MST, PST), 9 óra időeltolódás (Közép-Európa és Kalifornia között), 10 közösségi taxiút (Uber, Lyft), 14 szállás (7 hotel, 7 motel), 22 villamos-, monorail és buszút (San Francisco, Los Angeles, Las Vegas, Page), 23 nap összidő (3 nap utazás, 5 nap CES, 15 nap körtúra), 30 cikk (12 blogbejegyzés, 18 hír a Mobilarenán, de társoldalunk tucatnyit gyártott), 32 fok különbség (Bryce Canyon: -9 fok, Los Angeles: 23 fok), 2682 méter szintkülönbség (Badwater Basin: -86 méter, Mt. San Jacinto felvonó teteje: 2596 méter), 2924 elköltött dollár (repjegy, szállások, autóbérlés, benzin, költőpénz, ajándékok), 5031 levezetett kilométer (Hyundai Tucson), 20931 kilométer levegőben (LOT, British Airways) és 277299 lépés - ez az amerikai út verdiktje, számokban.
Ikonikus kép az USA-ról, egészen pontosan a Golden Gate hídról, a háttérben San Franciscóval és repülőgépek fénycsíkjaival [+]
A fenti az útiköltség rám vonatkozóan, aminek jelentős részét a Xiaomi.hu állta, ezúttal is köszönöm, a támogatás nélkül a CES kiállítás beszámolói és a körtúra sem jöhetett volna létre. Forintba átszámolni nem merem a dollárokat, de segít megemészteni a dolgot, hogy a repülőjegyet még ősszel megvásároltam, illetve számítok 600 euró kompenzációra a LOT légitársaság részéről a törölt járat miatt, jócskán enyhítve a költségvetésen esett csorbán. Már ha hajlandóak kártérítést fizetni.
Annyi látnivaló volt, hogy ritkán jutott idő pihenni - öt perc szünet a Bryce Canyon tetejéről azért gyorsan feltölti az embert [+]
Ha az első élményem a kétnaposra nyúlt odaút végén az volt, hogy „hú, Amerikában (konkrétan Los Angelesben) milyen bazi nagy minden”, akkor visszatérve önkéntelenül is az volt, hogy itthon minden milyen kicsi. De rendben is van ez: bár előfordul Budapesten csúcsforgalom, mit kezdene a magyar átlagsofőr a kétszer nyolcsávos bekötőutakkal? Persze az is jó kérdés, hogyan férne el egy szélesített Chevrolet Silverado és egy szintén megtoldott RAM 1500 a Lánchídon, lakókocsival a háta mögött? Más ország, más mértékek.
Teljesen átlagos és a tájnak is nagyon jól áll az efféle járműmonstrum [+]
Kalifornia egy a négy meglátogatott állam közül, és nyilvánvaló különc jellege - mintha önálló ország volna az Egyesült Államok határain belül. Környezetvédelemben és technológiában az élen jár, itt van az USA legalacsonyabb (-86 méter, Badwater Basin) és legmagasabb pontja (Mount Whitney, 4421 méter), itt mérték a legforróbb hőmérsékletet (56,7 fok, Death Valley) és itt a legváltozatosabb a táj (mélykék egű óceánpart, burjánzó, zöld hegyek, hófehér, sziklás csúcsok, fakó sárga, kietlen sivatagok).
Venice Beach, Los Angeles, Kalifornia - a leghidegebb hónapban [+]
Míg a keleti államokban az angolszász kultúra alakította az amerikai habitust, Kalifornia majd' 70 évvel a függetlenségi háború után csatlakozott hivatalosan az USA-hoz, és nagyvárosainak latin nevei árulkodóak a spanyol és a mexikói hatásról (San Diego, San Francisco, Los Angeles, Sacramento stb.). De ne feledkezzünk meg az indián őslakosságról és a törzsek történelméről, avagy a folyamatos európai és ázsiai bevándorlás hatásairól sem. Az afrikai és dél-amerikai felmenőkkel rendelkező lakosság úgyszintén kivette és kiveszi a részét az állam dinamikájából és sokszínűségéből, minden lehetséges szempontból.
Amikor itthon honfitársaink Szilvesztereztek, mi épp ezt láttuk Los Angelesben [+]
Ez pedig baromi jól áll Kaliforniának, ahol persze vannak társadalmi különbségek, lepukkant települések, veszélyes negyedek és utcán tengődő nincstelenek. Mégis határozottan optimista, mosolygós és pörgős az átlaghangulat, remek gasztronómiai élményekkel és szórakozási lehetőségekkel fűszerezve. Meg bődületesen nagy járgányokkal, melyek mellett egy átlagos, csoffadt terepjáró, vagy a mi Hyundai Tucsonunk eltörpült, mint zebra az elefánt társaságában. Persze azért ott vannak a Ferrarik, Lamborghinik és persze a Mustangok.
Kalifornia sivatagos vidéke Mt. San Jacinto felől, sziklás hegyoldalon [+]
Az amerikai út legnagyobb része Kaliforniára esett, és teljesen más arcát mutatta San Francisco a Szilícium-völgy tőszomszédságában, Los Angeles a maga 13 milliós mikro- és metropolitán lakosságával, San Diego hatalmas, latin ajkú közösségével vagy éppen Santa Barbara festői, kisvárosi hangulatával a hegyek és az óceánpart határán. Oké: volt, hogy kétszer annyiért tankoltunk vagy vásároltunk, mint a szomszédos Nevadában, de magasabb is errefelé az átlagfizetés, noha a havi milliók hamar elúsznak, főleg a lakás- és albérlet árak mellett.
Kalifornia ezernyi szélerőműve Mt. San Jacinto felől [+]
Utolsó előtti napunkat Palm Springs szélerőművekkel teli sivataga és zöldellő, rendezett utcái fölött töltöttük a Palm Springs Aerial Tramwayjel 806 méterről 2596 méterre emelkedve, amibe Laci bele is szédült. Palm Springs reptere, Indián Wells pálmafa ligetei és Salton Sea víztükre fentről egy nyomtatott terepasztal apró részleteinek tűnnek, és akárcsak a Grand Canyon esetében, itt is havas hegycsúcsok emelkednek a sivatagi táj fölé, fenyőerdőkkel félúton.
Meredeken ereszkedik le a Palm Springs Areal Tramway felvonója Mt. San Jacinto hegyoldalán a sivatagba [+]
A felvonó Mt. San Jacinto hegyoldalán szalad felfele, öt hatalmas oszloppal támasztékként, ám a 3302 méteres csúcs még így is jó pár órányi, havas-jeges úton haladó kirándulásra van, ezért inkább a Desert View Trail túraútvonalra esett a választás, öt notch mentén. Nem, ezeknek a noccsoknak semmi közük a mobilosokhoz: kilátópontokat jelölnek a havas tájról a sivatagi vidékre, hatalmas sziklákkal és tériszonyt kiváltó szakadékokkal.
Inkább egy ilyen notch, mint ami a mobilokon van [+]
Néha belesüppedtem az olvadozó hóba, a lent lezúduló eső itt ugyanis vastag, fehér szőnyeg formájában terítette be a tájat. Így is csuromvizes lettem a saját verejtékemtől, egy-egy panorámás sziklaszirt megmászása után.
Az út végére csak jutott még a havas tájból, néhol vádli közepéig süppedve a fehér tájba [+]
Leereszkedés után Los Angeles következett északkelet felől, hogy a Griffith Observatory látványa újfent lenyűgözzön – szerencsére a csillagvizsgáló most nyitva volt, és megérte körbejárni, mert ez múltkor kimaradt. Hátborzongató érzés volt egy a naprendszer másik végéből idepottyant vasmeteoritot megtapogatni, és roppant érdekes egy-egy marsi, szaturnuszi vagy plútói környezethez igazított mérlegre ráállni, és a tömegünket a földivel összehasonlítani.
Megérte még egyszer letekinteni a lámpafényes Los Angelesre a Griffith Observatory felől [+]
Laci lélegzete persze a szemei elé táruló, esti Los Angeles-i látványtól állt el, de jó volt nekem és Zsoltnak is lenézni a már ismert, végeláthatatlan utcákra. A másnapi, utolsó délelőtt 23 fokban, Venice Beach szörfösökkel, deszkásokkal, korisokkal, kosarasokkal és hip hop táncosokkal teli óceánpartján telt el. Jól esett még egyszer nagy lélegzetet venni a friss, óceánparti levegőből, jól tudva, hogy otthon havas, mínusz fokos tél vár. Három bő hét alatt persze a honvágy is megnőtt, és Magyarország téli arca is roppant szimpatikus, csak épp még 10000 kilométerre és két repülőútra volt.
Venice Beach télen is szörfparadicsom [+]
A 11,5 órás Los Angeles - Varsó szakaszon, majd a várakozással kombinálva 3,5 órás Varsó-Budapest etapon elég idő volt, hogy egy három ülőhelyen elfekvő alváson túl első amerikai utamat végiggondolhassam. Ezúttal a LOT hajszálpontos volt, Boeing 787-es járata kényelmes, stewardessei pedig barátságosak (szimpátiájukat hamar elnyertem, amikor méretes Cheetos zacskómat bekötöttem a mellettem lévő üres székbe, mint egy gyermekkorú utast). Két meleg étel, folyamatos frissítő italok, kellő lábtér, elröpült az idő.
Utolsó Los Angeles-i szállásunk a Super 8 by Wyndhamben elég zajos volt, könnyen kikövetkeztethető okokból [+]
Persze itthon lesz még egy kör a december végi járattörlés és a kompenzáció kapcsán, a lényeg viszont az, hogy egy darabban és kellő mennyiségű élménnyel tértem haza a munka- és magánútról, amit teljes egészében jó pár hét vagy hónap lesz feldolgozni. San Francisco és Santa Barbara volt a két legszimpatikusabb város, Las Vegas pedig a legkevésbé meggyőző – ez nem a remekül szervezett és változatos CES kiállítás kritikája, ott aztán tényleg minden tech és IT rajongó megtalálta a kedvére való mulatságot.
[+]
A kiállítás sztárterméke talán az önmagát feltekerő LG OLED TV volt, a legszimpatikusabbat viszont a Travis csapatával beszélgettük. Baromi jól mutatott a szétcsúsztatható, Snapdragon 855-ös Lenovo Z5 Pro GT, akárcsak a Montblanc Summit 2 okosóra. De ne feledkezzünk meg a Royole mindenhova feltekercselt kijelzőiről, vagy épp a magyar vonatkozású, digitális Rubik-kockáról. A legjobb étel kategóriája holtverseny a Lake Cuyamaca Restaurant almás-erdei gyümölcsös pitéje és Barley Brothers homáros burgere között.
A kitűnő almás-erdei gyümölcsös pite, vaníliás fagyival és öntettel [+]
Más kérdés, hogy a rengeteg séta és kirándulás ellenére fogyás helyett hízni sikeredett, pedig volt zöldség és gyümölcs is bőven... Nem klasszikus user moment volt (amikor az embert az olvasók a legváratlanabb pillanatban és helyen felismerik), de határozottan meglepett Zsuzsával összefutni Zion Nemzeti Park szűk Narrows kanyonjának kellős közepén.
A kanyontúra a Narrows jéghideg vize ellenére is felejthetetlen [+]
Természeti élményben számomra ez, a néha derékig érő, jéghideg vízben gázoló túra volt a legélvezetesebb, de azért a Bryce Canyon, a Zabriskie Point, a Badwater Basin, a Horseshoe Bend, a Grand Canyon, az Antelope Canyon, az Anza-Borrego sivatag vagy éppen Mt. San Jacinto és kilátópontjai is odatették magukat. De az elefántfókák, a kaliforniai 1-es út változatos megállói, a naplemente a Griffith csillagvizsgálónál és a Golden Gate hídnál, a hullámvasút Las Vegasban, a csillagnézés Zionban, a villamosozás San Franciscóban, a látogatás a USS Midway anyahajón, a kajálás a Lake Tahoe partján vagy egy-egy sörözés San Diegóban sem volt semmi.
Panoráma Mt. San Jacinto felől - érdemes teljes méretben megtekinteni [+]
Ez még mindig csak válogatás a legjobb helyszínek közül, és így, visszaolvasva esik le, mennyire király helyeken fordultam meg – remélhetőleg a blogbejegyzések némi visszajelzést adtak a néha elképesztő fáradtsággal végződő, minden érzékszervet hazavágó napokról. Ezúton köszönöm a figyelmet, következzen pár zárógondolat:
Háromfősre duzzadt csapatunk ezúton is búcsúzik Amerikától, háttérben az Upper Antelope Canyonnal [+]
– két nap Los Angelesben hatalmas verdáival, széles sugárútjaival és a fej felett elhúzó jumbo jetjeivel, és máris megszokja az ember az USA XXXL-es méreteit, ahol a kisebb szupermarket is akkora, mint nálunk egy nagy darab
– az USA útjain minden közérthetően ki van írva és előre jelezve – így is furcsa azért a freewayeken, 110-nél hirtelen beváltó lámpa, vagy a jobb kéz szabály helyett az egyenrangú útkereszteződésekben elhelyezett négy stop tábla – tovahaladás érkezési sorrendben. Mégis működik a dolog, a sofőrök nyugodtak és magabiztosak, lazán váltva öt sávot, ha a helyzet megkívánja. Közúti balesetet 5000 km-en 1-2-t, ha láttunk
– akadt útszakasz a sivatagban, amikor 50 kilométer alatt három jármű jött szemben, és egyet sem láttunk saját sávunkban közeledni vagy távolodni. Az utak minősége általában kifogástalan, bár belefutni egy-egy rosszabba, és még a puha, nedves sivatagi homokút is rendben volt a Fonts Point felé haladva. Viszont leesik egy nagyobb eső, és az árvíz még a sivatagban is eláraszt jó pár utat, amit egyből le is zárnak
– nem asztaltéma: elsőre furcsa a vízzel teli toalett a lehúzóssal szemben, de a kellemetlen szagok és a nyomok eltüntetése szempontjából határozottan előnyösebb a nálunk megszokottaknál
– Kaliforniában minden harmadik utcasarkon tömény fűszag van, 2016 óta egyébként a felnőttkorúak legálisan vásárolhatnak marihuánát. Nevadában hasonló a helyzet, ott rekreációs célokra 2017 óta lehet fogyasztani
– sok mindent hallottam az amerikai átlagemberről, de gyakorlatilag minden beszélgetőpartner, akivel három mondatnál többet váltottam, nyitott volt egy csevejre, érdeklődő hátterem vagy a körutazás tekintetében és hajlandó az őszinte beszélgetésre a legváltozatosabb témában, kortól, nemtől, származásától és anyagi helyzetétől függetlenül
– lehet, hogy a földrajzi tudás nincs a toppon (bár meglepő, hány amerikainak akadt magyar ismerőse, vagy fordult meg éppen Budapesten), viszont van egy határozott barátságossága és vendégszeretete az embereknek, különösebb látható előítélet nélkül. Nyilván ezt helye és helyzete válogatja, de a fáradt pénztárosnak is van három jó szava, vagy éppen két jó tippje a környéken.
