Időről-időre eljut hozzánk tesztre egy-egy nagyon alapszintű okostelefon. Nem nagyon szeretik ám a gyártók okvetlenül ezeket is elküldeni, mert ők is tudják, hogy nemigen lehet ebből jól kijönni, általában az a konklúzió, hogy ami nem üti meg a mércét, az féláron sem üti meg a mércét, és már-már mindegy is, hogy most 30 lepedő van az árcédulán, vagy 15. Mert ettől még a termék használhatósága nem változik, maximum a vásárló könnyebben fogadja el, hogy igen jelentős mennyiségű kompromisszumot kell kössön minden nap, szinte bármikor, amikor a kezébe veszi a telefont. És nem látja a kijelzőt rendesen, nem reagál az érintésre, nehézkesen nyílik meg egy alkalmazás, csapnivaló a kamera.
[+]
De ha ez ilyen szörnyű, akkor miért próbálkoznak még mindig a gyártók azzal, hogy filléres áron dobáljanak piacra keserves használhatósági faktorral rendelkező termékeket? Egyrészt már rég nem próbálkozik ezzel mindenki. A Sony és a Samsung már évek óta hanyagolja a belépő kategóriát, az Apple soha nem is volt ott, de ma már a Huawei sem erőlteti a dolgot, pedig évekkel korábban óriási mennyiséget adtak el ebben a szegmensben is. Egyszerűen presztízskérdéssé vált, a mi termékünkkel - legyen az bármilyen olcsó - ne legyen rossz élménye a felhasználónak, inkább lemondunk erről a piacról. Persze ezzel megnyílt az út mások előtt, a Motorola (Lenovo), az Alcatel, az LG a mai napig próbálkozik a nagyon olcsó mobilok mezőnyében, de ezeknek sokszor nincs jó végeredménye. Nem üzletileg, mert vásárlók mindig lesznek, hanem felhasználói élmény és elégedettség szempontjából. A keletkezett résbe pedig teljes mellszélességgel próbálkoznak befurakodni C-kategóriás kínai gyártók (Doogee, Vernee, Elephone, Leagoo...), ahol a minőségi szórás igen nagy.
[+]
A közelmúltban több különböző gyártónak is fel tudtam tenni a kérdést, hogy minek gyártanak ilyen alacsony árfekvésű és hardveres képességű terméket. Miért erodálják ezzel a márkát? Érzik-e ők is, hogy ez nagyon nem az a szint, ami miatt a júzer megszereti a gyártót, vagy egyáltalán az okostelefont, mint olyat? És érzik, hogyne éreznék, ezzel foglalkoznak ők is, pontosan tudják, hogy ami a filléres kategóriában indul, az milyen élvezeti értéket képvisel. Akkor? Akkor miért? Miért nem hagyják el ezt a területet és húznak egy használhatósági minimumot, ami alá nem mennek? 2017-ben 1 GB RAM-mal kiadni telefont elég merész. Fixfókuszos kamera? FWVGA kijelző? TFT panel? 1-2 GB szabad tárhely?
[+]
És a válasz mindig ugyanaz volt: operátori nyomásra készülnek ezek a cuccok, hogy a szolgáltató hozzá tudja vágni egy nem különösebben drága tarifa mellé is kvázi ingyen ahhoz, aki két évet aláír. Főleg a mi régiónkban erre óriási kereslet mutatkozik és a szolgáltató azt mondhatja, hogy felvesszük a kínálatba a középkategóriás cuccaidat, de jó lenne, ha tudnál mutatni valami baromi olcsó telefont is. És a "jó lenne, ha" itt elég hangsúlyos. Értsük úgy, hogy "leszel szíves". És a mi piacunkon még mindig domináns a szolgáltatói értékesítés, amelyik cég termékei bent vannak a kínálatban, az rögtön kevesebb kockázatot vállalva tervezi meg a következő évet. Ráadásul az operátorok egyáltalán nem hajlanak arra, hogy ismeretlen, kínai márkák termékeivel kockáztassanak. Olyan partnereket keresnek, akiknek van szervizhátterük, lokális képviseletük, alkatrész-utánpótlásuk, tudnak relatív gyorsan nagyobb mennyiséget leszállítani, a fentebb felsorolt márkák megjelenése ezért teljesen esélytelen még egy ideig. Úgyhogy két út marad: ismertebb márkák nagyon olcsó termékeivel telenyomni az árlista első sorait, vagy saját márkás telefonokkal előjönni (ezt csinálja a Voda), noha azok egyébként ugyanúgy TCL, vagy éppen ZTE termékek, csak a globális forgalmazás volumene miatt még olcsóbbra ki lehet hozni.
Persze, hogy amikor hozzánk mégis eljut egy ilyen kategóriájú telefon, akkor szinte semmi jót nem tudunk róla írni. Esetleg azt, hogy csinos. Vagy könnyű. Egy kézzel kezelhető. De műszaki cikként elhaladt felette az idő, nem jó élmény használni, inkább szenvedés, mint öröm. És mindig van egy hivatalos, kártyafüggetlen ár, amitől jogosan dobunk egy hátast. Mert mi (és egyre több olvasónk) tudjuk, hogy ennyiért bőven találni talán kevésbé ismert, de a kínai minőségszint felső szegmensébe tartozó, jóval ütőképesebb terméket. De sokkal-sokkal többen vannak azok, akiknek erről fogalmuk sincs és amikor szerződést kötnek egy szolgáltatóval, akkor örülnek, hogy kvázi ajándékba kapnak mellé egy okostelefont. Ami olyan is, de ez csak később derül ki.
Az ASUS is készít belépő szintű telefont [+]
Nem látjuk, hogy ez a közeljövőben szignifikánsan megváltozna. Filléres szegmensre szükség van, mert az operátor így tud még több ügyfelet szerezni, nekik telefont is kell adni, márpedig akkor lesz is ilyen telefon a kínálatban. Ha hirtelen kiszállna minden ismertebb cég erről a területről (ami kizárt), akkor egyből tudna a helyükre ugrani Kínából tíz másik. Lehet, hogy még több lenne a gond, egy LG azért mégiscsak hoz legalább egy olyan szintet, hogy a telefonon futó szoftver nem esik szét. Nem lesz gyors, nem lesz különösebben szerethető, de működni fog, ha pedig mégis baj van, akkor tudják orvosolni. Mi egy dolgot tehetünk: a tesztjeinkkel, cikkeinkkel megpróbáljuk a kicsit drágább árfekvésű, de klasszisokkal kellemesebb használatóságot kínáló termékek felé terelni az olvasókat, valamint meg tudjuk mutatni, hogy milyen alternatívák léteznek, ha képesek vagyunk elszakadni attól, hogy telefont csak szolgáltatótól lehet vásárolni. Utóbbira egyre több a példa, évekkel ezelőtt 80% felettire saccolták piacelemző cégek az operátori készülékeladások részesedését a magyar piacon, ma már ennél jóval kevesebb (de még simán 50% feletti), viszont a tendencia látható. És végül talán ez vezet majd oda, hogy az ügyfelek felismerik, hogy nem csak egyféle módja van annak, hogy okostelefonjuk legyen, nyitva az egész világ (online), csak kicsit utána kell olvasni és nem szégyellni segítséget kérni. Akár itt, nálunk a fórumokon.
