Megjött Oliverda, a Prohardver kiküldöttje is. Ő tök máskor és máshogy szervezte a utazását, mivel mi sokkal később tudtuk meg, hogy kijutunk. Ezért aztán a Strip (Vegas főutcája) másik végében van szállása, a Circus Circus nevű monstrumban, ami kocsival csak 10 perc, gyalog viszont majdnem egy órás kutyagolást irányoz elő a Google Maps.
Oli a kocsiban, itt még utasként
Ám nekünk itt van a frankó verdánk, úgyhogy Oli megpróbálta kialudni magát, mi meg jól elkocsikáztunk érte és felkaptuk késő délelőtt, hogy aztán mindhárman ellátogassunk a közeli Red Rock Canyonhoz, ami tényleg közeli, mondjuk 20 mérföldre van, ez simán kibírható. A Red Rock Canyon tényleg red, igazából egy viszonylag méretes szikla és a körülötte levő táj tartozik ide. A méreteiről annyit, hogy kábé 2000 sziklamászó útvonal van rajta keresztbe-kasul, mászták is rendesen az ezügyben skillesebb arcok az objektumot.
Bocha megtekinti a Red Rock Canyont - a Bocha looking at things sorozat híres darabja
Autóval simán körbe lehet menni, vannak megállók, ahol ki lehet szállni kicsit mászkálni és bámészkodni, ennek Scenic Drive a neve, maximum 30-cal lehet rajta csapatni, úgyhogy kihasználtuk a kabrióságot. Talán a legjobb rész a régi homokkő bánya volt, ahol egy vízmosásban kutyagoltunk, Bocha minden kő alatt csörgőkígyóra számított, de akárhogyan is füleltünk, sehol sem csörgött egy sem. Itt volt egy különálló, kisebb szikla, messziről láttuk, hogy van két figura a tetején, úgyhogy jó előre eldöntöttük, hogy oda felmászunk. Oli nem vállalta be, Bocha és én nekiindultunk. Sokáig úgy tűnt, hogy a helyettes főszerkesztő úr félúton megreked, de erőt vett magán és felkapaszkodott a tetőre, ahol nagy királynak éreztük magunkat egészen addig, amíg le nem kellett jönni.
Mászás, darabosan, félúton, olyan fejjel, mintha minden rendben lenne
Bocha kissé nehezen akart az utolsó ugrásra elrugaszkodni, ott zihált a kis testével a szikla peremén és nem hitte el, hogy a lábától a biztonságot jelentő talaj csak 60 centire van, aztán 10 percnyi vergődés után kecsesen lefolyt a szikláról, mint valami óriásira duzzadt amőba. Utána nem is nagyon akart még egy sziklát megmászni, pedig nekem lett volna kedvem, viszont másnapra elmúltak az aggodalmai, a Grand Canyonnál már virgoncan ügetett fel a Guano pointnál levő emelkedésre.
Teknősátkelés
A Red Rock Canyon után Olinak szereztünk SIM-et (illetve elvittük egy T-Pontba (lol), ahol vett egy routert is), aztán elugrottunk az outletbe, ahol fillérekért vettünk ezt-azt (én speciel 4 dollárt fizettem egy Wrangler ingért, 2 dollárt egy pólóért), aztán Bochát kitettük a szálláson, hogy megvágja azt a videót, ami az előző postban napvilágot látott már, Olival pedig el akartunk menni a Ceaser's Palace nevű, gigantikus kaszinóba, mert az autókölcsönzőnknek ott volt irodája és el akartuk intézni, hogy másnap ő is vezethesse a gépsárkányt.
Fényűzés, pompa, idegösszeroppanás
Na, ezt én soha, de soha többet nem vállalom be. Szombat este a Strip közepe kriminális, kaotikus, agyzsibbasztó és idegörlő, főleg kocsival. Egy métert sem lehet megtenni, mire végre több melléfogás után (miközben befordultam egy hat sávos útra forgalommal szembe, mindenki örömére) beverekedtük magunkat a Ceaser's Palace parkolójába már úgy éreztük, hogy ez a dózis Vegasból több volt, mint amit akartunk életünkben összesen kapni ebből. A helyzetet súlyosbította, hogy épp Celine Dion koncert volt a kaszinóban. Némi keringés után végre sikerült találni egy csajt, akitől megkérdeztük, hogy hol van az ügyfélszolgálat, hidegzuhanyként ért, hogy nem itt van, hanem a Treasure Island nevű másik intézményben, de a "kimentek balra és a Mirage után rögtön" bíztatóan hangzott. Egészen addig, amíg tényleg ki nem mentünk, s megpillantottuk a távolban az épületet. 20 perc gyalog.
Odamentünk, bejutottunk, megkérdeztünk ott is valakit, aki eligazított minket, slattyogtunk a nyerőgépező arcok között még 10 percet, felmentünk az emeletre, megtaláltuk. Zárva volt. Tök jó, hogy itt nem sokan beszélnek magyarul, mert volt némi íze annak a mondatsorozatnak, ami elhagyta ajkainkat. Viszont van egy lábakon álló villamosvonal a Treasure Island és a Mirage között, legalább visszafele az út felét nem kutyagolással töltöttük. A Ceaser's Palace-ből aztán visszavittem Olit a Circus Circusba, ő is nagyon fáradt volt, de én sem voltam épp tökéletes állapotban, úgyhogy direkt kikerülve az egészen irreális, hömpölygő tömeget, a várost átszelő autópályán visszavezettem a szállásra. És egyébként másnap reggel Vegas szélén ezt az egész másodlagos-sofőrős kérdéskört mindennel együtt 10 perc alatt intéztük el.
A kiállítás előtti utolsó nap történéseivel még adósak vagyunk, de igyekszünk minél hamarabb pótolni. Ám közben ez a blog szép lassan kissé szakmaibb lesz, elkezdődnek a tényleges események, utazásunk valódi célja.
