Multimédia

Az a bizonyos szerénynek látszó optika egy 13 megapixeles Sony Exmor szenzort rejt magában és nem mellesleg a dupla LED vaku a Philipstől jön (van is ereje és mellesleg hófehéren világít). Szó sincs tehát gagyiról, és akkor még be sem léptünk a fotós felületre. Ugyanis ami ott vár ránk, az sem akármi. Alapból egyszerűsített módban megy a kamera, ami abban nyilvánul meg, hogy kevesebb beállítás érhető el. A kereső képernyőn a vakut, az elő-hátlapi kamera és a fotó-videó közötti váltást érjük el. Az opciók menüben azonnal hozzáférhető a HDR, a panoráma, az arcjavító és az effektusok. A további beállításokban állítható a képarány (4:3-ban 13, 16:9-ben 10 megapixelben fotóz), képminőség, geocímke, a hangerőgombok funkciója, kikapcsolható a zárhang, aktiválható a QR kódolvasó, időbélyeg, segédvonalak. Innen még egy szinttel továbbmehetünk (ez még az egyszerűsített mód!), ahol a fénymérés, villodzásgátló, szaturáció, kontraszt, élesség, arcfelismerés aktiválható.

Aztán átkapcsoljuk profi módba és kapunk néhány meglepetést. Itt már a felbontás is állítható (azaz csak majdnem, mert a lista megnyitása helyett kilép a kamerából, ez volt az egyetlen szoftverhiba, amit felfedeztem a telefonban), szabályozható az arcjavító módja, de a finomságok a keresőnél lévő opcióknál vannak. A fehéregyensúly nem hogy manuális, de egyből kétféle változat van, egy referenciaméréses és egy Kelvin-skálás(!) változat, aztán van ISO és záridő (utóbbi manuálisan állítható) és a fókusznál megint csak van manuális verzió, de ekkor már az arcfelismerés hatékonysága is szabályozható.

Ilyen kiszolgálás mellett el is várjuk, hogy ne a szokványos kínai minőséget hozza a fotók terén. Viszont azt se mondhatjuk, hogy új fotós királyt avathatnánk, mert azért a képek minősége nem kiváló. Szerencsére épp kifogtam egy remek napsütéses időszakot a borús, fagyos időszakban, viszont így is vannak hibák. A képek széle például életlen és eléggé zajos, míg a belső rész sokkal jobb. A dinamika megküzdött a napsütéssel, de a HDR ezt ki tudja küszöbölni, viszont akad némi kromatikus abberáció is, a színek viszont jók, a fotók mentése pedig szó szerint csak egy villanásnyi időt vesz igénybe (HDR-nél kb. 2 másodperc), pedig a tömörítés nincs túlhúzva (akár 8 megabájt feletti fájlméret is lehet). Videóra váltva egyetlen hiányunk a 4K, amelyet egyébként ez a hardver elbírna (lásd Note 3), viszont az 1080p se rossz, főleg hogy meglepetésre 60 fps-ben rögzíti, amint azt az ITT letölthető felvétel bizonyít. Itt is akad egy kisebb szoftveres hiba, mert a folyamatos fókusz nagyon sűrűn utánállítja magát, olyankor is, amikor felesleges lenne, viszont a felvétel kép- és hangminőségére nem sok panaszunk lehet.

A kamera után térjünk át a zenére, itt is akad néhány fincsi részlet. A lejátszó teljes új felületet kapott, a zenék ugyanúgy válogatva vannak, viszont a kezdőképernypőn nem látszik egyből az albumok listája. Látjuk az albumképeket, az éppen játszott szám szolgál háttérnek, a lejátszás az értesítési sávról és a lezárt képernyőről egyaránt vezérelhető. Van ismétlés, véletlen lejátszás, a hangszínszabályzót viszont máshol érhetjük el, de csinálhatunk egyéni verziót is. Ehhez jön a MI Sound, ami a fejhallgató csatlakoztatása után négyféle előre beállított „hangzásképet” tud hozzárendelni, bár igazából ebből három a Xiaomi saját füleseihez van. Gyárilag ugye nem kapunk ilyet hozzá, úgyhogy elsőnek egy B&O Form 2-vel próbáltam, majd egy Sony agybadugós következett. Érdekes, de a Sony-val kicsit jobbnak tűnt a dolog, persze a választás úgyis a miénk, ha már ott a jack dugó. Aki unja a saját zenéit, az választhatja a rádiót is, ami szintén új külsőt kapott, a használata igen egyszerű. Érdekes, hogy szerintem nincs benne RDS, ennek ellenére villámgyorsan megtalált minden adót, hangerő bőséggel van, az adást pedig fel is vehetjük magunknak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!