Bevezető
Amikor az MWC-n, február végén bemutatták az Xperia X modellcsaládot és elhangzott, hogy majd a nyáron lehet őket kapni, akkor több jelenlévő újságíró kezében is megállt a toll. Illetve a notebook-billentyűzet. Vagyis az sem, mert leülni nem lehetett, mondjuk inkább, hogy kicsit megfagyott a levegő, a vénebb rókáknak felötlött emlékezetükben a P990, amit csak vártunk és vártunk, aztán több hónapos csúszás után került piacra. Ráadásul a Sony-nak óriási szüksége lett volna arra, hogy rögvest a boltokba tudjon zavarni pár új modellt, a Z-széria kipukkadt (és még mindig nem lehet tudni, hogy kap-e utódot), az M-ek még fogyogatnak, de a Compact is korosodik, a talán legjobban eltalált SP-nek pedig idáig képtelenek voltak utódot állítani.
Az X-széria éppen ezért dedikáltan valami új, valami friss, valami más, ahol nem a specifikációt kell nézni, hanem a felhasználói élményt, a formatervet és azokat a trükköket, amelyekkel a készülékek jól működnek a mindennapok során. Legalábbis erről szól a kommunikáció. Egyrészt kár, hogy ezekből a trükkökből az XA egy csomót nem is kapott meg, másrészt pont az olyan trükkökért szerették sokan a Sony-t, mint a vízállóság, amit csak a legdrágább X Performance tud nyújtani, az XA esetén látszatra inkább egy közepes funkcionalitás marad relatív drágán.
És egy irgalmatlanul eltalált design.
Nem úgy jó a design, hogy leteszem az asztalra az XA-t és körégyűlnek az emberek, mint a legyek, ez nem egy feltűnő telefon, noha persze azért nem néz ki rosszul. Amiben nagyon erős, az az ergonómia. Az 5 hüvelykes kijelzőt faltól-falig húzták, az így hosszúkássá váló készülékház nem tűnik tucatformatervnek, a telefon mérete pedig tökéletes. Mert jó dolog egy hatalmas kijelzőt babrálni, ezt ma már nem vitatja senki, de amikor az ember egy 6 hüvelykes monstrumról vált vissza 5-5,2 inchre, akkor csak rövid ideig érzi mütyürkézésnek a használatot, de már ezen idő alatt is hamar rájön, hogy egy kézzel, könnyedén mégiscsak ezzel lehet úgy együtt létezni, hogy ne legyen nyűg az állandó egyensúlyozás és fogásváltás. Ezt egyébként még a Huawei P9-nél találták el, de az XA simán hozza azt az érzést, hogy a telefont használni egyszerűen jó. Mert kézreáll, mert nem billeg, mert nem fejnehéz, mert meg lehet fogni, mert egy kéz is elég hozzá.
Szóval úgy voltunk vele, amikor az XXL GSM elküldte a tesztcuccot, hogy na, itt van megint egy Sony, ami amúgy biztos tök jó, de hát közel 100 lepedőt ki fog adni egy Helio P10-es chipsetért és egy HD kijelzőért, amikor ezen az árszinten olyan gépek vannak még a piacon, mint az LG G4, a Honor 7, a Nexus 5X, a P9 Lite, vagy a Zenfone 2. Ezek papíron mind többet tudnak (egyébként jellemzően a gyakorlatban is), ki a fene fog venni Xperia XA-t? Ennyiért nem sokan, de az Xperia X ára is jó 25%-ot esett az elmúlt időszakban, 70 ezer forint körül pedig már az XA sem tűnik komolytalan ajánlatnak, noha még úgy sem lenne kiemelkedő.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!