Előszó, tartozékok

Az Android egy káosz, mondják viszonylag sokan, és bár ezzel nem tudok maradéktalanul egyetérteni, látom, hogy mire gondolnak azok, akiknek efféle szavak hagyják el a szájukat. Ha megnézzük az elmúlt két-három évben megjelent zöld robotos készülékeket, számtalan rendszerverzióval, hardverrel, szoftverrel és felhasználói felülettel fogunk találkozni, ember legyen a talpán, aki képes átlátni ezt a szövevényes hálót. Ezt elégelte meg több gyártó is az elmúlt időben, amit jól példáz többek között az LG Optimus L szériája, valamint a Sony új készüléktriója is.

[+]

Tegyük hozzá, a Sonynak még az Ericssonnal közös korszak alatt is sikerült viszonylag átlátható termékportfoliót létrehoznia. Az Xperia család előző szériájának legtöbb tagja ugyanarra a hardverre épült, így a gyártónak könnyebb dolga volt az optimalizálásnál, mint konkurenseinek, ami a készülékek sebességén meg is látszott. Most csavartak egyet, az új Xperiák az eltérő hardver ellenére nagyjából ugyanúgy néznek ki, csak más-más méretűek. Körülbelül három hónapja volt alkalmunk tesztelni a 4,3 hüvelykes HD-kijelzővel szerelt Xperia S-t, egy hete pedig a 4 hüvelykes qHD-megjelenítővel felvértezett Xperia P-vel foglalkoztunk. Mivel a szerkesztőségből már egyedül nekem nincs microSIM-kártyám, számomra jutott a megtisztelő feladat, hogy a 3,5 hüvelykes WVGA-kijelzős Xperia U-val, a család legkisebb tagjával foglalkozhassak. Ez ugyanis az egyetlen normál SIM-es Sony készülék a piacon.

[+]
Xperia U, Xperia P, Xperia S

Valószínűleg nem sokakat érdekel (főleg, mert már Bog is leírta a véleményét), hogy milyen furcsa érzések kerítettek hatalmukba, mikor az XXL GSM futára a kezembe nyomta a tesztkészülék dobozát, de azért reménykedem benne, hogy több veterán is olvassa e sorokat és ők átérzik, hogy miről beszélek. Sony. A márka, ami a nagy technológiai láz előtti időkben többé-kevésbé meghatározta a hazai piacot. Szüleim szemében a Sony még egyet jelent a minőséggel, talán nagyobb jelentőségű a szemükben, mint a mai fiataloknak a Samsung. Pár évtizede ugyanis ez volt a többség által beszerezhető legjobb cucc, akkor itthon kevesen tudták, hogy mi az a Harman-Kardon vagy Bang & Olufsen. És legutoljára bő egy évtizede láthattam ezt a négybetűs szót egy telefonra írva, a klasszikus betűtípussal, önmagában. És őszinte leszek, nagyon vágytam, hogy egyszer láthassam, bár így utólag mindenképp elszomorít, hogy a Windows Mobile alapú készülékeket leszámítva csalódást nem nagyon okozó Sony Ericsson névvel együtt a füleimnek zeneként csengő Ericsson is a történelem részévé vált. Ettől függetlenül tényleg boldog vagyok, hogy ismét vannak Sony telefonok, nekem valahogy sokkal menőbb ezt olvasni egy telefonon, mint akár egy almát bámulni.

Külső

Gusztusos csomagolásban kaptuk meg az újdonságot, mely talán kevésbé helytakarékos, mint a konkurens gyártók megoldásai, de legalább akkora élmény kibontani. Tartozékokkal átlagosan vagyunk ellátva, a hálózati töltőfej mellé egy microUSB-s adatkábel, egy teljesen hétköznapi headset és két darab, a telefon aljára tehető színes burkolat található. Rikító sárga és rikitó rózsaszín, mely azért elég árulkodó jel azzal kapcsolatban, hogy melyik korosztály számára is szánja készülékét a Sony. Egyébként fekete és fehér színekben létezik, tehát ha nem cseréljük le az alját, akár komoly megjelenést is elérhetünk vele.

[+]

Az előző oldalon található képen jól látszik, hogy mennyivel kisebb az Xperia U, mint a nagytesó P és S. Sokkal. Egy mindössze 112 x 54 x 12 milliméteres kiterjedésű, 110 gramm tömegű eszközről beszélünk, melynek filozófiája távol áll a mai csúcskészülékektől, de én sokkal használhatóbb méretűnek tartom, mint a 4,3+ hüvelykes gépeket, bár nyilván a 3,5 hüvelyknek is megvannak a maga hátrányai. Mert a kijelző itt akkora, felbontása 480 x 854 pixel, technológiáját tekintve pedig a LED-háttérvilágítású TFT-LCD-k táborát erősíti. A szoftveres alapokon nyugvó Sony Mobile BRAVIA Engine-t leszámítva semmi extrát nem kapunk, de nincs is rá szükség, a 280 ppi-s pixelsűrűség ugyanis nagyon rendben van (Samsung Galaxy S III: 306 ppi), a színek szépek, a betekintési szög rendben van, a napfényben való olvashatóság pedig bár nem kimagasló, de bőven a tűréshatáron belül mozog.

[+]

A lekerekített élek jellegzetes külsőt és biztos fogást adnak a selymes tapintású, gumírozott hatású műanyaggal burkolt okostelefonnak. Az összeszerelés minősége rendben van, de hagy is némi kívánnivalót maga után, az alul lévő, cserélhető kis elem ugyanis eléggé lötyög, plusz ilyenkor hangot is ad. Más bajunk azonban nem lesz, mert bár a hátlap is levehető, stabilan ül ott, ahol ülnie kell.

[+]

Az előlap tetején fényérzékelőt, másodlagos kamerát, hangszórót és Sony logótípiát találunk, aztán jön a kijelző, alatta három érintésérzékeny gomb (vissza, home, menü), majd jön az új Xperiákról ismert áttetsző sáv, mely itt világít is. Méghozzá olyan színben, amilyen a téma vagy a képnézegetőben épp előttünk lévő fotó igényli, bár a skála azért szemmel láthatóan behatárolt. Nem voltam oda ettől a szolgáltatástól, mert odáig poén, hogy zöld téma mellett Green Lanternnek érzi magát az ember, de amikor sötétben megvakulunk a sáv fényerejétől, akkor rosszul fogjuk érezni magunkat. Kikapcsolni nem lehet, de ha már világít, akár a nyunkba is rakhatjuk, a pántnak ugyanis van rögzítési hely a már említett, lekapható alsó rész alatt.

[+]

A hátlap letisztult; felül üldögél az 5 megapixeles, autofókuszos kamera és a hozzá tartozó ledes villanó, alulra pedig került egy Sony Ericsson (nem elírás) logó és egy Xperia felirat. Felül a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenetet fogjuk legtöbbször használni, jobbra a bekapcsológombot, a hangerőszabályzókat és az exponálóbillentyűt találjuk, míg balra a microUSB-csatlakozó került. Ha a hátlapot levesszük, az akkumulátor kikapása nélkül is tudunk SIM-et cserélni, amit a masina instant újraindulással díjaz. Memóriakártyás helyet hiába keresünk, nem fogunk találni, a beépített tárhellyel kell beérnünk.

Hardver, sebesség, szoftverek

A hardverről viszonylag nehéz elsőre eldönteni, hogy jó, vagy nem az, az ST-Ericsson U8500-as SoC-ről ugyanis viszonylag keveset hallhattunk eddig, ráadásul nem is valószínű, hogy a jövőben sokat fogunk, mert nem egy friss darab. De ettől még nem rossz, hiszen egy 45 nanométeres csíkszélességgel készült, kétmagos processzorról és egy Mali-400MP grafikus gyorsítóról beszélünk; a magonkénti órajel 1 GHz, eddig tehát minden ugyanaz, mint az Xperia P-nél. A memóriában viszont mást kapunk, a RAM itt 512 MB, a belső tárhely pedig 8 GB-os, de ebből csak 5,5-et használhatnak szabadon a felhasználók.

A készülék sebességére egy rossz szavunk sem lehet; pár apróbb akadást (nagyob képek nagyításakor, nagy alkalmazások indításakor) leszámítva minden folyamatos, minden smooth, látszik, hogy egy optimalizált rendszerről beszélünk. Mely egyébként egy Android 2.3.7, de a masina elvileg hamarosan meg kell, hogy kapja az ICS-frissítés lehetőségét valamikor a harmadik negyedévben. Amíg ez megtörténik, nézzük meg a szintetikus sebességtesztek eredményeit:

Az összehasonlítást az ugyanilyen processzorral, de több RAM-mal és nagyobb felbontású kijelzővel szerelt Xperia P-vel, a másfél gigahertzes Snapdragon processzort használó Xperia S-sel és az 1 GHz-es, egymagos, gyengébb Snapdragonnal szerelt Galaxy Ace Plus-szal ejtettük meg. Quadrantban a nagytesó az órajelkülönbség arányával megegyező nagyságú előnyre tett szert és a Samsung is helybenhagyta a két kisebb Xperiát, de Linpackban már alaposan állva hagyta az egymagos koreai versenyzőt a Sony modellje, sőt, még saját bátyját is lenyomta. Szinte döbbenetes, de a Smartbench alkalmazásokat vizsgáló tesztjében még az Xperia S-t is megelőzte az U (és a P is), a játékoknál pedig szintén kisebb előnyre tett szert, de az ottani részt nem nyerte meg, az Ace Plus az Adreno 200-zal lenyomta. A számunkra etalonnak számító AnTuTuban már árnyaltabb a kép, érdemes tehát a táblázat alsó sorát nézegetnünk; a szintetikus tesztprogramokról pedig továbbra se felejtsük el, hogy szintetikus tesztprogramok, a fenti eredményeket tehát ennek megfelelően kell kezelni. Aki ebből nem értett semmit, az annyit jegyezzen meg az Xperia U-ról, hogy gyors.

A szoftveres oldalról nem szeretnék túl sokat írni, mert a fenti videó elég beszédes. A Sony Ericssonokról ismerős grafikus felhasználói felület gusztusos, átlátható, használható. Extra szoftverekből akad pár darab, de a mi tesztpéldányunk valószínűleg Ázsiából jött (a japán és a kínai bevitel nyelvek alapbeállításként szerepeltetéséből jött a következtetés), úgyhogy az itt leírtak azért még változhatnak. Wisepilot navi van, valószínűleg lesz is, mert a család többi tagján is megtalálható, ahogy a zeneszámok felismerésére használható TrackID jelenléte sem valószínű, hogy régiófüggő lenne. Hasznos és adott az Evernote és a nem teljesverziós OfficeSuite megléte, van továbbá Google+, Messenger, McAfee antivírus, plusz a tesztpéldányon gyárilag figyelt egy QR-olvasó is.

Adatkommunikáció, telefonálás

A készülék GSM-modulja négynormás (850/900/1800/1900 MHz), UMTS-sávokból kettőt támogat (900/2100 MHz). Telefonálás közben a hangminőség kimondottan kellemes, egy beszélgetőpartnerem sem panaszkodott, én is jól értettem mindenkit. Ha adatátvitelre kerül a sor, GPRS, EDGE, UMTS és HSPA áll rendelkezésünkre, utóbbinál az elméleti maximális letöltési sebesség 14,4, a feltöltési pedig 5,76 Mbps. A WiFi a 802.11b/g/n protokollokat ismeri, a Bluetooth 2.1-es verziószámú és támogatja a sztereó hangátvitelt, míg a microUSB-csatlakozónál 2.0-s sebességről beszélünk.

A beépített böngésző természetesen jól működik, ami azt illeti, kimondottan gyors is. Mindenképp pozitívum - bár egy ilyen kaliberű készüléktől elvárható - a Flash tartalmak támogatása, melynek köszönhetően a weboldalakon megcsodálhatjuk a reklámbannereket is. Felhasználói fiókok integrálásánál a Facebook és a Google jön szóba, előbbinél természetesen van lehetőség arra is, hogy az Arckönyvben szereplő ismerőseink profilját összekössük a telefonkönyvben lévőkkel. Zuckerberg oldalát egyébként is erősen támogatja a gép, hiszen különféle widgetek is rendelkezésre állnak annak érdekében, hogy mindig tisztában legyünk ismerőseink legfrissebb posztjainak tartalmával.

A Térkép kellemes sebességgel fut

A telefonkönyv kapacitása jó okostelefonhoz méltóan végtelen, extra mezőkből is rengeteg áll rendelkezésre. Üzenetkezelésnél az SMS, MMS és e-mail is szóba jön, utóbbinál a gyári androidos kliens jól teszi a dolgát, boldogul mindenféle szerverrel és a csatolt fájlokkal is. A virtuális billentyűzet a nem különösebben nagy kijelzőn is jól működik, álló módban választhatunk, hogy teljes vagy numerikus kiosztást akarunk-e, előbbin is lehet gépelni, de azért néha mellényom az ember. Fektetett nézetben efféle gondok nem fordulnak elő.

Multimédia

A kamera 5 megapixeles, autofókuszos, működését gyenge fényviszonyok között ledes villanó segíti. A legnagyobb elérhető felbontás állóképekné 2592 x 1944 pixel, míg videókat legfeljebb 720p-s HD-felbontásban rögzíthetünk (tesztvideó itt). A kamerát kezelő szoftver bőséges a beállítások terén, ám nem nyújt többet konkurenseinél, ráadásul itt a nagytestvérekkel ellentétben az Exmor R érzékelőről is le kell mondanunk. Extra szolgáltatás a 3D kamera, melynek segítségével a készülék mozgatásával tudunk háromdimenzós fotókat lőni. Lehet, hogy én vagyok a béna, de nekem egyet sem sikerült.

[+]

Az Xperia U-val lőtt fotók nem rosszak, de nem is jók. Ami egyből feltűnik, az a Sony készülékekhez viszonyított roppant alacsony dinamikatartomány, melynek köszönhetően a kültéri felvételeken szinte mindig fehér lesz az égbolt, felhőket vagy kék színt nem igazán fogunk látni. A színek nem fakók, de azért visszafogottak, a zajszint gyengébb fényviszonyok között ha nem is magas, de azért jelentős, a makró képesség pedig átlagos. A mozgóképek furcsák, vibrálnak és kockásodnak, valahogy nem az igaziak.

Zenei téren rendben van a készülék; a zenelejátszó fut háttérben, megjeleníti az albumborítókat, ID3-tagek alapán rendezi a belső memóriában tárolt muzsikákat, hangszínszabályzót tartalmaz, tudja az xLoudot, melynek sokan nem látják az értelmét, hiszen elvileg annyit tud, hogy torzulásmentesen növeli a hangerőt (?). FM-rádió van, fülhallgató nélkül nem működik. A hangminőség a gyári fülhallgatóval (MH410s) kellemes, de nem kiemelkedő, ugyanez mondható el a hangszóróról is.

Üzemidő, összegzés

A készülékben 1290 mAh-s akkumulátor található, mely a kis kijelzőmérettel párosítva kellemes üzemidőt tud biztosítani. Pedig az Xperia S már-már legendásan gyenge üzemideje után nyilván voltak félelmeim, de szerencsére pozitívan csalódtam, hiszen az újdonság másfél-két napig úgy is kibírta egy töltéssel, ha relatíve sokat volt használva. Ennél jobb üzemidőt egy kétmagos processzorral szerelt androidos készüléktől - sajnos - nem nagyon várhatunk manapság.

[+]

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az Xperia U a jelenlegi készülékcsalád legjobb modellje. Kiskereskedésekben már 75 000 forint környékén hozzá lehet jutni, ami jelentősen kedvezőbb összeg, mint az Xperia P és S 120 000 forint környékén mozgó ára. Ami azt illeti, jelenleg ennyiért nem nagyon lehet kétmagos androidos okostelefont kapni...

[+]

...még akkor sem, ha a Gingerbread rendszerről beszélünk. De az mindentől függetlenül egy negatívum, hogy a boldog tulajdonosoknak még hónapokig a régi Androiddal kell élniük, pedig más gyártóknál már piacon vannak Ice Cream Sandwich-csel szerelt készülékeik.

Ha viszont a hardvert nézzük, akkor már kevésbé árnyalt a kép. Vannak ugyan negatívumok, mint például a Gorlla Glass hiánya vagy a túl erősen világító díszsáv, de a formavilág, az összeszerelési minőség, a kijelző, a processzor, a belső tárhely mérete, a jól használható GUI, az üzemidő mind-mind rendben van. Ezek fényében pedig a 75 000 forintos kezdőár nagyon kellemesnek mondható. Nem csodálkoznék azon, ha az Xperia U személyében egy újabb tömegtelefont üdvözölhetnénk; ha ugyanis egy-két hónapon belül 60-65 000 forint környékére csökken az ára, akkor viszonylag kevés konkurense lesz. Ha lenne rajta Gorilla Glass, akár különösen ajánlott is lehetne, így viszont csak simán:

Sony Xperia U

Bocha

A tesztkészülék az XXL GSM jóvoltából jutott el hozzánk. Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a T-Mobile 4G mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Sony Xperia U

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	112 x 54 x 12 milliméter
	Tömeg	110gramm
	Színvariációk	fekete, fehér
	SIM-foglalat	normál SIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	3,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	480 x 854 pixel (280 ppi)
	Kijelző típusa	Kapacitív, LED megvilágítású TFT-LCD
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	ST-Ericsson NovaThor U8500
	Processzor típusa	1 GHz-es, kétmagos ARM-Cortex A9
	Processzor csíkszélessége	45 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	Mali-400MP
	RAM mérete	512 MB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Szabadon felhasználható belső tárhely	4 + 1,5 GB
	Memória bővíthetősége	nem bővíthető
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 14,4 Mbps / 5,76 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.1 (EDR+A2DP)
	WiFi	802.11/b/g/n, DLNA, hotspot
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	telepíthető
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 2.3.7 (később frissíthető)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Play Áruház, Facebook, Wisepilot, TrackID, Evernote, Flash, Google+, Messenger, OfficeSuite
	Multimédia
	Fő kamera	5 megapixeles, autofókuszos, LED villanóval
	Másodlagos kamera	VGA
	Videófelvétel	van (max. 720p)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1290 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	260 óra (2G) / 472 óra (3G)
	Beszélgetési idő	6 óra 36 perc (2G) / 5 óra 36 perc (3G)
	Zenelejátszási idő	45 óra
	Videólejátszási idő	6 óra
	Egyebek
	3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, világító, áttetsző csík a készülék alján