Doboz, külső
A fehér színű doboz már erősen “szonis”, lapos, letisztult, a tartozékok között nincs semmi extra csak töltőfejjel kombinált USB kábel és hallójáratos füles, amely egyébként kifejezetten nívós. Ami nincs, az memóriakártya, lévén az új Xperia készülékek nem bővíthetőek. A Sony szerint azért, mert úgy tervezték meg a belső kapacitást, hogy az minden modellben elegendő legyen. Ezzel mondjuk tudnánk vitatkozni.
Maga a készülék egyöntetű álláspontunk szerint embertelen mód jól néz ki. Sikerült azt a törekvést végigvinni, hogy ránézel és azt mondod, ez tutira Sony. És az a furcsa, hogy valahogy a jól ismert Sony logotípia sokkal elegánsabb hatást kelt, mintha ugyanot a Sony Ericsson felirat díszelegne, nem tudom, hogy ez mitől van, de valahogy belénkrögzült tizenéve, hogy a Walkman, a tévé, a videó Sony felirattal egy minőségi, prémium termék, s ha esetleg olvassák ezt a cikket azok is, akiknek még volt eredeti, Sony telefonjuk (Z5, J6), akkor tudják, hogy miről beszélek.
A sötét színű telefon nem kicsi, az Xperia S a trió legméretesebb darabja. A Sony formatervnek már most van egy emblematikus motívuma, ez pedig a kijelző alatt található, áttetsző sáv, ami esetünkben fehéren világít, látható rajta az a három piktogram, ami az androidos telefonok sajátja, azaz a vissza, a home és a menü. De nem a sávot kell izgatni ahhoz, hogy ezeket a funkciókat elérjük, hanem a felette levő területet, ezt eleinte kicsit nehéz megszokni, de aztán rááll az ember ujja.
A 4,3 inches kijelző HD felbontású, azaz 1280x720 pixeles. Ez kifejezetten finom képpontsűrűséget eredményez, pixeleknek nyomuk sincs. A technológia LED megvilágítású TFT, amely nem rossz ugyan, de ha mellérakunk egy AMOLED panelt, akkor látszik azért, hogy ott a fekete az fekete, itt pedig inkább sötétszürke, ám kevésbé tűnnek mesterkéltnek a színek, természetesebb hatást kelt a megjelenítő. A Sony Mobile Bravia Engine nevű szoftveres megoldás itt is megtalálható, ez megpróbálja a rosszabb minőségű képeket és videókat felturbózni annak érdekében, hogy jobban nézzenek ki a karcálló kijelzőn.
Az illuminátoros alsó sáv alatt egy műanyag panel található, ide kerültek a rádiós antennák, hogy ne legyen gond a vételi érzékenységgel. A kijelző felett másodlagos kamera és fényérzékelő ücsörög, illetve rejtve van egy pici LED is, amely kékkel, fehérrel és pirossal villog aszerint, hogy mi történik, vagy mi történt a távollétünk alatt. A kijelzőt a telefon tetején, a 3,5 mm-es jack lukacska melletti gombbal tudjuk feloldani, illetve lezárni. A készülék bal felén csak a microUSB-t védi egy ajtócska (s szerintem buta módon pont arrafelé kanyarodik a kábel, amerre az ajtó is nyílik, így küzdős a bepattintás), a telefon másik felén hangerőt szabályozó gombokat, valamint a kamera exponáló billentyűjét fedezhetjük fel.
A hátlap finom tapintású, ívelt műanyag, alul még ott dudorodik a Sony Ericsson kis golyócskája. A felső részre került a kamera, amelynek munkáját villanó is segíti. Az egész panel egy mozdulattal leszedhető, ilyenkor válik láthatóvá a microSIM, merthogy a Sony szerint előbb-utóbb ez lesz a szabvány, ezért ők már most átállnak erre. Az akkumulátort is szemügyre tudjuk venni, kiszedni azonban nem lehet (illetve ki lehet, csak visszarakni már nem lesz egyszerű), és ahogyan arra már utaltam, nem fogunk találni a microSD számra sem helyet. Az összeszerelési minőség elsőrangú, az Xperia S abszolút prémium kategóriás készülékházban ücsörög, amely ráadásul igen szép is, tényleg mindenki elkérte, az MWC-n mászkálva konkurens gyártók emberei is úgy vetették rá magukat, mint gyöngytyúk a takonyra.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
