Bevezető

Nem lesz szó nagy innovációkról. Új formákról, fantasztikus fejlesztésekről. Egy függetlenül, megjelenésekor nagyjából 25 ezer forintba kerülő telefonról lesz szó. Itt ér véget lélektanilag a lowend készülékek árazása, a Z320i még pont belecsúszik, s az idő előrehaladtával ez egyre inkább így lesz.

Olyan mobilos kockáknak, mint mi, nem feltétlenül élmény alsóbb kategóriás telefonokat tesztelni. Hiányoznak belőlük azok a funkciók (email, Bluetooth, 3G), amelyeket megszoktunk, használunk. Alapvetően ezért tartunk a háznál több SIM-et, egy kevéssé ismert kártya beugrik ebbe a készülékbe, a publikus telefonszámomat tartalmazó SIM pedig marad valami ütősebb cuccban.

A Z320i azonban kicsit más volt. Tudtam, hogy mennyibe kerül, amikor az XXL GSM felkínálta egy tesztre. Mégis beledobtam a kártyámat, mert annak ellenére, hogy nincsenek benne az általam elvárt funkciók, a kis kagyló remek társ a hétköznapokban. Pláne ennyiért. Látszott már korábban is, hogy a lowend szegmens kiszélesedik (mint az autóknál a mini kategória, különvált az is, lett supermini (Toyota Aygo) és lett középmini, mint mondjuk az új Corsa, ami kábé akkora, mint a kettővel korábbi Astra.

Most is valami hasonló történik. A Motorola F3, a Nokia 1112, az LG KG130 mind nagyon low-end telefonok. A felettük levő szegmens pedig elkezdett magára szedni annyi tudást, hogy már kényelmesen lehessen őket használni. A Nokia 3500, a Samsung E200 ennek a kategóriának a képviselői. S most a Sony Ericsson is csatlakozott, kezemben a Z320i.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!