Bevezető

Ericsson T10, T18, T28… mára mindegyik legenda, különösen az utóbbi. Mi volt bennük a közös? A flip. A flip, ami mára már kihalt, ezt a formai vonalat bedarálta az elcsúsztatósdni, az elforgatósdi és a kinyithatósdi. A miértekre nem keressük a választ, örülünk, hogy megint itt van. Mert jó. Védi a billentyűzetet, könnyű kezelni, esetünkben pedig még külső gombokat is kapott.

T10, T28 és a W350i

Mostanában gyakran kap pofonokat a szaksajtótól (igen, tőlünk is), az olvasóktól és a felhasználóktól a Sony Ericsson, hogy hová is tűnt az innováció? Persze, van rá válasz, a nem tudni mikor kapható Xperia, de az innováció nem feltétlenül tudásban kell jelentkezzen. A formaterv ugyanolyan fontos eleme ennek, mint a funkcionalitás. A C702 jó példa erre, a Sony Ericsson ott ügyesen találta meg a piaci rést: csepp, illetve por ellenében elvileg magabiztosan helytálló Cyber-Shot mobil még nem volt. A W350i-nél pedig elővettek egy már-már elfelejtett formai megoldást, s zenei köntösbe öltöztetve újra telefont építettek köré.

Színvariációk

Jól tették. Egykori T10 és T28 tulajdonosként meghatódottan vettem kézbe az XXL GSM-től kapott W350i-t, nyitogattam, csukogattam, s előkerestem a régi csúcsmodellt, már csak egy közös kép kedvéért is. Sokan vagyunk ezzel így, a W350i bizony előnyből indult a teszt során, érzelmi okok miatt. Ügyes húzás, semmi kétség.

Egy képen egy T28-cal

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!