Külső
Jövőbe mutató csúszkánk paraméterei alapján nem különösebben megkapó darab. Vékonynak nem mondható (14,8 milliméter), magassága és szélessége átlagos (101,8 x 48,7 milliméter), tömege kereken egy grammal van a bűvös százas határ alatt. Utóbbi sajnos erősen feltételezi, hogy a prémium anyaghasználatnak is lőttek, ami sajnos igaz is. Akármennyire jól is néz ki a Shark és akármilyen fémesen csillog a hátlapja, teljes egészében műanyagból van — azaz nem, a kamera körüli betétlap valódi fémből készült. Az összhatás ennek ellenére kellemes, ami elsősorban az illesztési hézagoktól mentes kialakításnak és a jó minőségű csúszkának, másodsorban pedig a korrektnek tűnő plasztikoknak köszönhető. Az S5550 kellemesen belesimul az ember tenyerébe, a gombok kézre esnek, jó érzés használni.
Az előlap tetején egy cápa orrát formázó vájatba került a telefonhangszóró, melytől jobbra a másodlagos kamera található — a cápaorr-formával egyébként sok helyen fogunk találkozni a készüléknél. Középtájon terül el a 2,2 hüvelyk átlójú AMOLED kijelző, melynek felbontása 240 x 320 pixel — emiatt lett a cápák feje az S5550, kisebb testvérei ugyanis csak TFT-kijelzővel büszkélkedhetnek, a különbség pedig szemmel látható, tesztpéldányunk képe gyönyörű, napfényben is olvasható, ráadásul a gyártó által csak ultra briliáns megjelenítő az üzemidőre is jó hatással van. Alulra egy szintén cápás-formájú, ötirányú navigációs gyűrű került, melyet négy darab igen méretes gomb fog közre, melyek megnyomásával pont ebből adódóan nem lesz gondunk.
A hátlap főszerkesztőnk szerint cápauszonyra kellene, hogy emlékeztesse az embert. Amennyiben a cápák uszonya ezüstszínű, csillog és mindenféle íves csíkok futnak rajta, akkor az állítás helyes, de ha nem lenne így, akkor is mondhatjuk, hogy az S5550 hátlapja nagyon modern. Leszedni mondjuk pocsék dolog, a felül lévő vájatba kell beletúrnunk a körmünkkel, majd vérre menő küzdelem jön, amit eddig mindig a körmöm nyert meg a hátlap kárára, de sajnos mindkét félnél esélyes volt a kettétörés, mint olyan. Ha valaki ezt nem érteni: a hátlapot piszok nehéz leszedni, pedig néha muszáj, a microSD bővítősín ugyanis az akkumulátor alá került. A dizájnhoz visszakanyarodva említésre méltó az 5 megapixeles kamerát, a segédfényt és a kihangosító hangszóróját magába foglaló fémdarab, melynek formája nem áruljuk el, hogy mire hasonlít, de a fórumban lehet tippelgetni.
A készülék tetején és alján semmi nincs, de ezeket kár is nézegetni, hiszen marha unalmasak a két oldalhoz képest, melyekbe hullámot formálva nyúlik bele a hátlap levehető része. Ha tehát eleget ittunk és letesszük az asztalra az S5550-et, el is képzelhetjük, hogy valóban egy cápa, melyet oldalról a tenger hullámai vernek. Igaz, a cápák viszonylag ritkán szoktak úgy úszni, hogy félig kilógnak a vízből, azok inkább a delfinek, de végső soron mindkettő hal, nem? Ja nem, a delfinek vízi emlősállatok, akik egyébként a a fogascetek közé tartoznak és halakat esznek. Ha már a delfineknél járunk: tudta Ön, hogy összesen 50 fajuk hét családot alkot: a tengerekben élő delfineket három családba soroljuk (delfinfélék, narválfélék és a disznódelfinek), az édesvízi folyami delfinek (Platanistoidea) öreg családjába pedig további négy delfincsalád tartozik.
Visszatérve a telefonra: jobbra a fedlappal takart adatcsatlakozót és a kamera exponálógombját, balra pedig a csuklópánt rögzítési helyét és a hangerőszabályzó gombduót találjuk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
