Bevezető, formaterv

A Samsungról közismert, hogy rengeteg modellt dob piacra, szinte minden nap új készülékkel rukkolnak elő. Azzal sem mondunk újat, hogy a hazai piacra ezen modelleknek csak a töredéke jut el, bizonyára jól átgondolják a gyártónál, hogy miért is tesznek így, ám ha a P300 névre keresztelt zsebszámológép formájú készüléket behozták országunkba, akkor lenne létjogosultsága jelen tesztünk főhősének, a P850-nek is.

Mi is teszi a P850-et annyira különlegessé? A bekezdés felett levő kép alapján ez is csak egy átlagos, összecsukható Samsung, jól néz ki, de hát általában az összecsukható távol-keleti csodák jól néznek ki, nincs ebben semmi. Azonban ha az olvasó kicsit lentebb pillant (amit minden bizonnyal már meg is tett), akkor megtekintheti a telefon hátulját. Igen, ez ugyanaz a készülék. Telefonnak tűnik? Fenéket, ebből a szemszögből nézve ez bizony elég erősen olyan, mint egy fényképezőgép, sőt, abból is az oldschool vonal, még a régi, analóg fajtából.

Ezt a hatást leginkább a telefon borításával érték el a tervezők, a jó öreg rücskös műanyag, amivel én először apám ezer éves Canon gépén találkoztam. Persze a formaterv nem csak az anyaghasználatban merül ki: érdemes megnézni az optika melletti kis tükröt: mi, mobilosok tudjuk, hogy ez az önarckép készítésére szolgál, de a fényképezőgépeknél bizony egy kicsit más funkcióval bír a hasonlóképpen elhelyezett retesz. Természetesen az oldalára döntött telefon felső részére kerülnek azok a gombok, amelyek a fényképezést segítik elő, a hatás garantált.

Oh, kukkantsunk csak bele a dobozba is, mit adnak ehhez a kis játékszerhez? Töltő, USB kábel, sztereó füles, 128 megabájtos microSD kártya, igen, hmm, egy TV-kábel, és... na ne. Egy pici, az optikára helyezhető védősisak is jár a telefonhoz. Made in Korea. Mi pedig az XXL GSM-től hoztuk el.

Kijelző, gombsor

Ha telefonként próbáljuk felfogni a Samsung P850-et, akkor egy viszonylag vaskos, ám korántsem vészesen nagy készüléket vehetünk a kezünkbe. Szemből nézve jellegzetesen Samsung, a külső kijelző OLED technológiával készült, a kékesen világító státuszjelzések mindig egyértelműen tájékoztatják a tulajdonost a pillanatnyi időről, a térerő, valamint az akkumulátor erősségéről, illetve az elmulasztott eseményekről. A fedlap alsó részén két csíkocskából álló sztereó hangfalrendszer szolgáltatja az audio élményt.

A kihajtott készülék már egész telefonszerűnek tűnik, egyértelműen elrendezett gombsor várja a felhasználót. A billentyűk jók, az összhangot csak az rontja kissé, hogy a P850 még abból a korszakból való, amikor a Samsung mérnökeinek az volt a meggyződésük, hogy mindenki WAP-ozni óhajt folyamatosan, ezért a navigációs gyűrű közepe a böngészőbe visz a menü helyett.

A fedlap belső felét uraló képernyő viszont nagyon meggyőző. A 240x320 pixeles felbontás mellé 262 ezer megjeleníthető szín társul, mindez természetesen TFT technológiával, úgyhogy egy szavunk sem lehet. A fedlap 180 fokkal megforgatható és visszahajtható, így a kijelző kerül kívülre. Ilyenkor be is kapcsol a fényképezőgép automatikusan, így teljes az élmény.

A menürendszer is ismerős, az összes újabb Samsung ezt kapja mostanában, bár ezúttal a flash menü hiányzik, színséma pedig mindössze kettő van. Az alapképernyőn elhelyezett feliratok össze-vissza variálhatóak, miképp az is, hogy tárcsázás esetén mekkora és milyen színű számokat óhajtunk látni.

Telefonkönyv, üzenetek

A névjegyzék semmi rendkívülit nem tud felmutatni, de nem is kell. 1000 bejegyzést pakolhatunk ide, mindegyikhez öt telefonszám, e-mail cím, jegyzet, fénykép és csengőhang tartozhat. A nevek csoportokba szervezhetőek, a bejegyzések pedig egyszerre mozgathatóak és törölhetőek.

Az üzeneteknél sem okoz meglepetést a készülék. 200 SMS fér a belső memóriába, melyek lehetnek összefűzöttek is, az írást T9 segíti, de egyelőre csak angol nyelven. Beállíthatunk SOS üzenetet, amit a készülék bizonyos időszakonként újraküld, ha bajban vagyunk. Az MMS-ek maximális mérete 295KB lehet.

Az e-mail kliens újra nem sikerült tökéletesre, hiszen hitelesített SMTP-t nem tudunk beállítani. Ha ez nem számít, akkor minden rendben, csatolmánykezeléssel ellátott kliensünk normálisan teszi a dolgát, a levelek a készülék belső memóriájába kerülnek.

Fényképezőgép

A P850 leghangsúlyosabb része a kamera, ez vitathatatlan. Mielőtt azonban rátérnénk, jegyezzük meg, hogy a P850 a 2005-ös év elején készült. Ehhez képest 3,2 megapixeles optikával rendelkezik, valamint autofókusszal. A Sony Ericsson K750i jó fél évvel később jelent meg a maga 2 megapixeles (és igen jól sikerült) optikájával, a Nokia N90-re pedig majd’ háromnegyed évet kellett várni. A Sharp már tesztelt 903-mas modellje is később jött ki, a többiek – legalábbis az európai piac szereplői – sehol nem voltak.

Ezzel együtt a P850 kamerás része – ha nem is éri el a most debütált K790i/K800i szintjét – egész jó. A tesztképekkel kicsit bajban voltam, mert amikor jó idő volt, akkor lemerült a kicsike, amikor pedig feltöltöttem, akkor esett, úgyhogy... Ráadásul a Samsung modellek optikájára erősen jellemző az, hogy elég izmos mennyiségű beállítást kínálnak, kedvünkre babrálhatjuk a fehéregyensúlyt, az ISO értékeket, vagy a fénymérés módját is, valószínűleg nem mindig az automatikus beállítás a legnyerőbb. Érdekes volt az is, hogy a legjobb minőséget választva is alig-alig másztak 1 megabájt méret fölé a 3 megapixeles képek.

A kifordított fedlapon levő képernyő röccenésmentes keresőt biztosít, amin ráadásul minden fontos információ olvasható. A készülék oldalán levő gombokkal minden funkció elérhető, a hangerőbillentyűk pedig a zoom funkció működtetéséért felelősek. Csak digitális zoom van, de a hatás kedvéért ehhez még hangot is ad a telefon, amely egy kissé röhejessé teszi a dolgot.

Az autofókusz fura. Ha nyomva tartjuk az exponáló gombot, akkor tényleg élesít a képen, viszont nem lövi el. Ilyet én még normál fényképezőgépben sem láttam, csak akkor hajlandó exponálni, ha gyorsan megnyomom a billentyűt kétszer. Ez elég suta megoldás, viszont cserébe igen jól élesít: nincs makró üzemmód, a bornyitós kép viszont talán megmutatja, hogy nem is igazán hiányzik. A vaku persze harmatgyenge, a videórögzítés viszont elegendő lehet, hiszen CIF (352x288) felbontást használ.

Multimédia, szervező

Az elkészült képeket az Image Editor nevű okossággal utólag is szerkeszthetjük. Szegény telefonnak eléggé kell küzdenie ahhoz, hogy a 3 megapixeles felvételeket normális sebességgel editálhatóvá tegye, nem is sikerült tökéletesre a tempó. Ennek ellenére a fontos dolgok megoldhatóak (forgatás, kontraszt) viszonylag gyorsan, de kicsit lassan sikerült csak Sophie fejére pillangót varázsoljak.

A multimédia másik része a zenei oldal. Itt már nem tudunk sok szépet írni, mert bár a fedlapon levő hangszórók egész jól szólalnak meg, a szokásosnak mondható Samsung betegségek itt is fellelhetőek, két dolog, röviden, tömören: az MP3 lejátszó nem fut a háttérben, a készülék pedig képtelen egyszerre rezegni és zenét is sugározni. Köszönjük, leülhet.

A beszélgetési hangerő brutálisan hangos is lehet. A telefonban van egy úgynevezett „Voice Clarity” funkció, amely a neve alapján tisztábbá tenné a beszédet, de pont fordítva történik, a Pannon és a Voda ügyfélszolgálatán bejelentkező nénik hangja kissé férfiasra változott, annyira torzít. A kihangosítást szerintem mérföldekre el lehet hallani, viszont hasonlóan torz. De hogy jót is mondjunk: a tárcsázáshoz be lehet állítani, hogy a beütött számokat mondja is a telefon, már ha ez jó. Csak a félreértések elkerülése végett: ha nem állítjuk hangosra a készüléket, akkor teljesen oké a beszédminőség is.

A szervezőfunkciók terén sem botlottunk különösebb meglepetésekbe. A naptár remekül áttekinthető, havi, heti és napi nézetet kínál. A szokásosnak mondható négyféle bejegyzéstípus közül választhatunk, összesen 400 eseményt rámolhatunk a kalendáriumba. Az ébresztőóra három időpontra programozható, szerencsére ma már alap, hogy kikapcsolt készülék esetén is képes riasztani.

A beépített diktafon egy órás hangfelvétel rögzítésére képes, de beszélgetés közben nem használható. A világórát és a számológépet már megcsodálhattuk a többi Samsung modellben is, a részidős stopper és a mértékegyeség-átváltó sem újdonság, de hasznos. A telefonban levő három játék a D500-ból kerülhetett át: FreeKick, Forgotten Warrior és Arch Angel.

Adatkommunikáció, akkumulátor

A telefon más eszközökkel Bluetooth és USB kapcsolat segítségével kommunikálhat. Utóbbi csak 1.1-es verziószámú, amely sebesség szempontjából nem túl előnyös, a Kékfogú Haraldról elnevezett vezetéknélküli technológia pedig 1.2-es, amely szintén nem gyors, de a sztereó hangátvitelre már képes. EDGE és 3G nincs a készülékben, csak GPRS kapcsolatra hajlandó az eszköz. A mellékelt kábel segítségével a P850 a TV-vel is összebarátkozik, így a képek és a videók nagy képernyőn is megtekinthetőek.

A 950 mAh teljesítményű akkumulátor közepes produkciót nyújtott. Nyilván a fotózás sokat kivesz belőle, ha keveset maceráljuk és csavargatjuk a kijelzőt, akkor 2-3 napig elvan egy töltéssel. Erős igénybevétel mellett másfél napig húzta.

Összegzés. Számomra a P850 ugyanazt jelentette, mint a P300. Ismét egy zseniális ötlet, kitűnő formai megvalósítással, a belbecs azonban magán viseli a Samsung készülékekre jellemző apróbb hibákat. A P300-nál is ezt hiányoltuk leginkább, egyszerűen ilyen külsőhöz valami eredetibb, újszerűbb belső kiképzés kellene, hogy igazán nagyot üssön, de persze így is mindenki a csodájára járt.