Bevezető

Ha mindenképpen fikázással akarnám kezdeni a tesztet, akkor nagy bölcsen azt mondhatnám, hogy no lám, a Samsung kifogyott az ötletekből, így aztán visszanyúlt a múltba, és előkaparta korábbi sikermodelljének formatervét, rátolt egy zsugorító algoritmust és készen is lett az M300. Ám erre – joggal – ugrálnának a Samsung hívők, hogy de ott van az F sorozat (F300, F500, F520, F700), amely milyen innovatív. Kár, hogy annyira az, hogy az F300 használatához sebészi kezekkel rendelkező polipnak kell születni, de a többi F modell még okozhat meglepetést.

Ez a múltba révedezés (nevezzük trendi szóval retro irányzatnak) egyébként begyűrűzni látszik a mobilok világába is, most már évtizedek óta létezik mobiltelefon, van mire visszatekinteni, bár erre talán pont a Samsungnak van a legkevesebb jogalapja, hiszen ők csak az utóbbi években váltak igazán erős és meghatározó gyártóvá. A Nokia 6110 és 3110 Classic modellje hamarosan a boltokban van, bár ők alapvetően a nevet és a szellemiséget újították fel, a Motorola a StarTAC sorozatot porolta le, úgyhogy most itt az M300, amely az annak idején nagy sikert hozott E700 újragondolása.

Illetve egy frászt gondolták újra. Ha csak önmagában ránézünk a telefonra, akkor ez egy E700, még a tapasztaltabb ismerőseim is furcsán méregettek ezzel a több éves modellel a kezemben, aztán ahogy az asztalra került, kiderült, hogy milyen kicsike, és akkor kapcsoltak az emberek, hogy ez itt mégiscsak valami új, vagy eddig nem látott valami. Szemléltető kép következik.

Kérdés, hogy vajon az előzmények nélküli „M” sorozat vajon a jövőben bővül-e tovább (illetve volt annak idején M100, amely zenei Samsung telefon volt 3-5 éve), ugyanis az M ebben az esetben a mini szó rövidítése, így tehát felmerül a kérdés, hogy vajon mit lehet még zsugorítani? Tény, hogy sok egyéb modellhez nem tud a Samsung visszanyúlni, esetleg még az A400 lehetne ilyen alany.

Külső

Ránézésre E700. A színe, a kialakítása, a külső ablak, a két árnyalatú fedlap és a szögletes vonalvezetés copy-paste módszerrel került rá az új modellre. Egyedül a méret az, ami kicsit megtréfálja a szemlélődőt, az M300 ugyanis rendkívül apró. Mintha tízszer kimosták volna az E700-at, de nem fakult ki, csak összement.

A hasonlóság a szétnyitás után is szembeötlő. Ugyanaz a gombsor formája, csak a billentyűk színe lett világosabb, anyaguk pedig gagyibbnak tűnik, de az emlékek elhomályosodnak az idők folyamán, régebben is gumírozott gombok voltak, csak a köztük ezüstösen csillogott az az elem, amely a billentyűket egymástól elválasztja.

Apróságok vannak még, amik segítségével megkülönböztethető az M300 az klasszikustól: nincs vaku a kamera körül (bár ez csak az E710-nél volt így), a Samsung felirat a külső kijelző fölé került, illetve hiányzik az infra a telefon bal alsó sarkából. Ezen az oldalon csak a hangerőgombok vannak, a készülék jobb felén pedig csupán a headset bemenetének tűnő ajtó, amit nem tudtam ugyan kifeszíteni, de valószínűleg külső antenna csatlakozó bújhat meg mögötte.

Az összeszerelési minőség még ennél a nem értékesítésre készült példánynál is kifogástalan volt, a fedlap vajpuhán nyílik fel, nem lötyög, becsukásnál pedig két kis gumipöcök védi a műanyag festését a kopástól.

Kijelző, menü

A külső képernyő szokás most nem OLED technológiával készült, hanem egy egyszínű LCD-ről van szó, amely kékes háttér előtt fehér betűkkel informál. Annak ellenére, hogy elvileg nem fogyaszt sok energiát, hamar elalszik, de a hangerőgombok hosszas megnyomásával újra életet lehet bele lehelni. Az órát öles betűkkel írja ki középre, minden fényviszonyok közepette jól látható.

A belső ablak gyanúm szerint UFB technológiával készült, bár erről egyelőre túl sok hivatalos információ nem látott napvilágot, de minősége valahol a CSTN és a TFT között helyezkedik el, ám a képfrissítés láthatóan lassú. A felbontás 128x160 pixel, ebben a kategóriában nem várhatunk csodákat. Állítható a fényerő, a háttérvilágítás ideje, külön a billentyűzet megvilágítása is, illetve a szokásos Samsung opciók is megvannak, mint az operátori kiírás betűszíne és a tárcsázási képernyő kalibrálásának lehetősége.

Ami meglepő, hogy az M300 még a jó öreg, a D500-ból ismert menügrafikát mutatja fel, semmi BlackUI, kilenc nagy, színes ikon. Azok a Samsung ökörségek, amelyeknek már örökre szerettünk volna búcsút inteni, megint itt vannak és riogatják a felhasználót, kezdjük talán azzal az ismert idegtépéssel, hogy a főképernyőről a navigációs gyűrű OK gombja egyből vinne fel a WAP-ra.

A menüben való mászkálás egy ötévesnek sem okozna problémát, sőt, talán neki okozná a lefkevesebb problémát lévén, hogy a zsugorítás olyan sikeresen jött össze, hogy fejlettebb ujjakkal rendelkező felhasználók sikítva dobják el a mütyürkét, mert egyszerűen annyira kicsik és közel ülőek a gombok, hogy az ember úgy érzi, hogy a saját egy szem ujjába is belegabalyodik a kezelés közben.

Alapfunkciók

Alapfunkciók vannak, igen, jobbára csak azok vannak. A telefonkönyv nagyon puritán, 500 bejegyzés tárolására képes. Nevenként három telefonszám és egy e-mail cím engedélyezett, az összes extra, hogy lehet csoportokat kialakítani. Slussz.

Az üzenetkezelés is egyszerű, mint a faék, de. Minden új üzenet szerkesztésekor megkapjuk az arcunkba a T9 prediktívet, amit ugyan egy gombnyomással ki lehet kapcsolni, de ezt a lépésünket nem jegyzi meg a szoftver. Kísért a múlt. Szöveges üzenetből 200 férőhelyünk van a kártyán felül, az MMS-ek 700KB méretű tárhelyen osztozkodnak. Hogy ebből ne legyen gond, arról is gondoskodtak a koreai tervezők: maximum 50KB méretű multimédiás üzenet kezelésére képes a csöppség. E-mail kliens nincs.

A naptár kizárólag havi nézetben hajlandó funkcionálni, egyféle esemény vehet fel, amelynek lehet neve és ideje. A riasztás opcionális. Az ébresztőóra lehet reggeli, egyszeri és napi, kikapcsolt készülék esetén is riaszt. A számológép a szokásos, van még pénzváltó (elkéri az árfolyamot, aztán vált), illetőleg egy apró jegyzetfüzetet találhatunk még a szervezőfunkciók között.

Multimédia

A multimédiát az előlapi VGA kamera ismertetésével kezdjük. Alap fapad, a kereső gyors, a képek szélét nem látjuk, csak exponálás után, amely halkan is történhet. Ez is gyors. Van néhány effekt és keret, ebben ki szinte is merül az összes funkció. Az önkioldó és az éjszakai mód említhető még meg. A fotók 1 megabájtos helyet kapnak az osztott memóriából, videofelvétel nincs. Tesztfotókat nem tudunk prezentálni, mert kiváló minőséget használva méretük rendre meghaladta az 50KB-ot, így aztán nem lehetett továbbküldeni ezeket MMS-ben. Infra pedig nincs.

A multimédiába tartoznának a hangok is, az MP3 támogatás kimaradt a telefonból, a Samsungra jellemző SMAF és MIDI formátumúak lehetnek a csengődallamok. Egyszerre rezegni és csörögni nem tud (miért van az, hogy ezen már meg sem lepődöm?), de egy mozdulattal, a kettőskereszt gomb megnyomásával némítható a telefon. Rendelhetünk hangot a fedél nyitásához és csukásához, az üzenetet jelző dallamot az előre telepített négyféle effekt közül választhatjuk ki, saját hang nem lehet. A beszélgetési hangminőségen még lenne mit csiszolni, de mivel előszériás modell volt a kezem között, ezért ez az állapot nem tekinthető véglegesnek.

A multimédia funkciókhoz sorolható a diktafon, amelyet szerényen hangjegyzet néven találunk meg a menüben, 30 másodperces zörej rögzíthető, beszélgetés közben nem elérhető. Öt darab hangjegyzetünk lehet, de összesen van nekik 100KB helyük. Érdemes megemlékezni az FM-rádióról, amelynek hozadéka egy alapszintű sztereó füles. RDS nincs, de ezzel a funkcióval kivételesen semmi gond nincsen, teszi a dolgát, eltárolhatóak az állomások és riasztás is rendelhető, amely automatikusan bekapcsolja az adást.

Fél megabájtos helyet kaptak a JAVA játékok, melyekből négyet tartalmaz a telefon. Csak az első teljes verziós, amely a SnowBallFight, a további három (a Minesweeper, a Sudoku és a Tetrtis) csak demo, a fullos verziót le kell tölteni a WAP-ról, pénzért.

Adatátvitel, akkumulátor

A puritánság itt is megmaradt, csak GPRS van, sem EDGE, sem infra, sem Bluetooth. Elvileg USB kábelen keresztül talán valamit lehet mókolni, de miután ez nem része az alapcsomagnak, ezért nem végeztünk ilyen irányú kísérletezést. A WAP böngésző tényleg csak WAP oldalak megjelenítésére képes.

A hátlappal egybeépített akkumulátor elég vérszegény darab, még ezt a funkcionalitásában egyszerű, túl sok energiazabáló alkatrészt nem tartalmazó készüléket is csupán szűk két napig volt képes ellátni árammal. Rendszeresen falnak megyek attól a Samsung szokástól is, hogy a merülőben levő telep tetszhalottnak nyilvánítja a telefont, így azzal nem csak fényképezni nem lehet, de még MMS-t küldeni sem, mondván, hogy előbb töltsük fel az akkumulátort.

Összegzés. Az ötletre adunk egy jópontot, a kivitelezés nálam konkrétan a zéró tartományába esett. Ha ebbe a formába sikerült volna mondjuk az E250 esetleg még jobban butított verzióját belepréselni, akkor joggal lenne esélye a készüléknek a piacon. A hazai árérzékeny vásárlói szegmensnek persze valahol talán mindegy, csinos kis mütyür az M300, ez elég lehet a sikerhez, de használni rémálom, ha az ember tudja, hogy ebben a kategóriában azért ott versenyez mondjuk egy Nokia 2610 is.