Bevezető

Napra pontosan egy éve jelent meg a Samsung i300-ról szóló cikkünk, amely hatalmas olvasottságot generált. Most itt van az i520, amely nem utódja a tavalyi készüléknek, de egy-két dologban hasonlítanak egymásra. Nyilván rögtön az "i" betű közösnek mondható, ez pedig a Samsung háza táján azt jelenti, hogy operációs rendszerrel felszerelt készülékről van szó.

Ez az operációs rendszer pedig nem Windows, mint az i300-ban volt, hanem Symbian. Ráadásul Series 60 platformmal, ami ugyebár a Nokia készülékekben hódít. Ez a párosítás már önmagában is izgalmassá teszi az i520-at, de kapunk még egy-két apróságot, amitől a telefon már bejelentése óta a figyelem középpontjában van.

Először is, ha már Symbian, akkor végre nem valami öreg verziót tesznek bele (a D720-szal ez nem jött be - bár sokáig a telefon sem az országba), hanem megkapja az újdonság a 9.2-es verziót. Ez lesz az annyira várt Nokia N95-ben is. Mindehhez pedig fogott a Samsung néhány jól bevált formai megoldást, összecsomagolta és kész is az i520.

Jól csinálják? Baromi jól. Igen jelentős azoknak a száma, akik szeretik a Symbian oprendszert. Igen jelentős azoknak a száma, akik szeretik a szép telefonokat, márpedig a Samsung tervezőgárdája ugyancsak kitesz magáért. Továbbá igen jelentős azoknak a száma is, akik szerint a Samsung minőségileg is kitűnő. Nos. A Samsung i520 egy szépen formatervezett, minőségi, Symbian operációs rendszerrel (ráadásul az egyik legfrissebbel) ellátott mobiltelefon. Sikerre van ítélve.

Külső

Meg merték csinálni. Érintőgombokat pakolni egy Symbian rendszerű telefonba, erre még nem volt példa. Az egész konepció egy kicsit felhízlalt E900-ra emlékeztet, bár ha lehet, akkor még szögletesebbre próbálták venni a figurát, mintha baltával nyesegették volna körbe a készülékházat. Jól néz ki, ez mindenki elismerte.

A szétcsúsztatást nagyon határozott mechanika segíti. A felcsusszanó feldapon kivilágosodnak a halványlila gombok, amelyekből ezúttal hat darabot találhatunk. A híváskezelő és funkciógombok közé került a C és a Symbian rendszerű telefonokból ismert menü gomb is, így bizony egy picit zsúfolt lett a tapogatandó terület. Sikerült is néhányszor félrekattintani, ami sosem öröm, ha például az ember egy SMS kellős közepénél tart, majd hirtelen a főmenüben találja magát.

Az összecsukott telefon nagyon egyedi, hiszen ha a kijelző is sötét, akkor egyedül a kör alakú navigációs szerv töri meg a csillogóan sima, fekete felületet. A nagy kijelző felett észrevétlenül bújik meg a VGA felbontásra képes belső kamera. Szétcsúsztatás után láthatóvá válnak a normál számgombok, ezek kezelése rendkívül könnyű, mert normális mérettel és nyomásponttal rendelkeznek.

A készülék bal oldalára kerültek a hangerőgombok és az MP3 lejátszót indító billentyű. A jobb oldalon legfelül a bekapcsoló, illetve profilváltó gomb üldögél, alatta a kamera elsütésére használatos készség helyezkedik el. Legalul a már ismert Samsung csatlakozót takarja egy kis ajtó. Ebből nyilvánvalóvá is vált, hogy a memóriakártya behelyezéséhez le kell venni a hátlapot. Ami egybeépítésre került az akkumulátorral, így már nagyon nem vicces, nem is értem, oldalt még elfért volna az ajtó. Update: a végleges verzión már van ajtó a készülék oldalán a memóriakártya számára.

Kijelző, menü

Minőségi Samsung QVGA képernyővel állunk szemben (320x240 pixel, 262K szín), szép, élénk, pixelmentes képet biztosít, ráadásul jó nagy (böszme?), egészen pontosan 35x47 mm kiterjedésű. Egyértelműen a gyártó Black UI felületéhez hasonlító színséma néz ki a legjobban, viszont komorsága miatt ezt is a legnehezebb elolvasni.

A menürendszer felépítése, a testreszabhatóság és a kezelés nem fog gondot okozni senkinek sem, aki már használt Symbian rendszerű Nokia telefont. A főképernyő nem okoz meglepetést, az active desktop funkció annyiban tud újat mutatni, hogy a legalsó sorában van egy RSS funkció is. Így - ha van új hír - az újdonságok, friss információk egyből látszanak.

Persze a menü lehet listás, vagy ikonos nézetű is, a funkciógombok feladatai tetszés szerint megváltoztathtóak, a menü gomb hosszas megnyomása pedig listázza a futó alkalmazásokat. Ebben a Samsungban vannak környezeti profilok is, amelyek a telefon oldalán levő bekapcsoló billentyűvel változtathatóak meg, és a készülék képes egyszerre rezegni és csörögni is.

Viszont itt vannak az érintőgombok, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. A bejövő hívásokat csak úgy lehet a készülék szétnyitása nélkül kezelni, ha előbb megnyomjuk a navigációs gomb közepét. Ezzel válnak láthatóvá és aktívvá a funkcióbillentyűk. Ezek után gyerekjáték csöndre inteni a csörgést, vagy előre megírt SMS-t küldeni a hívónak a hívás elutasításával egyidőben. A beszélgetések bontása is ugyanígy történik: vagy lecsukjuk a készüléket, vagy pedig felizgatjuk a halványlila világítást a középső gombbal.

Maguk az érintőgombok sem vettek le a lábamról. Mondjuk talán speciális eset vagyok, de sem az LG Csokin, sem a Samsung E900-on nem bírtam megszokni. Itt ráadásul kicsit zsúfoltnak is éreztem a gombkiosztást, de biztos van, akinek fekszik.

Alapfunkciók

A névjegyzék méltó egy Symbian rendszerű telefonhoz. A bejegyzések számának csak a belső, 45 megabájtos memória szab határokat. Egy névhez természetesen rengeteg információ tartozhat, ha pedig mondjuk nem akarunk munkahelyi adatokat felvinnni, de kell az illető kutyájának nevét tárolni, akkor át is írhatjuk a mezők nevét. A Samsungra sokan fújnak a hangtárcsázás és hangvezérlés kihagyása miatt, ezen most segít egy Symbian alkalmazás, a VoiceSignal, amelynek segítségével mindkét funkció megvalósítható.

Az üzenetkezelés is remek, minden a helyén van. Az e-mail kliens csatományokat is fogad, hitelesített SMTP-vel és biztonságos kapcsolattal is működik. Az üzenetírás egyszerű, mindig látható, hogy hány karakterünk van még hátra. Az MMS szerkesztő automatikusan lekicsinyíti a túl nagy képeket, 300KB-os mérethatárral dolgozik.

A szervző menüpontban 12 ikon található. Az elsőben a saját alkalmazásaink kaptak helyet, ide a gyártó egy Instant Messaging szoftvert telepített. A naptár kellemes, hiszen havi és heti nézetben is látványos. A bejegyzések négy típusba sorolhatóak, találkozó, teendő, évforduló és feljegyzés kategóriák állnak a rendelkezésünkre. A számológép alapfunkciós, a jegyzetfüzetbe a jelek szerint korlátlan hosszú feljegyzések tehetőek. A mértékegység-átváltó a szokásos funkciókat hozza.

Két dologtól féltem, az első a diktafon volt, ugyanis a Series60 telefonokban a gyári hangrögzítő egy perces felvételeket enged csak készíteni. Nos, itt is, hogy a fene enné meg. Kárpótolt viszont az ébresztőóra, ugyanis végre nem csupán egyetlen időpont adható meg, hanem több is, ráadásul ismétlődés is beállítható. Remélem, hogy ez nem kizárólag a Samsung fejlesztése, hanem minden 9.2-es Symbian rendszerű készüléknél így lesz.

A szervezőfunkciók közé került be a Picsel Viewer is, amely mindenféle dokumentum megjelenítésére alkalmas, könnyen nagyíthatóak és forgathatóak is a fájlok. Itt van a szinkonizáció ikonja is elmentve, amely PC Sync szoftver után kiált, ilyennel nem rendelkeztünk. Fontos megemlíteni, hogy minden művelet rendkívül gyorsan megtörténik, azt hiszem, hogy sosem láttam még ennyire gyors Symbian rendszert, pedig ez még nem is a végleges szoftver volt. A boot is sebes, nem kell fél perc sem ahhoz (21 mp), hogy teljesen felálljon a rendszer.

Multimédia

Szétcsúsztatás után válik láthatóvá a hátlapon elhelyezett, 2 megapixeles kamera. Elindítás után vízszintes irányba kell forgatni az eszközt és itt kezdődnek a problémák. Evidens, hogy normális képek készítéséhez stabilan kellene fogni a készüléket. Ez viszont ebben az esetben nem egyszerű, az ujjam ugyan nem veszélyeztette a lencsét, de a készüléket szigorúan csak az élén lehet megfogni, mert elég egy óvatlan érintés a kijelző melletti felületen és máris pattanunk ki a főmenübe.

Alul ilyenkor az avatatlan ujj támaszt keresve könnyen az MP3 lejátszó gombját nyomja meg, amely ugyancsak nem előnyös akkor, amikor épp a témát próbáljuk befogni az egyébként rettentően gyorsan frissülő keresőbe. Ha egyszer megvan az ideális fogás, akkor már nincs gond. A beállítási lehetőségek inkább Symbian rendszerű telefonokhoz hasonlóak, a Samsungra jellemző funkcionális arzenál ezúttal hiányzik. A fényerőt, a fehéregyensúlyt és a színtelítettséget lehet piszkálni. Mivel nincs vaku, ezért van éjszakai mód, nem hiányzik az önkioldó és a sorozatfelvétel lehetősége sem. A készülék a képeket oda menti, ahová akarjuk, a felbontás öt lépésben állítható 1600x1200-tól lefelé a 320x240-ig.

A képek minőségére nem lehet panasz, pedig még csak nem is a végleges szoftver volt a telefonban, autofókusz sincs. A videórögzítés 352x288 pixeles felbontású lehet, a felvett anyag hosszát csak a használt memória szabad kapacitása befolyásolhatja.

A zenelejátszó az oldalsó gombbal is elindítható, fut a háttérben is, ilyenkor az active desktopon is látszik az éppen hallgatott szám címe. A kihangosított készülék hangminősége remek, magas hangerő esetében sem torzít. Miután doboz nélkül jutottunk hozzá a telefonhoz, ezért egy Z560 fülesével próbáltuk ki a headset felé áramló hangminőséget és így sem volt okunk panaszra, bár nyilván egy korrektebb füles jobb eredményt hoz. Ha a vezeték nélküli világ hívei vagyunk, akkor a sztereó Bluetooth átvitelt javasolt használni. A videólejátszást a Real Player oldja meg, fullscreen természetesen van a funkciók között.

Adatátvitel, akkumulátor

Állítólag HSDPA képes az eszköz, bár ennek én nem leltem fel nyomát, T-Mobile kártyával is maradt a 3G felirat a térerőkijelzés alatt, bár lehet, hogy ez is így van jól. 3G viszont stabilan van, ment a videotelefonálás is könnyedén, ráadásul a belső kamera képe igen jó minőségű, félhomályos szobában sem lett a fogadó készüléken szemcsés a fejem. (Csak akkor lett pöttyös a kép, amikor Gubro lánya került a kamerába, mert épp bárányhimlős.)

A beépített böngető ugyanazzal a minimap technológiával működik, amely már az újabb Nokia okostelefonokon is megtalálható. Nagyon könnyen használható, nagyon jó kis alkalmazás, akinek pedig nem tetszik, az telepítsen Opera Mini-t. Infra nincs, Bluetooth van, 2.0-s verziószámú, illetve adott még az USB kábel lehetősége (szintén 2.0), ahol választható hogy modemes, illetve szinkronizációs, vagy adatátpakolási funkciókra óhajtjuk-e használni a készüléket. Ez utóbbi esetben az operációs rendszer külső meghajtóként látja a telefont, illetőleg a memóriakártya tartalmát.

A hátlappal egybeépített Lithium-Polymer akkumulátor 850 mAh teljesítményre képes. Bár ez béta modell, viszonylag hamar beadta a kulcsot, amiben persze közrejátszik, hogy végig 3G hálózatokon volt az eszköz, illetve igen sokat maceráltam a tesztidőszakban. Így bírt másfél napot.

Összegzés? Ez megasiker lesz. Az About menüpontban még benne volt, hogy a Nokiától licenszelt szoftvert használja a készülék (lehet, hogy ez benne is marad), kérdés, hogy vajon a finn gyártó miért ad lehetőséget a koreaiaknak ilyen telefon létrehozásához. Mindent tud, ami manapság elvárható, nyilván nem az N95 vetélytársa, de könnyen odapörkölhet egy N80-nak például. Nekem az érintőgombok miatt felejtős, de aki meg tudja őket szokni (vagy egyenesen szeretni), annak nem lesz csalódás az i520.