Bevezetés

A dél-koreaiak gigászi méretű táblagépe jószerivel meg is haladja a tablet kategóriakereteit, inkább nevezhető megjelenítőnek, esetleg AIO (All in One) érintőkijelzőnek, vagy bárminek, ami legalább halványan utal arra, hogy nyilvánvaló tablet mivolta ellenére ez nem az a kategória, amit bedobunk a táskánkba az iratok mellé, vagy párnák közt heverve, ölben megnézünk rajta egy filmet. Ez utóbbi még éppen nem lenne lehetetlen, bár a kialakítás nem kifejezetten kedvez a készülékkel való ilyen jellegű fizikai kontaktus kialakításának, plusz marha nehéz. Adott tehát egy eszköz, ami kis túlzással a Holdról is látszik, ebből kifolyólag a hordozhatóság erősen korlátozott – de legalábbis nagyon kell gyűlölni magunkat, hogy a hálószoba-nappali viszonylaton túl megkíséreljünk közlekedni vele, arról nem is beszélve, hogy igen kockázatos.

[+]

Azon túlmenően, hogy minden technológiát kicsit is kedvelő szemlélő szíve, ha megállni nem is fog, de minimum megdobban a View láttán, a technológiát kicsit is jobban kedvelők garantáltan elkezdenek lázasan kutatni valami elfogadható indok után, hogy miért is van szükségük egy ilyen holmira, mert a kell nekem érzés azért most is működik. Attól teljesen függetlenül, hogy nyilvánvalóan lehet élni egy ekkora jószág nélkül is, szükség – a szó klasszikus értelmében – meg végképp nincs rá. És természetesen minden felmerülő indokra jut legalább egy ellenérv. Teljesen elképzelhetőnek tartjuk, hogy remekül mutat és még némi gyakorlati haszonnal is bírhat például egy szálloda recepcióján, interaktív, egyéb okoseszközökkel relatív kényelmesen kommunikáló információs felületként, esetleg egy irodában szemléltetés gyanánt, amire egy másodlagos monitor is tökéletesen alkalmas ugye, és itt kábé megállt a kreativitásunk. Otthon ugyanis csak abban az esetben fog hiánypótlóként funkcionálni, ha tényleg nem szeretnénk egyebet csinálni, mint szökőévente egyszer egy dokumentumot megszerkeszteni, böngészni vagy kicsit nagyobb formában viszontlátni azt, amit egyébként a telefonunkon is nézegethetnénk.

[+]

Ha ekkora méretben nem is, a kategóriában azért akadnak kihívók, noha a legnagyobb alternatíva, ráadásul nem mai darab, mindössze 13,3 hüvelykes, ami a View 18,4-es képátlójához képest továbbra is igen aprócskának tűnik. Leszámítva, hogy a hivatkozott készülék, nevesint a Lenovo Yoga Tablet 2 Pro, a nyilván kisebb, de nem csak emiatt lényegesen jobb megjelenítő mellett rendelkezik például beépített projektorral, amivel akár 50 hüvelykes felületen is megtekinthetjük, amit megtekinteni szeretnénk. Tehetjük mindezt sokkal nagyobb akkumulátorkapacitás és beépített JBL mélynyomó társaságában. A következő aspiráns a falakon belülről támad, noha szintén nem egy friss eresztés, a Galaxy Note Pro 12.2, a koros hardver ellenére még mindig tisztességes teljesítményt nyújthat 2 GB rendszermemóriával és Snapdragon 800-zal szerelve, 2560 x 1600 (WQXGA) felbontással; elérhető LTE képes változatban, és van hozzá kapacitív érintőceruza. A harmadik említésre érdemes holmi az ASUS Transformer Pad TF303CL, ami már egészen mikroszkopikus a maga 10,1 hüvelykjével. Cserébe szintén LTE képes, magán a készüléken van többek között microHDMI csatlakozó, és jár hozzá egy touchpaddel felszerelt teljes értékű billentyűzetet integráló dokkoló is, amivel egy normál méretű 2.0-s USB csatlakozóra is szert tehetünk pluszban. Hogy a kegyetlenül erős, ujjlenyomat-olvasóval ellátott, 12,9 hüvelykes Apple iPad Pro-ról már ne is beszéljünk. Szóval, nem teng túl a kínálat monstre megjelenítővel szerelt készülékekből, főleg nem mobilos platformra építve, de mindegyik nyújt valamit, amivel versenyképes lehet, úgyhogy ha a View mást nem is tud felmutatni, mert egyébként nem nagyon, a hatalmas képernyő miatt mégis lehet esélye. Persze egy kerti parti alkalmával azért a fentieken is meg tudjuk tekinteni a családi fotókat közösségileg.

[+]

A gyártó nyilvánvalóan otthoni multimédiás szórakoztató berendezésnek szánja, amit csak abba a helyiségbe nem cipelhetünk magunkkal, amelyikbe nem akarjuk – meg van amelyikbe ugye nem praktikus, de erősen kell gondolkodni rajta, hogy valójában mihez is kezdenénk vele, ha egyszer csak a birtokunkba teremne egy ilyen. Komolyabb játékra a mutatós S Console alkalmazás előtelepítése ellenére sem igazán alkalmas, a TV-t kiváltandó azért ahhoz kicsi, és a TFT kijelző miatt a megjelenítés minősége is kevésbé impresszív. Digitális képkeretnek kissé drága lenne, ahogy egy böngészésre kihegyezett, kommersz asztali PC is kedvezőbb árfekvésben jönne ki egy kicsit nagyobb monitorral, nem beszélve a teljesen hagyományos, androidos kezelőfelületről, amin azért lehetett volna egy picit variálni a forma és a funkció közelítése érdekében. Ettől eltekintve marha jól néz ki, ha valahogy pozíciót fogtunk, kellemes a tartalomfogyasztás, amihez meglepően jól is szól, és egyébként is. Előbb vagy utóbb, de megtaláljuk azt a végső érvet, ami igazolja az olthatatlan vágyat, hogy szert tegyünk egy ilyen, hozzánk az XXL GSM-től érkezett holmira. Már, ha nem hagy totál hidegen az egész koncepció, mert akkor nem sok teteje látszik a dolognak, ami valószínűleg egyébként úgy is van.

Doboz, külső

Nem csak a tartalom, de a csomagolás is tekintélyes méretű, inkább emlékeztet egy monitor dobozára; még laptopnak is nagy, de legalábbis vastag lenne. Az egyszerű, fehér kartoncsomagolás bőröndfüles kialakítást kapott, anyagából és színéből következően pedig botrányosan koszolódik, ráadásul kissé sérülékenynek is tűnik a felület, szállítani tehát óvatosan és bebugyolálva érdemes. Aggodalomra azonban semmi ok, a belső polisztirol elemek tökéletesen védik a készüléket, ezen kívül más egyebet nem is találunk a pakkban, csak a három pines, földelt tápkábelt és a hozzá tartozó, kék kontroll-leddel szerelt, 19V 2,1 amperes tápegységet.

[+]

A készüléket kiemelve rögvest álló pozícióban találjuk, a támasztószerkezet ugyanis integráns részét képezi az egésznek, következésképpen nem távolítható el, így vagy monitor-formátumban tudjuk használni, vagy fekvő-támasztva. Síkba sehogy sem lehet kényszeríteni, mondjuk nem is valószínű, hogy erre igényünk merülne fel, ahogy a felfüggesztésre sem. A felső harmadban ívben megtörő, masszív műanyag hátlapot fém billenőzsanérok rögzítik, a cuccot alapvetően önsúlyát kihasználva a statika tartja stabilan, amire rásegít a hátsó egység belső felén, alul és felül elhelyezett két-két mágnesfelület. Szállítmányozni, vagy átpozícionálni a hátulján kialakított fogantyúval tudjuk, ami a támasztólap átbillenését eredményezi. A műveletnek körülbelül olyan hangja van, mintha éppen rommá törtük volna az egészet. Azon túlmenően, hogy pár másodpercig kissé instabilnak érződik, ijesztően nagyot csattan. Persze baja nem lesz, csak mi öregszünk alkalmanként néhány évet a sokktól. A fogásélek amúgy ergonomikusak, nem okoz különösebb kényelmetlenséget a 2,65 kilogrammos tömeg mozgatása.

[+]

A két színvariációban elérhető készülék egészen jól ellenáll a fogdosás nyomainak, legalábbis a nálunk lévő, szürke megoldás nem egy koszolódós fajta (leszámítva a kijelzőt, mert az pillanatok alatt visszataszítóan tud kinézni már néhány érintéstől is). A támlap recés textúráját csak a fém Samsung felirat, és ugye a fogantyú töri meg, egyébként néhány méterről megtévesztésig úgy néz ki hátulról, mint egy prémium minőségű reklámszatyor. Az érdemi készségek magán a tableten találhatóak, kivéve a bal élet, mert ott nincs semmi, felül is csak a bekapcsológomb, a hangerőszabályzók és a beszédmikrofon. Érdekes döntés volt ezeket – leszámítva a mikrofont, mert annak mindegy – a bal sarokba lokalizálni, jobbkezeseknek legalábbis nem kifejezetten előnyös. A jobb oldali domborulat ad helyet a tápcsatlakozónak, egy darab microUSB interfésznek és a 3,5 milliméteres jack csatlakozónak. A sztereó hangszórók egészen hátra kerültek, de az ívelésnek köszönhetően nyilván egyik állásban sem takarja őket a hátlap.

[+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

[+]

Szemből nézve egyértelműen a kijelző dominál, ami a 451,8 x 275,8 x 11,9 milliméteres ház 74,9%-át teszi ki. A felső káván mindössze egy aprócska frontkamera és a fényérzékelő szenzor fedezhető fel, lent pedig a gyártó logója díszeleg. A döbbenetes méretű, 18,4 hüvelykes kijelző éppen eddig az értékig döbbenetes. Sem a TFT panel, sem a Full HD felbontáshoz társuló 120 ppi képpontsűrűség nem hangzik valami biztatóan, noha a helyzet korántsem siralmas. A fényerő egészen meggyőző, a színek élénkek, a kontraszt (szemből teljesen) rendben van, általában a felbontás sem érződik kevésnek. A tükröződés viszont jelentős, ami komolyan megnehezíti a kültéri láthatóságot. A kijelzőtechnológia ellenére a betekintési szögek is meglehetősen szélesek, noha sötétebb tartalomnál egyértelműen fakulnak a színek, a széleken pedig kifejezetten zavaró mértékű fényszivárgás rontja az összképet. Ez különösen filmnézésnél kellemetlen, márpedig jó eséllyel ez a fajta tevékenység fogja kitenni a felhasználás jelentős hányadát. A megjelenítés egyébként összességében nem mondható rossznak, viszont egy, már-már monitor jellegű eszköz esetében ennél azért nem tűnik túlzónak egy kicsit többet elvárni.

Hardver, szoftver

A hatalmas külső mögött kissé szerényebb, mondhatni igencsak középkategóriás belső lapul. A View hardveresen nem olyan tekintélyes, mint a megjelenése, mindamellett jelentősebb problémákba sem futottunk. A saját gyártmányú Exynos 7 Octa 7580-as chipset, noha még ma is relatív frissnek számít, nem sok érdekességet tud felmutatni. A 28 nanométeres gyártástechnológiával készült, 64 bites, ARMv8 utasításkészletű lapka négy Cortex-A53-as és négy Cortex-A57-es magot rejt, magonként 1,6 GHz-re skálázva, heterogén multiprocesszált big.LITTLE elrendezésben, 2 GB rendszermemóriával és kétmagos Mali-T720-as grafikus gyorsítóval. Ez alapvetően nem egy rossz konstrukció, a 2016-os A sorozatban sem vallott szégyent, noha esetünkben azért elfért volna valamivel komolyabb grafikai teljesítmény, ha már ott kínálja magát az S Console alkalmazás.

Az általános rendszersebességgel nincsen különösebb probléma, bár nem észbontó a sebesség, komolyabb fennakadásokra nem kell számítani azon túl, hogy némileg komótos; öt böngészőlap fölött például már újratöltöget, de legalább egészen gyorsan teszi mindezt. Az 5.1.1-es Androidra épülő kezelőfelület teljesen hagyományos, erősen visszafogottabb funkciókínálattal pakolt TouchWiz. Sajnos. Nem mintha ezzel önmagában probléma lenne, de a koncepció szinte ordít bizonyos szintű felületmódosításokért, amik ekkora méretben jelentősen hozzáadnának a felhasználói élményhez. A söprő-mozdulatok olyan evidensen adják magukat, hogy annak tudatában is rendre megpróbálkozunk vele, hogy nem fog történni semmi. Visszalépéshez, a kezdőképernyőre való navigáláshoz, vagy az alkalmazásváltó előhívásához a képernyő alján megjelenő vezérlőgombokra kell tapicskolni, amik nem csak kicsit, de eléggé lent is helyezkednek el, átpozícionálni viszont nem lehet őket, pedig a kijelző valamely függőleges oldalán lényegesen kényelmesebben elérhetőek lennének. Ezzel együtt mást sem nagyon variálhatunk, témázási lehetőség se adatott, kizárólag az alkalmazásmenüben rendezkedhetünk.

[+]

Az egyfázisú értesítősávot csak legfelülről húzhatjuk elő, de legalább a kijelző tetejének teljes hosszára reagál. Itt érthetetlen okból mindössze 8 darab gyorskapcsolót helyezhetünk el tetszőleges sorrendben, pedig hely éppenséggel bőven lenne, valamint a fényerőszabályzó csúszkát adjusztálhatjuk. Az ikonrács 5 x 8, plusz 1 x 8 kiosztású és az is marad. Megváltoztatni ezt sem lehet, ahogy a főképernyőt jobbra húzva előugró felülettel sem tudunk mit kezdeni, ahol teljes képernyőn, csempeszerkezetben kínálják magukat a különböző, szórakoztató alkalmazások, mint a YouTube, vagy a Netflix és ehhez hasonlatos, lokalizált, vagy tematikus szolgáltatók. A kezelőgombok között elhelyezett sematikus TV jelet érintve bárhonnan ide teleportálhatunk, ami sűrűn elő is fog fordulni, ha akarjuk, ha nem, mivel az ikon beékelődik az alkalmazásváltó és Home közé.

[+]

A TouchWiz-re egyébként jellemző extra funkciókból csak az osztott képernyős mód elérhető, ezzel viszont a legtöbb alkalmazás hajlandó együttműködni, valamint ahol indokolt, maga az app is úgynevezett fekvő nézetben jelenik meg, mondjuk itt más nézet eleve nincs is. Az alapkészségeket mind a Samsung szállítja, ezeken kívül a Microsoft alkalmazások természetesen hiánytalanul elérhetőek, a Google szoftvercsomagja viszont visszafogott mértékben képviselteti magát. Ez csak azért érdekes, mert az S Console néven futó játékgyűjtemény futtatásához például szükség van a Google Play Játékokra, amit magunknak kell feltenni. Az app egyébként rendezi és megjeleníti a Play Áruház játékkínálatát, plusz instant elkezd kompatibilis Bluetooth kontrollert keresni. Kilépés után érdemes kézi erővel kikapcsolni a Bluetootht, mert az aktiválás megy neki, aztán szépen úgy hagyja.

[+]

Böngészőből és e-mail kliensből kettő is van a legszükségesebb eszközök tárházában, ha valami mégis hiányzik, a Samsung saját alkalmazásboltja is non-stop nyitva tart. Az Intelligens kezelőben rendelkezhetünk a Knox védelem aktiválásáról, ellenőrizhetjük az energia- és erőforrásgazdálkodást, valamint a tárhely állapotát. Ezen kívül csak a Family Square érdemel említést, amivel meghívásos alapon a család – vagy tetszőleges közösség - összes tagja egy helyre gyűjtheti az egymással megosztani kívánt fotókat, a program pedig képernyőkímélő módban megjeleníti őket. Ez egyébként csak tápellátás mellett aktív, amúgy kikapcsol a képernyőidő lejárta után.

Multimédia

A multimédia nem teng túl az eszközben, legalábbis képalkotás szempontjából. Egyetlen, kialakításából következően, előlapi kamerával próbálkozhatunk, ami valószínűleg inkább videótelefonálásra lett kitalálva, esetleg csoportos szelfi készítése tűnik még lehetséges igénynek a vacsoraasztalnál. Nem lehetetlen egyébként fényképet készíteni az eszközzel, de elképesztően oktalanul néz ki, és iszonyú körülményes is, ha erre vetemedünk. Mi kizárólag a teszt kedvéért vállalkoztunk a műveletre, ami a készülék épségének megőrzése miatt erősen ellenjavallott. Meg nem is egy élmény a produktum. Viszont videóchatelni kiválóan lehet a 2,1 megapixeles, f/2.2 apertúrájú modullal, bár LED vagy egyéb fényforrás hiányában megvilágításról magunknak kell gondoskodni. Szintúgy nem fog segíteni a kinézetünkön sem semmi a szép arc funkción kívül, ahol a lehetőségeink kimerülnek a ki- és bekapcsolásban. Értjük, hogy az eszköznek nem profilja a fotózás, de a videótelefonálás annál inkább, úgygogy azért elfért volna egy kicsit komplexebb megoldás is, esetleg egy aprócska fényforrás.

A szoftver elég kezdetleges, az élőképen mindössze két effektet választhatunk, időzíthetjük az exponálást, valamint babrálhatjuk a felbontást. A beállítások menü mindössze a video méretének megadását rejti, rácsvonalakat kérhetünk, ami tök fölöslegesnek tűnik egy statikus eszköz esetében, de azért miért ne, kiválaszthatjuk a mentési helyet és a kézmozdulattal való felvételt. Ez kiválóan működik, ha észlelte a kezünket, márpedig tízből nyolcszor ez sikerül neki, nagyjából négy másodpercen belül ellövi a képet. És ennyi. A képekről felesleges is értekezni, szép, színes, alacsony dinamikájú, digitális olajfestmények.

[+]

Videózni jobb híján szintén az előlapi dologgal tudunk, méghozzá Full HD 30 fps minőségben. Érdemes figyelni, hogy megfelelő beállításban cselekedjük ezt meg, hátulról érkező fénynél kissé bajban van a szoftver, kiegyenlítés pedig nincs. A lejátszó viszont abszolút megnyerő, noha nem kifejezetten funkciógazdag, Full HD-ig teljesen rendben teszi a dolgát, kiválóan kezeli a feliratokat, valamint lebegő ablakban is folytathatjuk a filmezést, ha dolgunk akad. Bár maga az ablak alkalmazkodhatna a rendelkezésére álló térhez, átméretezni nem tudjuk, magától meg igen kicsike. Az Xvid nem fog menni, ahogy AC3 hang nincs, egyébként nehéz olyan formátumba futni, amit nem hajlandó megjeleníteni.

[+]

Zenei téren ismét nem csalódtunk a Samsungban, a Google Play Zenén kívül instant elérhető a gyári lejátszó, ahol a megszokott beállítási lehetőségekkel szabhatjuk testre az audióélményt. Alapvetően sem dolgoznak rosszul a hátoldali sztereó hangszórók, de legalábbis nagyon hangosak, némi finomhangolással viszont kifejezetten jól szólnak. Komoly, vagy különösebben mély hangzásvilágra ne számítsunk, de kellemesen hallgatható módon szólaltatja meg a hangot. A SoundAlive segítségével tologathatjuk kicsit a hangképet, választhatunk a tartalomnak megfelelő hangprofilt a hangszínszabályzóban, vagy beállíthatunk egyéni képletet. Fülhallgató csatlakoztatásával – amit egyébként nem mellékeltek – tovább finomítható a dolog, kifejezetten a saját fülünkre konfigurálhatjuk a hangzást. A Sound Alive+ térhatású erősítő külön jót tesz az élménynek, ahogy az intelligens hangerő is hasznos, ha nem akarunk minden szám alkalmával a gombokkal matatni. Összességében hallgatható az output, de egy céleszközt, például egy közepesnél kicsit jobb, hordozható Bluetooth hangszórót azért nem helyettesít, mondjuk egy partin. Az FM rádió hiánya pedig szarvashiba. Rádiózásra pedig kifejezetten alkalmasnak tűnik az eszköz, úgy, ahogy van.

Adatkommunikáció, üzemidő, összegzés

Adatkommunikációs szempontból eléggé alapszintű a felhozatal. Jelen tesztalanyunk (az AT&T kínálatába szánt verzió 64 gigabájtos és LTE képes) kizárólag WiFi-n tud hálózatra csatlakozni, azt viszont két sávon, 802.11 a/b/g/n/ac szabványon teszi, leszámítva, hogy az kontrollprogram szerint az 5 GHz-es sávot nem támogatja. Bluetoothból 4.1-es verzióval dolgozhatunk, A2DP és Low Energy protokollal, NFC nincs, ahogy infra port se, ellenben 2.0-s microUSB OTG képes. A 32 gigabájtos belső memóriát maximum 256 GB-ig bővíthetjük, meglehetősen nyakatekert módon. A microSD slot, mint a mellékelt ábra mutatja, a készülék hátulján található egy lefelé nyíló ajtó mögött. Ha sikerült célirányba helyezni a kártyát, a rugós mechanika sokat segít. Van benne GPS, A-GPS és GLONASS támogatással, ami remek, de addig mi ugyan ki nem próbáljuk élesben, amíg valaki azt nem mondja, hogy ő bizony egy 18,4 hüvelykes, asztali táblagéppel kíván navigálni. A tesztprogram szerint a modul érzékenysége rendben van, gyorsan megtalálja a műholdakat, és tartja is őket. A pozíciószerzés gyors, viszont elég életszerűtlennek tűnik, hogy bárki is navigációra használja a készüléket, noha valószínűleg kiválóan alkalmas rá, leszámítva ugye a formátumot.

[+]

A menetidőt az 5700 mAh-s, lítium-polimer akkumulátor határozza meg, amit a mellékelt tápegységgel tudunk regenerálni. A készenléti fogyasztás még úgy is elég jó, hogy frissítést követően bent felejtettünk egy játékot a memóriában, ami két nap alatt majd két egész órát pörgette a processzort. Ehhez képest közel három nap után, kicsit több, mint 3 és fél óra kijelzőidő mellett szólt, hogy 15% alatt van, éhes. A képernyőkímélő tápellátás mellett nem szűnik meg kímélni a képernyőt, de még így is meglepően gyorsan elértük a teljes töltöttséget, nem szükséges ezen spórolni, ha gyorsan szeretnénk megoldani a helyzetet. Extrapolációnk alapján úgy 5 órán keresztül mozizhatunk folyamatosan, átlagos használattal pedig néhány naponta elég töltőre pakolni.

[+]

A koncepció tetszett, sőt, nagyon tetszett, a megvalósítás viszont ebben a formában még nem érett meg egy plecsnire. Sokadik eszköznek 166 ezer forintért kissé talán túlzás, noha kétségkívül mutatós és megvannak egy ekkora kijelző előnyei is, önmagában viszont nem optimális megoldás helyettesíteni azokat a funkciókat, amikre általánosságban otthon szükség lehet. Nem képes kiváltani egy egyszerű böngészős konfigot, vagy televíziót, játékkonzol helyett pedig tejesen esélytelen. A hardver alig alkalmas komolyabb játékok minőségi futtatására. Bár nyilván nem is célhardvernek készült, de a konyhában recepteket nézegetni azért kisebb felületen is, nemcsak lehet, de valószínűleg kényelmesebb is. Bármiféle szennyeződés vagy nedvességvédelem hiányában pedig a konyha, fürdőszoba vagy medence környéke eléggé veszélyes terepnek tűnik. A tartalomfogyasztás valóban élmény. Lenne, ha a megjelenítés minőségét egy kicsit magasabbra húzták volna. Ekkora képátlót természetesen nem centikről vizsgálgatunk, egészséges távolságból pedig a 120 ppi képpontsűrűségű Full HD is teljesen elegendő, de a korlátozott betekintési szögek és a fényszivárgás miatt igen kevés mozgásterünk marad a kényelmes, megjelenítés szempontjából pedig optimális testhelyzet megtalálására. A kültéri láthatóság sem igazán kielégítő, erős a tükröződés, az érintővezérlés miatt pedig folyamatosan maszatos a felület, ami tovább ront a vizualitáson. Nyilván nem csak nézni lehet, mondjuk egy grillezés alkalmával, hanem hallgatni is, de nem látjuk értelmét a View hangszóróit priorizálni - noha a minősége teljesen elfogadható - egy kifejezetten erre a célra kialakított Bluetooth hangszóró ellenében, ami ugyanúgy, viszont profibb minőségben lejátsza a telefonunk, ezáltal az komplett világháló teljes zenei könyvtárát. Az FM-rádió mellőzése viszont óriási hiba. A szegényes csatlakozófelszereltség, vagy például az infra hiánya tovább korlátozza a felhasználás területeit, egy profi prezentációt csak körülményesen lehetne kivitelezni az eszközzel, noha egyszerű reprezentációs célokra azért alkalmasnak tűnik. Hozzá kell tenni: legalább annyira, mint egy lényegesen kedvezőbb árú monitor is. Az OTG megléte miatt természetesen elláthatjuk perifériákkal, bár az esztétikáról ez esetben le kell mondani, kevéssé tűnik vonzónak, hogy egy kábel lógjon a semmibe egy rádiós adapterrel, továbbá a mobilitás koncepciója is sérülne, ha asztalhoz kötnénk magunkat. Tehát a megoldáshoz nem jutottunk közelebb, de tény, hogy szuperül néz ki, tény, hogy igen menő dolog előkapni egy ekkora holmit a kerti partin (mindaddig, amíg véletlenül bele nem borul egy pohár ital), vagy közösen megnézni a családi fotókat, de jelen formájában továbbra sem feltétlenül érezzük, amit érezni kéne. Azon kívül, hogy egy ekkora jószág akkor is nagyon vagány, ha különösebben semmire nem igazán jó. A kell nekem érzést azért vaslogikával lehet ütni.

AliceWake

A tesztkészüléket az XXL GSM küldte el nekünk.

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Samsung Galaxy View

	Általános
	Technológia	WiFi-only
	Méret	451,8 x 275,8 x 11,9 milliméter
	Tömeg	2650 gramm
	Színvariációk	fehér, fekete
	SIM-foglalat	nincs
	Kijelző
	Kijelző átlója	18,4 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1920 x 1280 pixel (120 ppi)
	Kijelző típusa	TFT kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Exynos 7 Octa 7580
	Processzor típusa	64 bites, 1,6 GHz-es, nyolcmagos Cortex-A53
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Mali-T720 MP2
	RAM mérete	2 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	-
	SMS memória	-
	Belső tárhely	32 GB
	Memória bővíthetősége	microSD, max. 256 GB
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	-
	GPRS / EDGE	van / nics
	UMTS / HSDPA / HSUPA/ LTE	-
	LTE	-
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.1 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11 a/b/g/n/ac, WiFi Direct, WiFi HotSpot
	USB	microUSB 2.0 (OTG)
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van, A-GPS
	GLONASS	van
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	általános, néma
	Vibra funkció	nincs
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	nincs /nincs
	Hangrögzítés	nincs, külön alkalmazással lehet
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 5.1.1 Lollipop
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetőek
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Fájlkezelő, Family Square, S Console, Galaxy Apps, SideSync, Intelligens kezelő, Microsoft Office
	Multimédia
	Fő kamera	2,1 megapixel, f/2.2, fixfókusz
	Másodlagos kamera	-
	Videófelvétel	1080p@30fps
	Zenelejátszó szoftver	van
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	5700 mAh
	Videólejátszási idő	kb. 6 óra
	Egyebek
	3,5 milliméteres jack kimenet, fényérzékelő