Adatkommunikáció, üzemidő, összegzés

A hetedik Galaxy S az adatkommunikáció terén sem viccel. A SoC elméletileg támogatja a Cat.12/13-as LTE kapcsolatot, ami maximum 600 Mbps-os letöltési és 150 Mbps feltöltési sebességet jelent, az S7 viszont max. Cat.9-es kapcsolatot tud, ami még mindig igen meggyőző. 4G hálózaton 450/50 Mbps, 3G-n pedig 42 Mbps-mal tehetjük magunkévá és oszthatjuk meg a tartalmakat. A kétsávos 802.11 a/b/g/n/ac WiFi modul a többcsatornás adatátvitelt is támogatja (MiMo), ahogy a WiFi Directet és HotSpotot is. A 4.2-es alacsony energiafogyasztású (LE) Bluetooth-t nem csak a továbbfejlesztett audió közvetítő (A2DP) képességgel, de az átvitt hanganyag minőségét is javító aptX protokollal is felvértezték. A hagyományos, 2.0-s microUSB OTG és MTP támogatást is kapott, mi pedig ugye OTG adaptert mint alaptartozékot. Infra sajnos nincs, NFC viszont természetesen van, amivel szerencsésebb országokban akár a Samsung Pay szolgáltatásokat is élvezhetjük. A navigáció az A-GPS mellett a BDS és GLONASS műholdak jeleit is fogadja, valószínűleg csak egy tisztességesen megépített atombunkerben nem találna meg minket. Bár a gyorsaságot és hatékonyságot elnézve ebben sem lehetünk teljesen biztosak.

[+]

Az üzemidő a megfelelően optimalizált rendszer mellett az akkumulátor megnövekedett kapacitása miatt is jelentősen javult. Sajnos az S7 3000 mAh-s telepe sem fog kibírni egy napnál többet hardcore felhasználás mellett, automata fényerőbeállításokat használva nagyjából 6 órás nettó kijelzőidővel számolhatunk kicsit több, mint 14 óra leforgása alatt, cserébe akár vezeték nélküli gyorstöltésre is van lehetőség, amellyel pontosan másfél óra alatt pakolhatjuk tele milliamperekkel a készüléket. Átlagos felhasználással azért a két napos üzemidő sem tűnik sci-finek, a rendelkezésre álló akkumulátorkímélő módokkal pedig biztosan nem kell attól tartani, hogy meglepetések érnek. Az energiatakarékos és az ultratakarékos mód mellett a Game Launchernek köszönhetően már a játékról sem kell lemondanunk szűkös erőforrások esetén sem.

Az S7 (felül) és az S7 edge egyaránt kiváló készülékek, fontos újításokkal [+]

Röviden összefoglalva a fentieket, az S7 jó. Kicsit bővebben: nagyon jó. Egyrészt önmagában vizsgálva, másrészt az elődmodellhez és a konkurenciához képest is fel tud mutatni olyan funkciókat és kvalitásokat, amelyek kiemelik a kínálatból, többek között azért is, mert a gyártó kivételesen tényleg reflektált a felhasználói igényekre a Next Galaxy megalkotása során. Alapvetően nehéz belekötni a cuccba. Az ergonómia javult, a kijelző, amire eddig sem lehetett panasz még szebb megjelenítést biztosít, a teljesítmény nem csak a tesztekben meggyőző, a kamera remekel, az üzemidő javult, az IP68-as minősítés és a tárhely bővíthetősége pedig ultima ratio, mindössze az FM-rádiót és az infrát hiányolhatjuk. A lélegzetelállító összképhez hasonló jelzővel illethető árcímke is tartozik. A készülék nyitóára 239 ezer pénz, ami nem kevés. Sőt, sok. Ezzel együtt még mindig nem ez a legdrágább Samsung okostelefon a piacon, a testvérmodell edge szinte ugyanilyen funkcionalitással még többet kóstál, noha a lehajló kijelző éleiről előrántható plusz okosságok hiányoznak. De ezek nélkül bőven lehet élni, ha eddig nem szoktunk hozzá (nem olyan nehéz ám), akkor gondoljunk inkább arra, hogy az árdifferenciából már egy belépő szintű okostelefonra is szert tehetünk. A plecsni ezúttal sem kérdés, a nagyobb testvérhez hasonlóan részünkről a Galaxy S7 is:

Samsung Galaxy S7

AliceWake

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!