Előszó, külső

Hölgyeim és Uraim, megérkezett szerkesztőségünkbe az év első low-end készüléke, a Samsung E1080! Hogy mit tud? Gyakorlatilag semmit, viszont jelenleg ez a koreai gyártó legolcsóbb készüléke, és mint azt jól tudjuk, ezekből bizony sokkal több fogy, mint a csúcsmodellekből. Hogy ki küldte? Természetesen az XXL GSM! Hogy miért sikerült ilyen rosszul ez a bevezető? Azért, mert nehéz izgalmasat írni egy olyan készülékről, melynek dobozán az erények között az 1,43 hüvelykes CSTN kijelző, a fake call és a 40poly ringtone szavak szerepelnek.

Amennyire környezettudatos a Samsung bizonyos dolgokban, most annyira bénák voltak a dobozzal: a teljes nevén GT-E1080-ként számon tartott újdonság egy közepes méretű kartonházban érkezett, mely körülbelül kétszer akkora, mint amekkora indokolt lenne, a hálózati töltőn és a leíráson kívül ugyanis semmit nem kapunk hozzá. A külső ebben a kategóriában kifejezetten megnyerőnek mondható, a baltával faragott E1070-nél minden bizonnyal szebb, de ami azt illet, a hasonló árkategóriás Nokiákkal is jó eséllyel száll harcba ezen a téren. Az aprócska készüléktesthez (107,4 x 45,5 x 13,6 milliméter) jól passzol a 64,5 grammos tömeg, a könnyűség okát nem csak a tudás hiányában, hanem többek között a papírvékony hátlapban is kereshetjük. Az anyaghasználat és az összeszerelés minősége ettől függetlenül rendben van, nyomkodáskor a készülék csak minimális mértékben nyekereg (annak is a hátlap az oka). A kijelző körüli terület kemény, ellenálló plasztikból készült, míg a többi rész gyenge-közepes minőségű műanyagból van összerakva, mely véleményem szerint sikeresen veheti fel a harcot az idő vasfogával. Az legalábbis biztos, hogy a legolcsóbb készülékek között sokkal gyengébb anyaghasználatúakat is láthattunk már, de persze nem szabad elfelejteni, hogy ebben a szegmensben gyakorlatilag csak a külsővel kapcsolatban történnek fejlesztések, tudásban ugyanazt kapjuk, amit már három éve is kaptunk.

[+]

Az előlap tetején a telefonhangszórót találjuk, mely alatt egy Samsung logó, azalatt pedig az 1,43 hüvelyk átlójú, 128 x 128 pixeles CSTN panelt csodálhatjuk meg — kérem szépen, ez a fejlesztés, az előd megjelenítője ugyanis 1,38 hüvelykes volt, tehát a képátló közel másfél millimétert nőtt. Ide most legszívesebben raknék egy sírva röhögős szmájlit, de az a helyzet, hogy tényleg ezzel variálnak: az E1100-ban például már 1,52 hüvelykes kijelző van. A képminőség elfogadható, a fényerő elég nagy, a napfényben való olvashatóság is elmegy, ugyanakkor a betekintési szög a kijelző technológiájából adódóan elég kicsi. Alulra került az egyetlen egy gumilapból "kiöntött" gombsor, mely jól és néz ki és használni is kényelmesen lehet, de a koszt nagyon durván összeszedi a sorok közé, ami — mint az a képeken is látszik — nem túl szép látvány.

[+]

A hátlapon az összes low-end dizájnelemet felhasználta a gyártó, amit csak ismer. Az egy az egyben lehúzható plasztikdarab felső része pöttyös/érdes, alul pedig csíkos, itt folytatódnak ugyanis a gombsornál látható koszgyűjtő felületek — csak ezek már nem gyűjtik a koszt, mivel nem gumiból vannak.

Az oldalsó részek kapcsán csak egyről beszélhetünk, a baloldaliról, itt kapott ugyanis helyet a gyártó korábbi készülékeiből már ismert csatlakozó, melybe multimédiás tudás és szinkronizálási lehetőségek híján csak a töltőt fogjuk beledugni. Fölötte a nyakpánt rögzítési helye figyelget, más érdekesség nincs a készüléken.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!