Bevezető

Becsülöm a Samsungot. Csinálnak marhaságokat ők is bőven, de ezzel a duplakártyás hadjárattal kivívták a rokonszenvemet. Ez ugyanis ingoványos terület még egy akkora gyártó számára is, mint ők. Az, hogy a kínai dzsunkagyárakból ömlik ki a dupla SIM-es szemét nem meglepő. Egy eredeti kínai modell valami remekbeszabott megnevezéssel nemigen számíthat arra, hogy felveszi bármilyen mobilszolgáltató is a kínálatába. De egy Samsung méretű gépezetnél igenis kalkulálnak vele, hogy az általuk kitermelt telefonok zöme azért felbukkan az operátori portfóliókban.

[+]

Talán kevesen tudják (s magam is csak hazai adatokat ismerek), hogy a magyarországi mobiltelefon értékesítések mintegy 75-80%-a szolgáltatókon keresztül történik. Olyan 15-20% az úgynevezett szürkeimport aránya, míg a maradék csapódik le az egyes gyártók márkaüzleteiben. Innentől kezdve evidens, hogy az a cél, hogy a sok pénzért kifejlesztett készülék bekerüljön a szolgáltatói kínálatba.

[+]

Képzeljük el, hogy a gyártó munkatársa időről-időre felkeresi a szolgáltatókat egy nagy bőrönddel, tele még be sem mutatott telefonokkal, s próbálja meggyőzni az operátor képviselőit arról, hogy minden általa hozott mobil a piac legfrankóbb ajánlata, amit vétek lenne nem forgalmazni. De egy duplakártyás készülékkel hiába kilincsel. Egyrészt a szolgáltató nem fogja függetlenül piacra dobni az eszközt „hülye vagy? Nem fog megtérülni az ártámogatás!” indokkal, ha pedig függővé teszik, akkor jön az a duma, hogy „hülye vagy? Majd biztos az ügyfél fogja eldönteni, hogy mikor melyik kártyájáról telefonál, kijátszva a percdíjakat!”.

[+]

Úgyhogy – legalábbis Európa nagy részén – egy két SIM kártyával elbíró telefon nemigen kerülhet be az operátori kínálatba. Az XXL GSM-től kapott D980 is ilyen kütyü, s már a D880-nál is lelkendeztünk, hogy hiánypótló eszköz, hiszen a ki tudja milyen minőséggel összerakott kínai cuccok után egy neves gyártó is nekiállt ezen a vonalon mozogni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!