Bevezető, külső

Sok víz lefolyt már a Dunán legutóbbi Panasonic telefontesztünk óta (VS3), és a most bemutatásra kerülő darab sem a legfrissebb, legmodernebb példány. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy - számomra teljesen érthetetlen okokból - a japán gyártó „visszavonult” és csak saját országának piacára koncentrál. Másrészt a hazai szolgáltatók mostanában nem igazán preferálják a nagy múltú márka készülékeit, bár ennek talán pont az is az oka, hogy nincs mit felvenni a kínálatba. Pedig a Panasonic már nem egyszer bizonyított: elég, ha csak a GD sorozatra gondolunk. Ezen telefonokba soha nem a legújabb fejlesztéseket építették bele, sokkal inkább a megbízhatóság és egyediség került előtérbe. Akinek volt már Panasonic mobilja, az tudja mire gondolok. Persze akad kivétel is: a japán cég az elsők között volt a 16 millió szín megjelenítésére képes TFT-k alkalmazásában. Ezeket a kijelzőket, az európai piacon is megjelent készülékek mindhárom sorozatába beépítette a gyártó. Ezek az SA, MX és VS sorozatok. Az SA sorozatba tartoznak az ún. „Outdoor” mobilok, aktív, sportos desingnal, nagyobb strapabírással, az MX sorozatba a hosszabb akkumulátor élettartamú készülékek kerültek, míg a VS sorozatnál, a külsőségeken, a slim design-on van a hangsúly. Tesztpéldányunk a VS sorozat egyik tagja, és hozza is a „kötelezőt”. De vajon miben nyújt többet, illetve hol vannak hiányosságok.

A készülék - a VS sorozatnál szinte már hagyományosnak mondható – kinyitható telefonok kategóriájába tartozik, a már „megszokott” gombnyomásos, rugósbicskás nyitómechanizmussal készült. Az első negatívum rögtön kézbevételkor ért: a doboz a készüléken, töltőn, akkumulátoron és leíráson kívül semmi mást nem tartalmazott. (Többre számítottam, de lehet túl nagyok az igényeim.) A telefon két színben kapható (ha egyáltalán): vörösben és feketében. Jelen esetben egy feketéhez van szerencsém, de a vöröset sem mondanám kifejezetten nőiesnek, sőt… A készülék elején virít a kamera, alatta a „kötelező” tükör, felette a felirat: 2.0 Mega Pixels. A tükör körül található egy - többféle szín megjelenítésére alkalmas - LED, amely a külső kijelző hiányát hivatott pótolni. Ennek a fénydiódának a segítségével a beérkezett SMS-ek hangulatáról is tájékozódhatunk, anélkül, hogy kinyitnánk a telefont. Ugyanis az egyes – beérkezett üzenetben található - hangulatjeleknek, smiley-knak (pl.: :-), :-D, (>_<), stb…)megfelelően különböző színben és különböző intenzitással villog a kis LED a készülék előlapján. A VS3 kistestvérrel és a VS7 nagytestvérrel ellentétben az előlap sajnos nem cserélhető és komplett készülékházat sem sikerült találnom a neten. Így kénytelenek vagyunk a karcolások elkerülése érdekében vagy tokba tenni, vagy Bluetooth headsettel összepárosítani (miközben készülékünk kipárnázva táskánk, kabátunk zsebében lapul), és emígyen telefonálni. Ez utóbbi mondjuk nem szerencsés két okból sem: a telefonáláson kívül semmilyen más funkcióhoz nem jutunk hozzá, másrészt ha már hozzájutottunk egy ilyen - hazánkban ritkaságszámba menő – mobilhoz, akkor illik honfitársainknak megmutatni, hogy van ám élet a tömeges SE és Nokia készülékeken kívül is.

A készülék bal oldalán található a „nyitógomb”, valamint a töltőcsatlakozó, az alján pedig a mikrofon és egy újabb LED. Ez utóbbit - mely pirosan világít töltés közben – kicsit feleslegesnek érzem, ugyanis az előlapi fénydiódán is beállítható, hogy milyen színben villogjon a töltés ideje alatt, igaz, ez csak a telefon bekapcsolt állapotában működik. Jobb oldalon található a fényképezést szolgáló gomb, az infravörös port, valamint a hangerőt szabályozó gombok. A hátoldalon a külső hangszóró kapott helyett. Itt jegyezném meg, hogy a hátoldalon található akkumulátor fedőlapja lehetne jobb is: egy szűkösebb farmerzsebből kivéve könnyedén elveszíthetjük azt, illetve pótakkumulátor használatakor, a gyakori cserélgetések során hamar elkophatnak a tartópöckök, ami szintén a hátlap elvesztéséhez vezethet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!