Bevezető, tartozékok

Újra támad mobil fronton a Panasonic. A gyártó nemrég tért vissza az európai telekommunikációs szférába a meglehetősen beszédes névre keresztelt KX-TU301 nagyimobillal, ám az okostelefonok piaci részesedésének folyamatos növekedését valószínűleg a japán illetőségű cég is megirigyelte. A barcelonai Mobile World Congress rendezvényen lerántották a leplet az Eluga családról, amely jelenleg két felső kategóriás gépet vonultat fel. A paletta csúcsát jelentő Eluga Power mellett egy visszafogottabb specifikációval rendelkező telefon is piacra kerül az Eluga személyében; utóbbit kaptuk meg egy rövid teszt erejéig.

[+]

Az androidos okostelefon-piacra éppen belépő gyártóknak nincsen könnyű dolguk, véleményünk szerint két járható út van. Az első szerint az alsó árszegmenst érdemes megtámadni, kedvező árú, korrekt felszereltségű mobilokkal bombázva a piacot; ezt a példát követi az Alcatel, a ZTE és a Huawei is. Egy sikeres start után már szépen lassan el lehet indulni a felső kategória felé, a termékeket prémium extrákkal ellátva (á la Huawei), ám a gyártónak be kell bizonyítania a vásárlók felé, hogy a készülékek tényleg megérik a pénzt; ez pedig egy lassú és nehéz folyamat, tele olyan buktatókkal, mint a megfelelő szervizelés és a korrekt szoftveres támogatás. A Panasonic a másik utat választotta, kapásból a felső árszegmensbe pozicionálva a készülékeket, amely egy igen rizikós dolog. A Panasonic néven kívül ugyanis semmilyen androidos referenciája nincs a gyártónak, ezért a telefonoknak nagyot kell ütni, hogy komolyan lehessen venni őket. A barcelonai kiállításon bemutatott gépek papíron meg is felelnek az elvárásoknak, tesztalanyunk például az idei paletta egyik legszebb tagja, mindez IP57-es védelemmel megtoldva, szoftveres oldalon viszont komoly gondok akadnak.

[+]

Az XXL GSM-től kapott telefon egy hosszúkás dobozban érkezett, amely igen méretes a telefon dimenzióihoz és a tartozékok mennyiségéhez képest. Nagyjából a szokásos dolgokat kapjuk, a pakk néhány kézikönyvet, egy töltőtfejet, egy microUSB-kábelt és egy sztereó headsetet rejt. Utóbbi nem az igazi, a tömör műanyag kivitelezés miatt kényelmetlen a viselése, a dinamikatartomány keskenysége miatt pedig a mély- és magas hangok is csak visszafogottan képviseltetik magukat.

[+]

Külső

A Panasonic formatervezői kitettek magukért, az Eluga rettentő szépre sikeredett. Prémium anyaghasználat, vékony és könnyű kivitel és remek összeszerelés jellemzi a készüléket, kézbe véve az embert szinte elfogja a birtoklási vágy; idén ezt az érzést eddig egyedül a HTC One X váltotta ki belőlem. A mindössze 103 grammos tömegű és 7,8 milliméter vastag telefon matt fekete alumínium házba van csomagolva, az enyhén íves hátlap kényelmes fogást biztosít. Ezek mellett még IP57 védelemmel is el van látva a mobil, melynek következtében a készülék korlátozottan ellenálló a víz és por okozta károknak.

[+]

Az előlapi hangszóró nem középre, hanem a jobb oldalra került, amely elsőre egy kicsit furcsa, ám pár nap alatt simán meg lehet szokni az elhelyezést. A fekete rács egyébként külső hangszóróként is funkcionál, a telefont kihangosítva itt érdemes fülelnünk. A bal oldalon az állapotjelző LED, a fényérzékelő és a közelségszenzor foglal helyet, az előlap legnagyobb részét pedig a 4,3 hüvelykes képátlójú érintőkijelző foglalja el. Bár a panel által használt technológia nem ismert, mi az AMOLED mellett tesszük le a voksunkat, a nagy betekintési szög, a szinte tökéletes fekete és a vibrálóan élén színek legalábbis erre utalnak. Sajnos a feltételezésünket a PenTile mátrix használata is megerősíti, melynek kártékony hatását könnyen ki lehet szúrni az 540 x 960 képpontos felbontású képernyőn. Az említett technológia ugyanis kettő pixelenként összevonja a piros és kék alképpontokat, melynek következtében a kontrasztos elemeken (például fehér betűk fekete háttéren) enyhe szőrösödés tapasztalható. Persze ez nem kirívó, a szerkesztőségben talán én vagyok a legérzékenyebb ezen a téren, ám sajnos ha ezt egyszer észreveszi az ember, más AMOLED panelen is ki fogja szúrni. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez is csak egy bizonyos szintig zavaró, a Galaxy Nexus pixelsűrűsége mellett például szinte teljesen észrevehetetlen a hatása.

[+]

A kapacitív panel alatt három, szintén érintésérzékeny gomb található, a kínálat a szokásos: beállítások, főképernyő és vissza. A billentyűk háttérvilágítása viszont nem az igazi, lévén nem maguk a gombok világítanak, hanem alattuk gyullad ki egy-egy LED lámpácska.

A telefon hátlapja telitalálat. Az egy alumíniumdarabkából kimart fedlap matt fekete színben pompázik, az összeszerelésre utaló jeleket remekül elrejtették. Az enyhén íves, lekerekített bal és jobb széllel operáló hátlap nagyon kényelmes fogást kölcsönöz a készüléknek, mindez a pehelysúlyú és ultravékony kivitellel párosítva irtó prémium érzést kelt az emberben. Az elsődleges kamera felül középen kapott helyet, alatta pedig egy NFC felirat hívja fel a figyelmet a rövid hatótávolságú adatkommunikációs szabvány támogatására.

[+]

Az oldalsó interfészek és gombok terén nem voltam megelégedve a formatervezők munkájával. A microUSB- és a microSIM-foglalat a telefon tetején található, mindkettőt egy-egy visszacsukható ajtócska óvja a sérülésektől. A 3,5 milliméteres kimenet a foglalatok között, mindennemű védelem nélkül csücsül, megkérdőjelezve a víz- és porállóságot. Utóbbi semmi a bal oldalt lakó ki- és bekapcsoló gomb, valamint a hangerőszabályzó billentyűk fogyatékosságaihoz képest. Az említett kezelőszervek irtó picik, de a nyomkodásuk nem csak ezért kínszenvedés, rossz a nyomáspont, ráadásul mind a lekerekített hátlap ívének közepén kaptak helyet; ergonómiából elégtelen.

[+]

Hardver, rendszer, UI

A borítás alatt egy Texas Instruments gyártmányú OMAP4430 lapkakészlet található, a csíkszélessége 45 nanométer. A chipset egy kétmagos, magonként 1 GHz órajelű, ARMv7 utasításkészletű, Cortex-A9 családba tartozó processzort és egy PowerVR SGX540 grafikus gyorsítót tartalmaz, melyek mellett 1 GB kétcsatornás LP-DDR2 RAM található. A belső tárhely mérete 8 GB, melyből mindössze körülbelül 5 és fél GB érhető el a felhasználó számára; bővíteni nem lehet. Bár hardveresen minden adott a folyamatos működéshez, a gyártó mérnökei valamit csúnyán elbaltáztak, a rendszer ugyanis rendesen szaggat. Használat közben egy folyamatos, konstans akadás tapasztalható, függetlenül attól, hogy az ember a főképernyőt lapozza, a böngészőt nyüstöli vagy a névjegyzéket görgeti. A sebességérzet és a lag-faktor az alábbi videón is megtapasztalható.

A telefonon az Android rendszer 2.3.5-ös verziója fut, amely egy kissé ódivatúnak számít a hasonszőrű csúcskategóriás gépek között. A drágább szegmensben már egy ideje a jégkrémszendvics a menő, lassan már ciki Gingerbreaddel telepített mobillal jelentkezni a piacon. A Panasonic okostelefonos megítélésének főleg jót tett volna a szoftveres frissesség garantálása, lévén egy, az androidos közegbe éppen betörni készülő gyártóról van szó. A droidos piac pedig különösen update-érzékeny, egy 4.0-val szerelt telefon nagyon jót tett volna a gyártó megítélésének. Elvileg nincs veszve semmi, elvileg a nyár folyamán érkezik az Ice Cream Sandwich, ám az ember szemében mégis ott marad a szálka.

A Panasonic mindenesetre egy saját felhasználói felületet is készített, véleményem szerint bár ne tette volna. Persze tisztában vagyok azzal, a gyártóknak branding okokból fontos a jól megkülönböztethető UI, ám ez jelen esetben inkább csak egy öncélú, a felhasználót semmivel sem segítő megoldást jelent, amit nem tudok szó nélkül hagyni. A felület az RGB paletta szinte összes színét felvonultatja, már-már gagyiba hajló hatást keltve, melyen tovább ront az öszvér ikonkavalkád, mely egyaránt tartalmaz egyedi, Android 3.0-s és 2.3-as képeket is. Mindez némi rossz angolsággal megspékelve, béna minialkalmazásokkal és felesleges menüpontokkal kiegészítve. Utóbbira nagyon jó példa az alkalmazásokat prezentáló felület update alpontja, amely szinte koncepció nélkül listázza a parancsikonokat. Kicsit úgy éreztem, mintha több grafikus csapat is dolgozott volna itt párhuzamosan, míg a gyártó végül szimplán egybegyúrta az eltérő vízióval és színvilággal rendelkező elemeket. Igazából nem is értem a helyzetet: egy ilyen döntést elvileg rengeteg szinten jóvá kell hagyni egy cégnél, és az nem létezik, hogy erre mindenki rábólintott. Az egyedi képernyőzár viszont jópofa, azt meg kell hagyni.

Szoftverek, kamera

Az alap szoftverekbe is belenyúltak a Panasonic fejlesztői, ám a módosítások elsősorban a felületeket és az ikonkészletet érintették. Az átrajzolt névjegyzék igen csúnyára sikeredett, a funkcionalitás nem változott, elérhető a Facebook-, Google- és Exchange-alapú szinkronizáció. Utóbbi a naptár esetében is nagyszerűen működik, a bejegyzéseket napi, heti és havi bontásban is megnézhetjük. Az üzenetkezelő az új logótól eltekintve ugyanúgy néz ki és működik, mint az alap szoftver, a gyári böngészőt viszont Flash-támogatással egészítették ki. Az e-mail kliensekhez nem nyúltak, a két gyári megoldás (Google Mail és Email) az Elugán is elérhető.

Kapunk néhány extra alkalmazást is, ám nincs sok köszönet a kínálatban. Egyedül a DLNA-klienst, az intelligens energiatakarékos üzemmódot (eco mode), a Data Security nevű biztonsági appot és a teljes verziós Polaris Office irodai szoftvercsomagot tartottam hasznosnak, a többi nélkül simán lehet élni. Az NFC Starter segítségével tageket hozhatunk létre, melyeket beolvasva megváltoztathatjuk a főképernyőt, illetve alkalmazásokat indíthatunk el, a Facebook- és Twitter-klienst előre telepítve megtaláljuk. A Picture Album egy alternatív képgalériát takar, a NotePad egy puritán jegyzetelő, a Task Viewer pedig egy kezdetleges megvalósítású alkalmazáskezelő. A GL Live és a Panasonic Smartphone Site a GameLoft, illetve a Panasonic weboldalára viszi a felhasználót, előbbiben játékokat szerezhetünk be, utóbbi pedig extra alkalmazások (ez jelenleg egy darabot jelent) letöltésére használható. Ezek mellett a McAfee Mobile Security is elérhető a telefonra, ám a program valódi hasznosságát balladai homály övezi. A multimédiás képességeket a gyári zene- és videólejátszó képviseli, mindkettő kimeríti a fapados fogalmát. Előbbiben nem kapunk hangszínszabályzót, utóbbi viszont meglepetésemre simán viszi az 1080p felbontású tartalmakat, ám az Xvid és DivX formátumú felvételeket fel sem ismeri.

A hátlapon egy autofókuszos kamerával lehet összefutni, az elkészíthető fényképek felbontása legfeljebb 8 megapixeles, azaz 3264 x 2448 képpontos lehet. LED segédfényt nem kapunk, mozgóképek esetében pedig legfeljebb 1280 x 720 pixeles felbontással lehet számolni. A kameraszoftver egész pofás egyedi felülettel rendelkezik, a beállítások között állíthatunk a felvétel módján, a fókuszmódon, a fehéregyensúlyon, a fényérzékenységen, a világosságon, a felbontáson és a minőségen, bekapcsolhatjuk a geotagging és az időzítő funkciókat, valamint néhány effektet is rendelhetünk a képekhez. A képminőség középszerű, a fotókon a szokásos mobilos gyermekbetegségeket lehet megtapasztalni. Az alacsony dinamikatartomány mellé magasra húzott zajszűrő algoritmus társul, melynek következtében az apró részletek szőrén-szálán eltűnnek a fotókról. Videózás közben egy fokkal jobb a helyzet, ám ebben az árkategóriában az ember már elvárná a FullHD felbontást; a tesztvideó itt található.

[+]

Akkumulátor, adatkommunikáció, összegzés

Adatkommunikációs szempontból viszont nem rossz az Eluga. A négynormás GSM-modul (850/900/1800/1900 MHz) mellé egy kétsávos (900/2100 MHz) UMTS-egységet kapunk, mobilhálózaton keresztül az adatforgalom lefele irányban legfeljebb 21 Mbps, felfele pedig 5,76 Mbps sebességű lehet. Ezek mellett a szokásos Bluetooth (2.1, A2DP- és EDR-támogatással), A-GPS és WiFi (802.11b/g/n, DLNA-képes) egységekre lehet számítani, extraként egy NFC-chipet is kapunk.

Az akkumulátor nem tartozik tesztalanyunk erősségei közé. A hátlap alatt egy 1150 mAh kapacitású akksi lapul, a hivatalos adatok szerint egy feltöltéssel 300 órányi rendelkezésre állásra és 4 órányi beszélgetésre lehet számítani. Ez papíron is nagyon kevés, használat közben sincs ez másképp; este a használat intenzitásától függetlenül mindenképpen érdemes áram alá helyezni a gépet.

[+]

Bár az együttlét nagyon jól indult, sajnos nagyot csalódtam az Elugában. Az első benyomások nagyon jók voltak, a korrekt hardverről már lehetett tudni, a telefon külsejéről pedig csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, prémium anyaghasználat, vékony kialakítás és pehelysúly jellemzi a Panasonic első androidos versenyzőjét. Ezek mellett az adatkommunikációs képességek terén is remekel a telefon, az IP57-es védelem pedig hab a tortán. Ám sajnos nem minden fenékig tejfel, a mobilt bekapcsolva abszolút nem rózsás a helyzet. A sebességbeli gondok mellett ebben az árkategóriában az Android 2.3.5 nagyon is necces, a kicsi akkumulátorkapacitás, a gyenge extra szoftverek és minialkalmazások szintén nem csaltak mosolyt az arcomra. És bár a felhasználói felület megítélése szubjektív dolog, a gyártó véleményem szerint rendesen mellényúlt az Elugában használt UI-val. Mindez kártyafüggetlen konstrukcióban 110 900 magyar forintba kerül, ami egyáltalán nem kevés ezért a tudásért. Ennyibe kerül például a hardveresen és szoftveresen is jóval előremutatóbb (igaz, már lassan egy éves) Samsung Galaxy S II, de a Motorola RAZR XT910 és a HTC Sensation XE is körülbelül ezen az áron mozog; mindhárom gépre elérhető már a Ice Cream Sandwich frissítés. Plecsnit nem kap a telefon, ma ennél már több kell a helytálláshoz. Remélhetőleg a gyártó csúcsgépe, a Panasonic Eluga Power már a kistestvér gyermekbetegségei nélkül érkezik majd.

dr. Kind

A tesztkészülék az XXL GSM jóvoltából jutott el hozzánk. Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a T-Mobile 4G mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikációk

Panasonic Eluga

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	123 x 62 x 7,8 mm milliméter
	Tömeg	103 gramm
	Színvariációk	fekete, ezüst
	SIM-foglalat	microSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	4,3 hüvelyk
	Kijelző felbontása	540 x 960 pixel (256 ppi)
	Kijelző típusa	Kapacitív
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	TI OMAP 4330
	Processzor típusa	kétmagos, Cortex-A9 családba tartozó, magonként 1 GHz órajelű
	Processzor csíkszélessége	45 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	PowerVR SGX540
	RAM mérete	1 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Szabadon felhasználható belső tárhely	5,5 GB
	Memória bővíthetősége	nincs
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 21 Mbps / 5,76 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.1 (EDR+A2DP)
	WiFi	802.11b/g/n, DLNA
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 2.3.5
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	telepíthető
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	eco mode, Data Security, DLNA, GL Live, NFC Starter, Notepad, Panasonic Smartphone Site, Task viewer, WeRule
	Multimédia
	Fő kamera	8 megapixel, autofókusz
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	1280 x 720 pixeles felbontás
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1150 mAh
	Készenléti idő	300 óra
	Beszélgetési idő	4 óra
	Egyebek
	3,5 mm-es jack, giroszenzor, fényérzékelő, közelségszenzor, IP57 védelem, alumínium ház