Külső

Az 5,5 hüvelykes, vagy az ennél nagyobb kijelzővel szerelt készülékeket a phablet kategóriába soroljuk. Ezek már annyira nagy ketyerék, hogy tényleg átmenetet képeznek a mobilok és a tabletek között. A OnePlus 2 is ilyen, ám nem elég, hogy hatalmas megjelenítővel rendelkezik, még a készülékház sem apró, hiszen 151,8 x 74,9 x 9,9 milliméteres dimenziókról beszélünk, amihez egy egészen vaskos, 175 grammos tömeg tartozik. Amikor először megfogjuk a kütyüt, akkor is érezzük, hogy nem spóroltak az alapanyagokkal, mondjuk egy kézzel lényegében lehetetlen kezelni a telefont, muszáj lesz a másik tenyerünket elővennünk a téli hidegben is ahhoz, hogy minden funkciót könnyedén elérjünk. A OnePlus óramű pontossággal kialakítottnak hirdeti termékét, ami igaz, hiszen az összeszerelési minőség kiváló, nem lehet belekötni a gyári munkálatokba, egyáltalán nem recseg a mobil akkor sem, ha az átlagosnál sokkal keményebben elkezdjük nyúzni. Ez valószínűleg a magnézium/alumínium ötvözetnek, az üveg előlapnak és a műanyag hátlapnak is köszönhető, tényleg nagyon highend érzést ad a kütyü.

Az előlapi érintőgombok funkciója megcserélhető [+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Az előlapon egy Gorilla Glass 4 üveg által védett, 5,5 hüvelykes, 1080 x 1920 pixel felbontású LTPS-LCD panelt találunk (LTPS = Low Temperature Polysilicon Screen, a vezérlő áramköröket magába a kijelzőbe integrálták). A OnePlusnál tehát nem gondolták úgy, hogy a QHD felé kellene mozdulni, amire aligha van szükség, hiszen a 401 ppi-s képpontsűrűség nagyon éles képet jelent. A fényerősség nagyon jó, a minimális érték is kiváló, vagyis mind napsütésben, mind pedig éjszaka kiválóan olvasható a tartalom. A fehéregyensúly gyárilag elég hűvösre lett kalibrálva, de a szoftver lehetőséget nyújt arra, hogy ezt manuálisan másképpen állítsuk be. A képernyő alatt két érintésérzékeny, háttérvilágítással rendelkező gombot találunk, amiknek a visszalépés és alkalmazásváltó funkciója felcserélhető. A középső gomb szintén érintésérzékeny, és képes leolvasni az ujjlenyomatot, méghozzá igen jó hatásfokkal. A kijelzőt ráadásul be sem kell kapcsolni ahhoz, hogy működjön, elég csak ráhelyezni az ujjunkat, és máris a kezdőképernyőre lép a szoftver. Felül a beszélgetési hangszóró mellett jobbra lelhető fel az öt megapixeles előlapi kamera, az értesítő led, valamint a fény- és a közelségérzékelő szenzor.

Jól működik az ujjlenyomat-olvasó [+]

A fém oldalkeret adja meg az igazi felső kategóriás élményt, hűvös, mégis kellemes tapintású a telefon. Mivel azonban viszonylag vaskos lett a készülékház, egykezes használatot ne reméljünk, illetve készüljünk fel arra, hogy a sarkok egy kicsit kényelmetlenek lesznek a tenyerünknek. Jobbról két vékony gombbal találkozunk, az egyikkel a hangerőt szabályozhatjuk, a másikkal pedig a telefont és a képernyőt kapcsolhatjuk ki és be. Felül a 3,5 milliméteres jack csatlakozót és a másodlagos mikrofont leljük fel, balról pedig egy csúszkát figyelhetünk meg, melyhez háromféle audioprofil rendelhető, így könnyedén lehet a rezgés, a hangos, vagy esetleg a néma funkciót aktiválni. Alul a szimmetrikusan elhelyezkedő furatok között lapul az USB Type-C csatlakozó, mellette pedig egyik oldalt a beszédmikrofon, másikon pedig a hangszóró bújik meg.

Érdes, smirglipapírszerű hátlap [+]

A hátlap matt, felülete pedig olyan, mint a smirglipapír, érdes, mindenesetre sokkal kevésbé az, mint amilyen az elődmodellnél volt. Az ujjlenyomatokat és a koszt sem gyűjti, nekem speciel nagyon tetszik ez a kialakítás. A StyleSwap névre keresztelt borítás könnyedén cserélhető, így válthatunk bambusz vagy más mintázatú megoldásokra. A fedlap alá rejtett akkumulátort nem tudjuk cserélni, ellenben bal felül egy kis tálcát ki tudunk húzni a helyéről, amibe két nanoSIM kártyát rakhatunk. Mellé szerelték a dupla ledes villanót, a tizenhárom megapixeles fényképezőt, valamint a fókuszálást segítő lézert.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!