Multimédia

A hátlapon levő kamera kettő megapixeles, vaku nincs, autofókusz nincs. Beállítások vannak, rögtön érdemes az álló nézetű keresőt fekvő tájolásúra váltani, a többi apróságot viszont felesleges piszkálni, csak rosszabb lesz az eredmény. Apropó, eredmény. Teljesen megdöbbentő, érthetetlen és idióta módon a fotók zöme valamilyen rejtélyes okból NRW formátumban készül, amit a telefon meg tud ugyan nyit, de más nemigen. És nem lehet állítani, egyszerűen random módon minden negyedik-ötödik kép JPG, a többi pedig ebben az idétlen, Nikon raw formátumban van, amit kenhetek a hajamra és fel nem tudom fogni, hogy ez miért van így. Állítólag az S40-es Nokiák egy részén jelentkezik ez a hülyeség, ami elvileg egy kikapcs-bekapcs kombóval eltakarítható, de baromira nem működött, úgyhogy csináltam 28 fotót, ebből 5 darab lett JPG, azokat tettem be ide alulra.

Zenei téren jobb a helyzet. Egyrészt vannak dedikált gombok oldalt, másrészt már kihangosítva is megdöbbentően jól muzsikál a cucc, egy értelmes fülessel ez tovább fokozható. A lejátszó fut a háttérben, a hangerőt szabályozó gombok és a play/pause kezelőszerv viszont nem működnek, ha a billentyűzet le van zárva. A masinában eaualizer is van, támogatja a sztereó Bluetooth füleseket, ezen a területen tehát kifejezetten jól teljesít az X2-02.

Pláne mosolyoghat a szánk, ha kiderül, hogy nem csak RDS képességekkel felvértezett FM-rádiót találunk a masinában, amely füles nélkül is üzemel, hanem transmitter is akad. Ez ugyebár arra jó, hogy egy zeneszámot lejátszva a mütyür az általunk beállított FM frekvenciát olyan öt méter sugarú körben kiküldi a jelet, a közelben levő, ide hangolt rádiók pedig azt fogják. Ez jól jön például kocsiban, vagy olyan házibuliban, ahol a vendéglátó kifejezetten ótvar zenéket erőltet, de nálunk van egy kafa Nokia X2-02, amelynél ez az egyetlen olyan funkció, amivel lehet valamelyest menőzni, de csajozni azért ne akarjunk vele.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!