Bevezető
Mindig öröm, ha jön egy új termék, amiről aztán kiderül, hogy a vártakkal ellentétben a legbrutálisabb fikázási célpont lehet. Márpedig a Nokia C1-00 az utóbbi idők legmegdöbbentőbb csalódása, egy teljesen értelmetlen funkció előtérbe helyezésével. Csak pislogtunk, amikor kiderült, hogy a finnek olcsó üdvöskéje milyen alapvető betegséggel küzd, mindjárt jönnek a részletek, de az eset tökéletes átérzéséhez előbb egy kis kitekintő és történelem következik.
Az XXL GSM-től érkező Nokia ugyanis a finn cég első dual SIM-es telefonja, amikor bejelentették, akkor mindenki egy kicsit meglepődött. De igazából a Samsung DuoS sorozata után várható volt, hogy a többi nagy gyártó is beszáll ebbe a bizniszbe. A kínai dömping után tehát a Samsung, az LG, s eddig úgy tűnt, hogy a Nokia is dual SIM mobillal próbál erősíteni.
Ezeknek a készülékeknek az a lényege, hogy a hátlap alá berakott két kártya egyszerre jelentkezik fel a hálózatra, a felhasználó bármelyikről tud hívást indítani és bármelyik számát is hívják, az csörögni fog. Az alapképernyőn kettő darab térerőkijelzés látható, az üzenetkezelés szintén mindkét kártyán működik állandó jelleggel. Baromi praktikus dolog ez, egyre több ember rohangál két telefonnal (céges és magán), ha az alapfunkciókon túl nincsenek extra elvárásaink, akkor egy ilyen duplakártyás készülék jó választás lehet.
Nos, ebbe a mezőnybe érkezett a Nokia C1. Pontosan úgy, mint amikor az ember beszáll egy focicsapatba nagy lelkesedéssel, de már az első percben elölről-hátulról kötényt kap, esernyőcsellel szivatják meg, és amikor megpróbál szerelni valakit, akkor kétszer ültetik seggre. Ilyenkor jobb, ha az ember hazasomfordál és a kertben dekázgat egy kicsit, ahol senki sem látja.
Dual SIM
Miután a C1 alapvetően alapfunkciós készülék, ezért érdemes rögtön a hátlap alá kukkantani, ahol tényleg két kártyának van helye az akkumulátor mögött. Ide villámgyorsan be is fabrikáltunk kettő SIM-et, majd nagy elánnal be is kapcsoltuk a készüléket. Az ember kicsit meglepődik, amikor a szokásos, önmagával kezet fogó Nokia animáció előtt egy választóképernyőt kap, ahol a rendszer arról érdeklődik, hogy a SIM1, vagy esetleg a SIM2 legyen aktív. Aktív? Nem inkább alapértelmezett?
A SIM1-re bökve röviden tájékoztat a készülék arról, hogy a SIM2 hívásait átirányíthatjuk erre a számra, s mire az ember ezt felfogja, s éppen egy cifra, WTF-jellegű kérdést eresztene meg, be is jutunk a kezdőképernyőre, amelynek közepén ott virít, hogy SIM1. Egy darab térerőkijelzés jelenik meg fent, s bizony innentől már egyértelmű, hogy a két kártya közül egyszerre csak egy aktív. A másik SIM gyakorlatilag magába zuhanva üldögél a hátlap alatt, mintha egy tokban hordoznánk magunkkal.
Annyiban tud többet ez a szisztéma, mint az ezredforduló idején menő, kapcsolgatós, kétkártyás hátlapok, hogy itt a menüben van lehetőség a másik kártyára váltani. Ilyenkor az eddig használt SIM szépen lelép a hálózatról, majd kisvártatva a SIM2 felirat jelenik meg a kijelzőn, s máris a másik kártya válik aktívvá. SIM1 pedig aludni tér.
Aki olvasott már tőlünk igazi, dual SIM-es készüléktesztet, most bizonyára tudja, hogy mi következik, s szerintem nem lövök nagyon mellé, ha azt gondolom, hogy nagyjából megegyezik a véleményem az olvasóéval: ez a Nokia öngóljainak egyik legkirívóbb darabja, a tökéletes mega-beégés, dual SIM, muhaha. Ne röhögtessetek, még arra sem futotta, amit a kínaiak több éve megoldottak? És ez a világ legnagyobb és legpatinásabb mobilgyártójának 2010-es terméke? Ez? És van képük ráírni, hogy dual SIM? És akkor csodálkoznak, hogy a világpiaci részesedés csökken? Legszívesebben ezen a ponton csomagoltam volna vissza az egészet a dobozba, de a rend kedvéért a következő oldalakon végigszaladunk az egyébként elég minimális funkcionalitáson.
Külső, menü
A C1 egyébként formatervét tekintve sem egy különleges darab. Kék és piros színben létezik, inkább előbbit hoztam el, mert a piros árnyalat olyanra sikeredett, mint egy két hete megszottyadt eperturmix. Az előlap egyszerű, kapunk egy 128x160 pixeles TFT kijelzőt, ami 1,8 inches, a doboz szerint ez egy large color display, nyilván. Betekintési szöge elég minimális, napfényben is meglehetősen halott, nem egy cutting edge technology.
A gombsor jól látható és jól is kezelhető, a navigációs billentyű közepe viszont nem benyomható. Felül 3,5 mm-es jack és elemlámpa terpeszkedik (jár a pluszpont, de az előzmények ismeretében ez nem sokat javít az összképen), a tűszerű Nokia töltő oldalt juttatható a készülékbe. Nagyjából ennyit lehet összeszedni a formáról, a fröccsöntött műanyag borítás ellenállónak tűnik, a telefon tömege sem mutat különösebb masszivitást.
A menü a Nokia Series30-as platformjára épül, nincs benne semmi meglepő. Az alapképernyőről kilenc ikon közé csöppenünk, amelyek elég rondák, de egyértelműek.
A készülékben pillanatnyilag még nincs magyar nyelv, aminek leginkább az az oka, hogy a finn cég elsősorban a fejlődő országok piacán kezdte meg a telefon forgalmazását, és a cikk írásának időpontjáig még nem lehetett tudni, hogy Magyarországon hivatalosan tervezik-e árulni.
Funkciók
Az 500 férőhelyes névjegyzék pont arra elég, hogy mind a két kártyáról (egymás után, persze) felmásoljuk a kontaktjainkat. Annyival azért többet tud a belső memória, hogy egy névhez több szám is hozzárendelhető, de másfajta adat nem csatolható. Illetve de: egy rajzocska, amit előre generált fejekből választhatunk. Az üzenetkezelés is az SMS-re korlátozódik, tehát MMS és e-mail felejtős. A retro-vonalat a Nokia képüzenet képviseli, amit utoljára a 3310-esek időszakában használtunk, akkor sem sokat, mert három SMS díjába kerül.
A szervezőben levő naptár csak havi nézetet tud, ide emlékeztetőket vehetünk fel. Van stopper, visszaszámláló, számológép, átváltó, és ismét a retro-érzés kerített hatalmába, amikor megtaláltam a dallamszerkesztőt. Igen, azt a dallamszerkesztőt, amit kézzel lehet bepötyögni, mint a régi szép időkben. Ebből öt darabot tárol a telefon. Bocha felgerjedt és beírtuk a Sweet Child O' Mine-t.
Fentiekből talán egyértelmű, hogy a multimédia konkrétan nulla százalékban kapott helyet a készülékben, illetve annyiban helyesbítem, hogy FM-rádió viszont van, ehhez azonban kell a fülhallgató is. Ez akad a dobozban, felvevőgombos kivitelben, sztereó. A játékok listájában a Bounce, a Sudoku és a Forbidden Treasures található meg, egyik sem nagy eresztés.
| Külső | |
|---|---|
| Ergonómia | 7 pont |
| Anyaghasználat | 6 pont |
| Összeszerelés minősége | 9 pont |
| Kijelző mérete, minősége | 3 pont |
| Belső | |
| Kezelhetőség | 5 pont |
| Sebesség | 5 pont |
| Szoftver rugalmassága, bővíthetősége | 2 pont |
| Felhasználói felület élménye | 3 pont |
| Alapfunkciók | |
| Hangminőség, vételi stabilitás | 8 pont |
| PIM funkciók | 3 pont |
| Adatkommunikációs képességek | 0 pont |
| Multimédia | |
| Vizuális | 0 pont |
| Audio | 2 pont |
| Egyebek | |
| Üzemidő | 9 pont |
| Ár/érték aránya | 2 pont |
| Hogyan értékelünk? | |
Az akkumulátor azonban sokáig bírja. Mivel én viszont nem bírtam sokáig ezt a telefont, ezért saját tapasztalatról nem tudok beszámolni, de ismerve az eszköz funkcionalitását, megfejelve azzal, hogy egyszerre csak egy kártya van hálózaton, simán eldöcöghet egy hétig is egy töltéssel. Ettől még a Nokia C1-ről a véleményünk nem változott, röviden azt mondhatjuk, hogy a legnagyobb loser a kétkártyás mobilok szegmensében, s kötelezően hangsúlyozni kellene a dobozon és a hirdetésekben, hogy ez nem olyan dual-SIM mobil, mint az összes többi, nehogy valaki rámozdulva a dupla kártyás feliratra jókorát csalódjon egy alapfunkciós mobilban, ami nem mellesleg több mint 20 lepedőt kóstál. Innentől az is sanszos, hogy a többi kétkártyás Nokia is hasonló elven működik, ami gyakorlatilag feleslegessé is teszi ezeket a készülékeket egy olyan piacon, ahol még a legolcsóbb kínai dzsunka is többet nyújt abban a funkcióban, ami a legfontosabb lenne. Mit mondhatnék végszónak? Lehet, hogy a connecting people megy nekik, de a connecting two SIMs már nem. Kár érte, többet vártunk. S ezzel szerintem nem csak mi vagyunk így.
Bog
A Nokia C1-et az XXL GSM biztosította.
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlgsm.hu címen.
A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.
Specifikáció
 |
Általános | |
|---|---|---|
| Technológia | GSM | |
| Méret | 107,1 x 45 x 15 milliméter | |
| Tömeg | 72,9 gramm | |
| Színvariációk | Medium Blue, Red, Light Gray, Sea Green | |
| Kijelző | ||
| Kijelző átlója | 1,8 hüvelyk | |
| Kijelző felbontása | 128 x 160 pixel | |
| Kijelző típusa | TFT-LCD | |
| Színárnyalatok száma | 65 536 | |
| Memória | ||
| Telefonkönyv kapacitása | 500 bejegyzés | |
| SMS memória / max. MMS méret | ? / - | |
| Belső memória | nincs belső memória | |
| Memória bővíthetősége | nem bővíthető | |
| Adatátvitel | ||
| Frekvenciasávok | GSM 900/1800 MHz (SIM 1) GSM 900/1800 MHz (SIM 2) |
|
| GPRS / EDGE | nincs / nincs | |
| UMTS / HSDPA / HSUPA | nincs / nincs / nincs | |
| IrDA / Bluetooth | nincs / nincs | |
| WiFi | nincs | |
| USB | nincs | |
| Push-to-talk / RSS | nincs / nincs | |
| GPS vevő | nincs | |
| Alapfunkciók | ||
| Profilok | vannak | |
| Vibra funkció | van | |
| Kihangosás | van | |
| Hangtárcsázás / hangvezérlés | nincs / nincs | |
| Hangrögzítés | nincs | |
| Ébresztés | van, kikapcsolva is | |
| Prediktív szövegbevitel | T9 | |
| Szoftverek | ||
| Platform | Nokia S30 | |
| WAP / HTML böngésző | nincs / nincs | |
| E-mail kliens | nincs | |
| Java | nincs | |
| Játékok | 3 darab | |
| Valutakonverter | van | |
| Extra szoftverek | Dallamszerkesztő | |
| Multimédia | ||
| Fő kamera | nincs | |
| Másodlagos kamera | nincs | |
| Videófelvétel | nincs | |
| Zenelejátszó szoftver | nincs | |
| Hangszínszabályzó | nincs | |
| FM-rádió | van | |
| Üzemidő | ||
| Alap akkumulátor | 1020 mAh Li-Ion (BL-5C) | |
| Készenléti idő | 1152 óra | |
| Beszélgetési idő | 13 óra | |
| Egyebek | ||
| elemlámpa funkció, 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, dual-SIM dual standby nélkül | ||
