Bevezető

Minimum fél órát szentelt a 2011-es Nokia World nevű londoni rendezvényen a gyártó arra, hogy bemutassa és fényezze a név alapján teljesen újnak tűnő Asha sorozatot, tehát vélhetően elég fontos nekik ez a szegmens. Stephen Elop, a cég feje hosszú, kamuszagú mesét adott elő arról, hogy különböző emberekkel itt-ott találkozva rájött arra, miszerint internetre mindenkinek baromi nagy szüksége van, s hogy a jó árú mobiltelefonok jelenthetik a fejlődő világ lakóinak egyik kapcsolatát a világhálóhoz. Aztán előhúztak a kalapból egy négy tagból álló szériát, mindegyiknek Asha volt a neve, s mindegyiket láttuk már – kicsit másképp.

[+]

Az Asha 300 – amit az XXL GSM küldött hozzánk – például már ránézésre is kiköpött C3-01. Ez egyébként talán pont nem tragikus döntés, hiszen az említett modell volt a Nokia egyik első Touch & Type – azaz érintős és billentyűzetes készüléke a nem okostelefonos vonalon, s igen jól összerakták, Bocha kartárs lelkendezett róla öt oldalon keresztül úgy, hogy nem sokkal korábban jómagam is ódákat zengtem az X3-02-re keresztelt, hasonló kialakítású készülékről. Ennek viszont már több mint egy éve, hahó. Erre most itt ez az Asha (ráadásul pirosban, kösz Peti), ami majdnem ugyanazt tudja. Van ennek értelme?

[+]

Nos, bár a Nokia mostanság sokszor kerül pellengérre nem csak nálunk, mégis úgy fest, hogy eléggé átgondolták ezt a dolgot. Joggal kérdezheti az olvasó, hogy mi a bánatot kell átgondolni azon, hogy átnevezünk egy telefont, kicsit vacakolunk pár funkcióval és kiadjuk egy évvel később is nagy csinnadrattával. A válasz pedig az ár. Az Asha 300 ugyanis most, megjelenésekor – kapaszkodjunk meg – 30%-kal olcsóbb, mint az egy éve piacon levő C3-01. Azért ez igen ritka a mobilpiacon, drasztikusan hozzányúltak a finnek az árazáshoz, persze ennek néhány extra ugyan látta kárát, de alapvetően ugyanabban a ligában focizik az Asha 300, mint a kiköpött ugyanígy kinéző, de már első születésnapját jócskán megünneplő testvére. Ha pedig ehhez hozzácsapjuk, hogy a Telenornál feltöltőkártyával bezuhant 30 ezer forint alá az ára, akkor elmondhatjuk, hogy igazi sikersztorinak nézünk elébe, ennyi pénzért ugyanis az Asha 300 kifejezetten jó vétel. Hirtelen baromi versenyképes motyót tett le a Nokia az asztalra, s ez szinte kizárólag a nagyon agresszív árazásnak köszönhető.

Doboz, külső

Hagyó Miklós nem lenne boldog, ha ebben jönne pár millió kenőpénz, mert igen véges az aprócska doboz kapacitása. Passzentosan ül benne a készülék, amelyhez akkumulátort és fülest találunk, némi papírmennyiség közé elszórva. Memóriakártya nincs a csomagban, erre nekünk kell még néhány ezrest kidobnunk, zenére fogékonyabbak a fülest is viharsebesen fogják valami értékelhetőre cserélni, mert az alap headset elsősorban telefonálásra alkalmas, muzsika céljaira maximum akkor, ha kizárólag Korda György alkotja a repertoárt. Adatkábel sem bújik meg a dobozban, microUSB drótot ma már minden elektronikai üzletben találni.

[+]

Bár a mi példányunk nagyon piros, ha csak a formát nézzük, akkor akárhonnan tekintve összekeverhető a már említett C3-01-gyel. Nyilván ha a két telefon egymás mellett hever, akkor könnyű felismerni az eltéréseket, az Asha 300 kicsit szögletesebb talán, gombjai nem olyan nagyok, a híváskezelő billentyűk közé pedig befurakodott egy harmadik kezelőszerv, amely az üzenetekhez repíti a felhasználót. Oldalról eltűnt a kamera billentyűje, de a legfontosabb változás, hogy ez a modell nem kapott fém hátlapot.

[+]

A fém elhagyása nyilvánvalóan csökkentette a költésgeket, illetve a telefon tömegét is, az Asha 300 kifejezetten légies benyomást kelt, ha megemeljük. Az előlapon található burkolat csillogó bevonatot kapott, a hátlap azonban matt, de selymes tapintású. A kijelző egy jottányit sem változott, maradt a QVGA felbontás, s mivel ezen a készüléken is a Nokia S40 platformjának érintős verziója, a kétütemű Touch & Type dolgozik, ezért ujjal is bökdöshető, illetve inkább körömmel, lévén rezisztív. A 2,4 inhes fizikai méret a legtöbb funkció kapcsán elegendő.

[+]

A gombsoron nincsen navigációs billentyű, hiszen a menüben való bóklászást érintés útján oldhatjuk meg. A számgombok viszont nagyon kellemesek, puhán járnak, határozott nyomáspontjuk van, élmény velük a gépelés. A telefon tetején jack kimenet, microUSB csatlakozó, illetve a korábbi Nokia töltő lukacskája kukucskál, a készülék baloldalán nincs semmi, jobbra kerültek a hangerőt szabályozó billentyűk, alattuk a kijelző lezárását és feloldását működtető gomb tapintható ki.

[+]

A hátlapon csak a kamera kapott egy apró lukacskát, villanó nincs. A burkolat körömmel pattintós módszerrel jön le, ha a művelet sikeres, akkor oldalt hozzáférünk a microSD-hez. Az összeszerelési minőségre nem lehet panasz, a piroshoz pedig nem szükséges ragaszkodni, hiszen az Asha 300 összesen hat színben kapható.

Menü

Az S40 Touch & Type platformot jól ismerjük. Ezzel a rendszerrel több masina is érkezett a közelmúltban, bár a C2-05, vagy a C2-06 nem volt épp forradalminak nevezhető készülék. Most sem elsősorban a felület teszi különlegessé, vagy versenyképessé a telefont, bár ez a platform kifejezetten kellemesre sikeredett, ha az idétlen rövidítésektől el tudunk tekinteni. Hogy ebben a készülékben mégis miért van az embernek olyan érzése, hogy jobb a menü, mint a fentebb említett hasonló kialakítás modellekben, arra viszonylag egyszerű a magyarázat: a Nokia normális hardvert pakolt a rendszer alá.

Ez esetünkben azt jelenti, hogy 1 GHz-es processzor dobog a burkolat alatt, utasításkészletét tekintve ugyan ARMv6-os, de ehhez a funkcionalitáshoz és kijelzőfelbontáshoz röhögve elég. A másik fejlődés, hogy 128 MB RAM került a telefonba, ami azt jelenti, hogy semmiféle lassulás nem tapasztalható akkor sem, ha a háttérben nyitva van a zenelejátszó és a közösségi alkalmazások mellett mondjuk a levelezés is. Gördülékeny, azonnal reagáló felületet kap a vásárló, ami a mindennapok során hálálja meg a mögérakott erősebb hardvert.

Az S40 érintős felülete és a gombokkal való bűvészkedés együttese újfent kellemes megoldásokat kínál. A telefonkönyvben például lehet ugyan görgetni, de sokkal egyszerűbb, ha az ember a gombok segítségével elkezdi beütögetni a célszemély nevének betűit, a készülék késlekedés nélkül ugrik a megfelelő bejegyzéshez. Bár a menüben ugyan nincsenek számokkal külön megjelölve az ikonok, itt is használhatjuk a numerikus gombsort, régebben is sokan egyszerűen megjegyezték, hogy például a Bluetooth eléréséhez a menü-7-9-1 kombó visz.

[+]

A főképernyőn úgynevezett aktív készenlét kapott helyet, azaz kicsit widget-szerűen tudunk ide kitenni információkat, kedvenc kontaktokat, Facebook frissítéseket, órát, ilyesmit, amelyek shortcutként is működnek, azaz megérintésük után a megfelelő funkcióban találjuk magunkat. Ez kiválóan paraméterezhető, van gyárilag öt téma, amivel a megjelenés babrálható, cserélhetünk háttérképet is, a szokásos nokiás eszköztár áll rendelkezésünkre. A billentyűzár feloldása kvázi megújult, de igazából csak az iPhone óta elterjedt megoldáshoz igazították a finnek, azaz az ujjunkat balról jobbra kell végighúzni egy sávon.

A főmenü pontosan kilenc ikont számlál, azaz nem görgethető, s ez így van jól. Bár néhány funkció igen mélyen van a struktúrában (például a Twitter), de logikus helyen ücsörög, ráadásul az ilyen eldugottabb, de a felhasználó által valamilyen oknál fogva mégis gyakran használt alkalmazásokat is ki lehet rámolni például a főképernyőre, így mindenki úgy alakítja át a dolgokat, ahogyan az neki jólesik. Elképesztően körülményes viszont az adatkapcsolatok beállítása, mire végre az ember fel tud mászni a netre, addig ötvenkétszer vágja oda a telefont valamihez, mert hetven helyen lehet mindenféle APN-eket megadni, amelyek valami furcsa logika alapján kapcsolódnak egymáshoz. Persze a szolgáltatói készülékekben ez alapból benne lesz, csak a független modellek esetén vár még a gyakorlott vásárlóra is egy fél órányi matatás.

Alapfunkciók

A névjegyzék százalékosan mutatja a kapacitást, ha csak neveket és számokat tárolunk le, akkor 2000 bejegyzés fér bele, ha viszont mindenkihez egy csomó adatot rendelünk, akkor ez csökken. Egy emberhez rengeteg adat vihető fel, kép, csengőhang, születésnap, rengeteg különböző telefonszám és cím. A fontosabb kontaktokat a kezdőképernyőre is kirámolhatjuk. Üzenetkezelés kapcsán nincs különösebb meglepetés, az SMS és az MMS tökéletesen működik, a szövegbevitelt prediktív segíti, alapból szöveges üzenet készítése nyílik meg, ha képet, vagy hangot csatolunk bele, akkor MMS-sé változik.

A beépített e-mail kliens beállítása egyszerű (bár azt nem értem, hogy miért nem lehetett beállítani gyárilag, hogy mondjuk egy SMTP szerver címet ne akarjon nagybetűvel kezdeni), a levelek kezelése viszonylag könnyű, több, különálló postafiók rögzítésére is nyílik mód. A csatolmányok kezelése is megoldott, ráadásul intelligensen tömörít is a készülék, szerencsére hazánk PR cégei közül van egy-két – hmm, finoman fogalmazva – retardáltabb, amely karácsony alkalmával egy képeslapot küld mintegy 3,3 megabájt méretben. Ezt a Nokia szépen 170 KB-ra tömörítette össze, s töltötte le nekem a szerverről, ami kissé kezelhetőbb. A piros háttér előtt zöld fenyőág pedig ekkora méretben is élvezhető – már amennyire egy ilyen képnek van bármiféle élvezeti faktora.

A naptár nem változott, évek óta ugyanígy néz ki az S40 platformon, csak havi és napi nézet van, a heti bontással nem vesződtek. Hatféle bejegyzéstípus közül válogathatunk, ezek lefedik mindazt, amit az ember egy naptárba írni óhajt. A vekker egyetlen időpontot tud csupán észben tartani, de ez ismétlődhet is. A készülék ébreszt kikapcsolt állapotban is. A számológépben hitelkalkulátor is van, nyilván nem a hazai helyzet miatt rakták bele a finnek, de legalább mielőtt megveszünk egy igazából nélkülözhető műszaki terméket, esetleg rápillanthatunk a Nokiánkra, hogy mennyit is fogunk visszafizetni. A számológép elvileg tudományos műveletekre is képes, de ezek elég korlátozottak.

Van stopper és időzítő, a diktafon folyamatban lévő hívás során is elérhető. Az extrák között méretváltó és világóra tesped, valamint néhány játék. Puzzle, memória, kőforgatós, agytorna és klímavédelmi alkalmazások mellett a nagy durranás az Angry Birds, mely ugyebár eddig csak okostelefonokon hódított, most viszont itt van S40-re. Gondolom, hogy a Nokia kedvesen megkérte a fejlesztőket, akik pedig jófejségből megcsinálták, de inkább mégis az lehet a háttérben, hogy a finnek előrántottak egy zsák pénzt, s egyből lett Angry Birds.

Multimédia

A hátlapra költöztetett kamera elég vérszegény. Vaku nincs, autofókusz nincs, exponáló billentyű nincs, alapesetben álló nézetben akar fotózni, de a beállítások között ez megváltoztatható. A felbontás öt megapixel, ami jól néz ki a brosúrában, de már a beállítások igen korlátozott mennyisége azt súghatja, hogy nem kell itt nagy dolgokra számítani. Állítható a fehéregyensúly, van néhány effekt, illetve önkioldó, körülbelül ennyit tud a masina. A lenti tesztképeket nem kell különösebben sokat elemezgetni, egy 30 lepedős telefontól ennyit várhatunk, a nyaralásra azért vigyünk magunkkal valami kompaktot, ez tényleg csak néhány fontos pillanat megörökítésére lesz alkalmas.

Videót VGA felbontásban, 30 fps-sel rögzít a telefon. A képgalériában van idősáv, ez sok fotó esetén átláthatóvá teszi az alkotások hömpölyét. Minden fotó megosztható közösségi csatornákon, vagy továbbküldhető e-mailben, Bluetooth segítségével, illetőleg némi méretezés után MMS-ben is.

Audio fronton sokkal jobb a helyzet, mint képalkotás területén. Egyrészt van FM-rádió, amely RDS információkkal is megörvendeztet. A zenelejátszó pedig minden igényt kielégít, amit egy ilyen árszintű telefontól elvárhatunk. A szoftver megjelenít albumborítót, könnyű a számokat kikeresni, van ismétlődés, véletlenszerű lejátszás, illetve equlaizer is. Normális fülessel szinte nincs alapzaj, de természetesen használhatunk Bluetooth hangkeltőt is. Kihangosítva is egész jól szól a ketyere, ha nem is lesz a zenés telefonok bajnoka, de mobilhoz képest megfelelő a hangerő és nem is torz.

Adatátvitel, akkumulátor

Ha azt mondom, hogy a HSDPA 10,2 Mbps sebességgel tud lefelé adatot szállítani, akkor nem lehet okunk panaszra. Ám az Asha 300 egyik nagy visszalépése a C3-01-hez képest, hogy nincs benne WLAN. Ez azért is szomorú, mert az Asha 303-ban már akad, bár az QWERTY kialakítású. Ugyanakkor ha ennek köszönhetjük a durva árcsökkentést (és a szolgáltatói kínálatokba való bekerülést), akkor érthető és védhető a lépés. Az adatkommunikációs repertoár része még a Bluetooth, illetve természetesen az USB kapcsolat is.

A gyári böngésző a telefon és a kijelző képességeihez mérten nem tragikus, flash persze nincsen benne, arra megfelel, hogy szükség esetén egy-két információt kikeressünk a neten. A közösségi hálózatok beépített, natív kliensprogramot kaptak, azaz a Facebook és a Twitter elérése rendszerszinten megoldott. Említett két kliens a háttérben is tud futni, a telefon szoftverének bizonyos részeivel összeköttetésben is állnak, tehát például fotókat tudunk így publikálni, vagy a kezdőképernyőn láthatjuk az állapotfrissítéseket.

[+]

A hátlap alatt található akkumulátor erősebb, mint a C3-01-ben dolgozó telep, ez ugyanis 1100 mAh teljesítményű. Ezzel a készülék két-három napig különösebb fakszni nélkül elvan, ráadásul lehet tölteni a telefont nem csak a klasszikus Nokia csatlakozón, hanem microUSB segítségével is.

Összegzés. Amikor a kezembe került az Asha 300, akkor eleinte nemigen rajongtam érte. Oké, a C3-01 egész jól sikerült darab, de azért egy év elteltével piacra küldeni egy olyan modellt, ami szinte kiköpött ugyanaz, csak éppen nincs benne fém, illetve WLAN, az akkor is hervasztó, ha a processzor és a RAM tekintetében történt előrelépés. Ám szerencsére még a cikk írása előtt csekkoltam az árat, s nekem volt talán a legkerekebb szemem a környéken, amikor konstatáltam, hogy harminc lepedő alatt hozzá lehet jutni a telefonhoz. Mert ennyiért egyáltalán nem rossz vétel, pláne akkor, ha tudomásunk van arról, hogy egyáltalán nem mindenki akar teljes érintős okostelefont, hanem igenis vannak még mindig felhasználók, akik a mobilt arra akarják használni, hogy telefonáljanak, üzenetet olvassanak és küldjenek, esetleg néha csináljanak pár fotót, hallgassanak rádiót, s olykor rápillantsanak a netre. Viszont vannak normális, jól működő gombok, fel lehet venni a telefont anélkül, hogy rá kéne nézni a kijelzőre, a megszokott módon, egy kézzel meg lehet írni egy SMS-t, tehát – basszus – ez olyan telefon, amilyennek három-négy éve a telefont megszoktuk. Bár az ajánlott plecsnit kicsit erősnek érzem, hiszen távolról sem hibátlan a motyó, jó árazása miatt a Tetszett gond nélkül rásüthető, s a végén még azt is megkedveltem, hogy piros.

Nokia Asha 300

Bog

A tesztkészüléket a XXL GSM biztosította, köszönjük! További információért és a vásárlásért kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Nokia Asha 300

	Általános
	Technológia	GSM, UMTS
	Méret	112,8 x 49,5 x 12,7 milliméter
	Tömeg	85 gramm
	Színvariációk	grafit, fekete, piros, arany, ezüst, pink
	Kijelző
	Kijelző átlója	2,4 hüvelyk
	Kijelző felbontása	240 x 320 pixel
	Kijelző típusa	Rezisztív TFT érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	65 ezer
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	2000 név
	SMS memória	dinamikus
	Memória	140 MB
	Memória bővíthetősége	microSDHC (32 GB-ig)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 10,2 Mbps / 2 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.1 (A2DP-támogatással)
	WiFi	nincs
	USB	microUSB 2.0 (csak adatszinkronizálásra)
	Push-to-talk / RSS	nincs / nincs
	GPS vevő	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	van
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	nincs / nincs
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van, kikapcsolva is
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Nokia S40 Touch & Type
	WAP / HTML böngésző	van / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	van
	Valutakonverter	van
	Extra szoftverek	Angry Birds, FB és Twitter kliens
	Multimédia
	Fő kamera	5 megapixeles, fixfókuszos
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	van (VGA@30fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van (RDS)
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1100 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	600 óra
	Beszélgetési idő	7 óra
	Egyebek
	3,5 mm-es audio kimenet