Doboz, külső
Hagyó Miklós nem lenne boldog, ha ebben jönne pár millió kenőpénz, mert igen véges az aprócska doboz kapacitása. Passzentosan ül benne a készülék, amelyhez akkumulátort és fülest találunk, némi papírmennyiség közé elszórva. Memóriakártya nincs a csomagban, erre nekünk kell még néhány ezrest kidobnunk, zenére fogékonyabbak a fülest is viharsebesen fogják valami értékelhetőre cserélni, mert az alap headset elsősorban telefonálásra alkalmas, muzsika céljaira maximum akkor, ha kizárólag Korda György alkotja a repertoárt. Adatkábel sem bújik meg a dobozban, microUSB drótot ma már minden elektronikai üzletben találni.
Bár a mi példányunk nagyon piros, ha csak a formát nézzük, akkor akárhonnan tekintve összekeverhető a már említett C3-01-gyel. Nyilván ha a két telefon egymás mellett hever, akkor könnyű felismerni az eltéréseket, az Asha 300 kicsit szögletesebb talán, gombjai nem olyan nagyok, a híváskezelő billentyűk közé pedig befurakodott egy harmadik kezelőszerv, amely az üzenetekhez repíti a felhasználót. Oldalról eltűnt a kamera billentyűje, de a legfontosabb változás, hogy ez a modell nem kapott fém hátlapot.
A fém elhagyása nyilvánvalóan csökkentette a költésgeket, illetve a telefon tömegét is, az Asha 300 kifejezetten légies benyomást kelt, ha megemeljük. Az előlapon található burkolat csillogó bevonatot kapott, a hátlap azonban matt, de selymes tapintású. A kijelző egy jottányit sem változott, maradt a QVGA felbontás, s mivel ezen a készüléken is a Nokia S40 platformjának érintős verziója, a kétütemű Touch & Type dolgozik, ezért ujjal is bökdöshető, illetve inkább körömmel, lévén rezisztív. A 2,4 inhes fizikai méret a legtöbb funkció kapcsán elegendő.
A gombsoron nincsen navigációs billentyű, hiszen a menüben való bóklászást érintés útján oldhatjuk meg. A számgombok viszont nagyon kellemesek, puhán járnak, határozott nyomáspontjuk van, élmény velük a gépelés. A telefon tetején jack kimenet, microUSB csatlakozó, illetve a korábbi Nokia töltő lukacskája kukucskál, a készülék baloldalán nincs semmi, jobbra kerültek a hangerőt szabályozó billentyűk, alattuk a kijelző lezárását és feloldását működtető gomb tapintható ki.
A hátlapon csak a kamera kapott egy apró lukacskát, villanó nincs. A burkolat körömmel pattintós módszerrel jön le, ha a művelet sikeres, akkor oldalt hozzáférünk a microSD-hez. Az összeszerelési minőségre nem lehet panasz, a piroshoz pedig nem szükséges ragaszkodni, hiszen az Asha 300 összesen hat színben kapható.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
