Külső

A Nokia 8-as sorozata mindig is exkluzívnak számított. A 8110-es banántelefonnal kezdődött minden, ennek módosított példányát nyomkodta Keanu Reeves a Mátrix első részében. Addigra persze már rég piacon volt a 8210, a 8810, majd ennek utódja, a 8850, amelyet mind a mai napig sokan a legszebb telefonnak tartanak, nagy rajongótábora van. Aztán kicsit félrecsúsztak a 8910-zel, ez a modell túlságosan katonásra sikerült, és szolgáltatásai tekintetében sem volt nagy durranás, de most itt van megint egy új csoda.

A 8800. Már most tudni, hogy fogalom lesz. A szépség szubjektív dolog, az új luxustelefonba leginkább mérete és súlya miatt lehet belekötni. Nem véletlenül nincs rajta nyakbaakasztó, a délceg tulajdonos könnyedén fulladhat meg, ha egy 134 grammos fémtégla meghibálózik a nyakában. Nem meglepő, hogy ilyen nehéz a 8800, a készülék ugyanis rozsdamentes acélból készült. Állítólag az óraiparból lestek el trükköket a tartósság és az exkluzivitás érdekében, a kijelző üvege például karcolhatatlan. Egy kétszázezres telefont érthető okokból még teszt jelleggel sem vágunk oda a földhöz, úgyhogy ezt majd júzer tapasztalatok alapján lehet csak lemérni.

A telefon vonzza a tekinteteket. Az ember nem veszi elő a villamoson, mert félő, hogy a következő megállóban öten leütik érte. A csillogóan ezüst külső szétcsúsztatható, a kijelző alatt levő finom tapintású kis hengert kell masszírozni, és a hüvelykujj begyével felfelé tolni, ekkor hangtalanul, finoman lecsúszik a fedlap és láthatóvá válnak a számbillentyűk. Golyóscsapágy van belül, az ember csak üldögél és nyitogatja-csukogatja a telefont, élvezi a mechanika finomságát és a látványt. Állat, na.

A telefon tetején van a vékonyka bekapcsológomb, oldalt semmi, alul pedig ezer éves Nokia csatlakozó a töltőnek és a headsetnek. Adatkábel kilőve. A felcsúszó kijelző hátulján van a kamera, az egész készülékház fokozottan tapiérzékeny, úgyhogy ujjlenyomat vételezésére kiválóan alkalmas. A makulátlan ragyogás megőrzésének céljából kapunk is egy kis bőrtokocskát.

A gombok terén nem sikerült az ergonómiát megtartani. Kis mütyürök, különösen nehézkes a navigációs gomb közepét eltalálni, és bezavar a fedlap, ha az alsó három billenytűvel szeretnénk dolgozni. Cserébe rohadt jól néz ki: valamit valamiért. A kijelző alatti két funkciógomb összecsukott állapotban is használható. Ami megint nem jó: az ember hajlamos nem ezeket, hanem az ezek alatt levő hívásgombokat használni a navigációhoz, amelyek közül a jobb oldali minden egyéb kérdés nélkül kiteszi őt az alapképernyőre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!