Külső
Nocsak, egész helyes kis szappan ez az 5030. A piros karima (létezik drapp árnyalatban is) feldobja a hangulatot, a gombok közé elhelyezett kis keresztekről kissé kórházi hangulatunk lehet, de ettől még egyedi formai játék. A navigációs gomb akkora batár, hogy még Overdose is eltalálná, az egész mütyürt pedig beborítja az a fajta plasztik, amiről az ember azt gondolja, hogy slaggal mosható.
Első blikkre tehát pozitív az összkép, s az ember örömmel fedezi fel, hogy a készülék tetején ott figyel egy zseblámpa (ezt a navigációs gomb felfelé billentésével lehet bekapcsolni: két billentés fixen felnyomja a lámpát, egy billentés csak villant), oldalt recés a felület, hogy jobb legyen a fogás, dedikált rádiós gombokat lelhetünk rajta, a füles csatlakozóját pedig kicsi ajtó védi a portól. A hátlapon látható hangszóró igen öblösnek tűnik, hmm-hmm. A lelkesedés tehát még mindig kitart, de most jönnek a negatívumok… mert vannak.
A navigációs gombnak nincs OK funkciója. Erre mindig a bal oldali választóbillentyűt kell használnunk, felettébb béna megoldás, de a telefonban dolgozó Series30 platformnak ez a sajátossága. Az egy síkba pakolt számgomboknak semmiféle nyomáspontjuk nincsen, kattognak, s az ember önkéntelenül is áttér a körömmel történő használatra. A kijelző felbontása 128x160 pixeles, s alapvetően egész jól látható lenne, ha valamelyik finn mérnök nem tépett volna be a hétvégén, s nem gondolja azt, hogy mind a 20 téma kapcsán a háttérképnek muszáj valamiféle absztrakt és elmosódott neoncsöves kompozíciót tartalmaznia.
A legnagyobb humor a hátlap. A hatalmasra duzzasztott, rendkívül hangsúlyos hangszóróról a panel leszedését követően kiderül, hogy csak egy kis L alakú lukacska. Magát a hátlapot is csak erős idegzetűek álljanak neki leszedni, mert körömmel kell alányúlni, de közben a plasztik úgy hajlik és recseg, hogy minden pillanatban arra számít az ember, hogy kettétörik. Viszont stabilan ül a helyén, ez tény.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
