Külső
Nos, amikor megtudtam a következő tesztelendő telefon típusát, kicsit elszomorodtam. Ismét egy igazi low-end telefonra számítottam, a szokásos alapfunkciókkal, a szokásos alapkinézettel, csak ezúttal a Nokiától. Azt tudtam, hogy nincs a készülékben kamera. Erősen el is gondolkodtam rajta, hogy ezt vajon kinek akarják eladni Nokiáék, hiszen manapság kamera nélkül nincs telefon. Ki vehet vajon ilyet? A fiataloknak, ugye, vagy kamerás-kihajthatós, vagy nagyonokos-symbianos telefonra van szüksége. Az idősebb korosztály, akik elvileg az üzleti felhasználók, általában a K700i, 6230 típusokkal mászkálnak, és a legtöbb céges telefon is ebből a kategóriából kerül ki. A komolyabb felhasználóknak a telefon tudása messze nem elég. Az idősebbek pedig ennyit nem áldoznak a telefonra, tehát egyelőre még nem tudtam behatárolni a célcsoportot. Annyira elgondolkodtatott a dolog, hogy ellátogattam a gyártó weboldalára, ahol megtudtam, hogy ez egy „Üzlet és szórakozás” telefon. A készülék kézhezvételekor először a dobozán mosolyogtam egy jót. Két fiatal ül a motorcsónakjában. Tehát ők lennének a célcsoport? Hát Nokiáék sosem láttak csónakos fiatalokat? Jó pénzért elárulnám nekik, hogy ott a V3, és a D500, vagy esetleg a 6170 a menő mostanában.
A doboz kicsomagolásakor meglepett a telefon kinézete. Nagyon jól fest a fémes csík körben a készülékházon, és a szintén fémes színű NOKIA felirat is jól áll neki. A gombsor jónak tűnt, a számbillentyűk elrendezése rendben van, a négyirányú funkciógomb pedig végre csak négyirányú, és nem kell befelé is nyomkodnunk. Mivel nem kifejezetten zongoristaujjaim vannak, ez nekem nagyon tetszett, ugyanis a 6230-on sosem tudtam eltalálni a közepét, mindig valamelyik irányba sikerült nyomnom, és ezzel igen hamar sikerült saját magam őrületbe kergetni. Míg a gombokat vizsgálgattam, rájöttem, hogy a telefon kinézete szinte tökéletes. A fémcsík, a billentyűk, a fehér háttérvilágítás valahogy nagyon trendivé teszi a készüléket. Ezután megfordítottam a 3120-at, hogy megnézzem a hátlapot, és itt majdnem elsírtam magam. Hogyan lehet egy ilyen hátlapot hozzácsomagolni egy ilyen előlaphoz? Hát mit vétettek szegény vásárlók, hogy egy ilyennel kell szégyenkezniük? Miért nem tervezhette ugyanaz az egész telefont? Vagy ha ugyanaz volt a tervező, miért hagyták, hogy a hátlapot részegen tervezze meg? Remélem, a képeken jól látható lesz, hogy miről is beszélek. Amennyire nem derül ki a telefon elejére ránézve, hogy ez 20000 Ft körül már megvásárolható kártyás csomagban, annyira kiderül a hátuljáról. Hogy miről is beszélek? Képzeljen el az olvasó egy sötétkék hátlapot, amire rátettek egy szürkés-világoskékes akkumulátortakarót, amit előtte még elláttak pár lyukacskával, és a közepére ragasztottak egy olyan minőségű Nokia-matricát, amit a kínai piacon lehet kapni. Siralmas. Vissza is csomagoltam a telefont, és sopánkodtam egy kicsit a dolgon. (Bog, plz ide tegyél mindenképpen egy képet a hátlapról – óhajod teljesítve)
Hazaérve szembesültem azzal, hogy igazán ki is a telefon célcsoportja. Amikor barátnőm meglátta, azonnal megtetszett neki. Nem hiányzott sem a kamera, sem az e-mail kliens, sem az MP3 lejátszás. Nem volt problémája a hátlappal, ami rám sírógörcsöt hozott, és meg sem kérdezte, hol a Bluetooth, illetve az infra. Ezt a készüléket nőknek tervezték. Olyan nőknek, akiknek nincs igényük a kamerára, viszont a kihajthatós-csillivillifonból már kinőttek. A mobilaréna nem reprezentatív felmérése alapján minden 20 feletti nőnek tetszett a telefon, sőt a legtöbbjük gondolkodás nélkül elcserélné rá a sajátját. (Miután anyám is 20 év feletti, és szintén lecserélné a 3510i-jét erre, ezért a magam részéről elfogadom a felmérés eredményét – Bog)
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
