Mi az az NFC?
Az újabb és újabb telefonok fejlesztéseiről olvasgatva gyakran találkozhatunk az NFC szócskával, mostanában ugyanis szinte minden gyártó be akarja építeni a szabványt a csúcsmodellekbe. De mi is ez igazából, mit takar a három betűs rövidítés? A mai technológiai alapozó cikkünkben erre a kérdésre próbálunk választ adni.
Az NFC egy egyszerű vezeték nélküli kommunikációs szabvány, amely kis mennyiségű adatok átvitelére szolgál, rádiófrekvencia alapú azonosítással (RFID) megtámogatva. A rövidítés a Near Field Communication szavakat takarja, amelyet szóról szóra nem érdemes magyarra fordítani, talán a kis hatótávolságú kommunikáció a leginkább találó megnevezés. Mint azt a neve is mutatja, a használati távolság roppantul kicsi, az NFC-chippel szerelt készülékünket alig pár centiméterre tarthatjuk az adott szolgáltatótól, amelyre a szaknyelv mint intelligens objektumra (angolul a smart object névvel illetik) referál.
A három betűs rövidítés hallatán legtöbben egy telefonba épített bankkártyára asszociálnak, ami távol áll az igazságtól: bár egyelőre túlsúlyban vannak a pénztárcát helyettesítő kezdeményezések, az NFC ennél sokkal több, a technológia szépsége a sokoldalúságban és az univerzális használhatóságban rejlik. Egy NFC-képes masinával egyaránt lehetőségünk van bejutni az irodánkba, egy plakát segítségével megnézni egy film előzetesét, kifizetni a parkolási díjat és lefoglalni a repülőjegyet, ráadásul ezt globálisan, a tartózkodási helytől függetlenül tehetjük meg; legalábbis ez a terv. Bár a szabvány alkalmazása még kísérleti stádiumban van, idén több gyártó is úgy döntött, hogy néhány készülékében implementálni fogja a technológiát; erre még később visszatérünk.
Specifikációk
Az NFC alapú adatátvitel tulajdonságait több szabvány is rögzíti, a megkötések az ISO/IEC, az ECMA és az ETSI megfelelő dokumentumaiban is le vannak írva, a karbantartásért pedig több társaság is felel, mint például a GSMA, az NFC Forum és a StoLPaN. Maga a kommunikáció két személyre korlátozódik, a működés indukciós párosításon alapul, a résztvevőket pedig két csoportra oszthatjuk: a kezdeményezőkre (initiator) és a célpontokra (target). Előbbiek a kommunikáció elindítására szolgálnak, rádióhullámok generálásával keltik életre a célpontokat; kezdeményező lehet például az NFC-képes telefonunk, célpont pedig egy speciális matrica, poszter vagy kártya, hogy a legegyszerűbbeket említsem. Érdemes megemlíteni, hogy a célpontok gyakran nem rendelkeznek saját akkumulátorral, a procedúra energia-ellátásának feladata ekkor a kezdeményezőre hárul. A kommunikáció a 13,56 MHz frekvenciás csatornán keresztül történik, amely világszerte mindenhol elérhető. A szabvány négy eltérő adatátviteli sebességet támogat: 106, 212, 424 vagy 848 kbps-el folyhat az adatcsere.
Két kommunikációtípust különböztetünk meg, melyek elsősorban a célpont energiaellátásában és az adatátvitel mikéntjében különböznek. Passzív módban (Passive Communication Mode) a kezdeményező fél hozza létre a teret rádióhullám segítségével (carrier signal), a célpont pedig annak modulálásával (azaz a frekvencia, fázis vagy amplitúdó módosításával) válaszol; a kezdő fél pedig érzékeli a hullámforma eltéréseit. Passzív módban általában csak a kezdeményező rendelkezik saját akkumulátorral, az általa generált elektromágneses tér látja el a célpont energiaszükségleteit. Az aktív kommunikációs (Active Communication Mode) módban a felek felváltva generálnak elektromos teret, azaz ebben az esetben mindkét szereplő saját energiaforrással rendelkezik.
A szabvány jelenleg három működési módot definiál: az NFC-chippel ellátott készülékeink működhetnek kártya-emulációs, olvasó/író vagy P2P módban, ezek angolul rendre a card emulation mode, a reader/writer mode és a Peer to Peer mode nevekre hallgatnak. Kártya emulációs módban a készülékünk egy úgynevezett smart kártyának adja ki magát, így egy érintkezés nélküli fizetésre alkalmas esztközt kapunk. Olvasó/író módban a készülékünk képes olvasni a szabványos NFC címkéket (azaz tageket), például az úgynevezett smart postereket, melyeknek tartalmát módosíthatjuk is. A P2P mód pedig két aktív készüléket kapcsol össze adatátvitel céljából, ezt elsősorban Bluetooth-eszközök párosításának gyorsítására használják, de a WiFi-hálózatokhoz való csatlakozás ideje is lerövidíthető vele.
Vezeték nélküli szabványok összehasonlítása
A szabvány két eltérő kódolást támogat: általában a Manchester kódolást használják (10%-os amplitúdó-modulációval), kivétel ez alól a 106 kbps adatátviteli sebességű aktív kommunikáció, amikor is a Miller kódolást (más néven delay coding) alkalmazzák, 100 százalékos amplitúdó-modulációval.
Az átvitt adat típusára nincsen megkötés, a formátumra is csak egy ajánlás létezik, amelyet az NFC Forum nevű társaság definiált. Ez az úgynevezett NDEF, azaz NFC Data Exchange Format, amely egy rekord alapú, adattípusok tárolására és átvitelére szolgáló formátum. Az NDEF üzenetekbena payload, azaz a továbbítani kívánt információ méretének függvényében kétfajta rekordot alkalmazhatunk: a 255 Byte-nál nem nagyobb adatcsomagok Short Record, egyébként pedig a Record típust kell használni. Bármilyen adatot átküldhetünk, legyen szó egy URL-ről, egy összegről vagy akár egy képfájlról.
Elterjedés, jövőkép
Az NFC legvonzóbb tulajdonsága talán az egyszerű használat, hiszen elég pár centiméternyire a célpont közelébe vinnünk az erre alkalmas készüléket, esetleg megérinteni a célt, és már automatikusan végbe is ment a kommunikáció. Bár a kis hatótávolság miatt viszonylag biztonságos, lévén nagyon közel kell lennünk a célponthoz (ergo ezzel szabályozhatjuk a kommunikációt), de a szabvány nem definiál semmilyen titkosító protokollt a támadások kivédésére. Persze létezik megoldás, ilyen a magasabb szintű titkosítási eljárások (például TLS vagy SSL) használata.
Google Nexus S - az első NFC-képes Android
Világszerte rengeteg kezdeményezés folyik, amelyek a szabvány a mindennapi életbe történő integrálását hivatottak kipróbálni. Igen, egyelőre csak kipróbálni, mivel ezek általában csak tesztmenetek (úgynevezett pilotok és trialok), bár néhol már rendesen működik is a dolog, például a londoni tömegközlekedésben "okos poszterek" segítségével is navigálhatunk. Kis hazánkban is volt már néhány menet, idén nyáron például a Vodafone fogja kipróbálni, mire is képes az NFC; a Szigeten ugyanis néhány helyen fizethetünk majd az arra alkalmas masinákkal.
Nokia 3220 és NFC Shell - a világ egyik első NFC-képes mobilja
Bár az NFC-t minden telefonba típusú törekvések már néhány éve jelen vannak a piacon, az áttörés még mindig nem következett be, hiszen a mai napig alig több, mint egy tucatnyi készülék támogatja a szabványt, melyek többsége kizárólag az adott országokban használható, például a Samsung S5230 NFC (Franciaország) és a Samsung SHW-170AK (Dél-Korea). Persze globálisan használható modellekkel is össze lehet futni, ilyen például a Nokia C7-00 és a Google Nexus S, továbbá a Sonim XP3300 Force is ezt a tábort erősíti, bár az NFC-támogatást csak a közeljövőben fogja megkapni a szoftverfrissítés érkezése után.
Idén viszont több NFC-képes telefon is napvilágot fog látni. Az Android rendszerben a 2.3-as, Gingerbread névre hallgató verziótól lesz elérhető a rövid hatótávolságú kommunikáció, amely több darab erre képes telefon megjelenésével kecsegtet; ilyen lesz például a Samsung Galaxy S II is. Három bada-alapú Samsung készüléket is biztosra vehetünk, ráadásul állítólag a Microsoft Windows Phone részlege is dolgozik a szabvány implementálásán, valamint a Sony Ericsson arc speciális kiadása is NFC-chippel fog érkezni. Ha lehet hinni a pletykáknak az iPhone 5 és néhány új RIM Blackberry készülék is egy erre alkalmas beépített lapkával fog rendelkezni; a teljes lista itt olvasható. Érdemes megemlíteni, hogy az NFC chipen keresztüli kommunikációt nem csupán a mobilon futó operációs rendszerrel lehet elérni, egy másik megoldás a platformfüggetlen SIM Toolkit (azaz röviden STK), amely speciális SIM-kártyák segítségével bonyolítja le az tranzakciókat.
Samsung Galaxy S II
Bár idén mintha kezdene beindulni a dolog, legalábbis ezt mutatják a szolgáltatói és gyártói kezdeményezések, a széles körű elterjedésre szerény véleményem szerint még több évet várnunk kell. Szolgáltatói oldalról pedig valami olyat kell adni a felhasználóknak, amely miatt rá-, illetve átszoknak az NFC használatára, legyen az egyszerűbb és gyorsabb fizetés, kedvezmény vagy egyéb ajándék. Főleg kis hazánkban, ahova gyakran lassabban jutnak el az effajta innovációk, bár azért akadnak értékelhető kezdeményezések, mint a Vodafone már említett akciója. Összességében egy életképes technológiával van dolgunk, amely elképzelhető, hogy néhány éven belül alaptartozék lesz a telefonokban és rengeteg helyen elfogadott fizetési forma lesz, előrevetítve ezzel a sokak által vizionált digitális pénztárca elméletet, amin ráadásul túl is mutat a dolog, hiszen egy univerzális kommunikációs szabványról van szó.
dr. Kind
