Bevezető, csomagolás

A Neonode nevet itthon viszonylag kevesen ismerik, őszintén szólva én sem sokat hallottam róla. Egy 2001-ben alapított, 20-30 alkalmazottat foglalkoztató svéd vállalatról van szó, akik első készüléküket, a Neonode N1-et rengeteg csúszás után 2004-ben dobták piacra. Itthon az eszköz abszolút nem lett sikeres, sőt mi több, nem is igazán lehetett róla hallani, pedig annak idején a maga 86 grammjával ez volt a világ legkisebb Windows CE alapú rendszert futtató okostelefon. Utódja, az N1m 2005-ben jelent meg, az előzetes híresztelésekkel ellentétben nem volt benne WiFi rádió, a nagy áttörés tehát akkor elmaradt.

Ezzel ki is végeztük az 5 éves vállalat termékportfólióját, hiszen a felsorolt két készüléken kívül csak egy modellt tudnak felmutatni, ami nevezetesen cikkünk tárgya, az N2. Szintén hányatott sorsú telefonról van szó, eredetileg februárban kellett volna megjelennie, ami először nyárra, majd decemberre tolódott. Múlt héten személyesen is részt vettünk a készüléket bemutató sajtótájékoztatón, a tesztpéldány érkezése viszont szintén csúszott majd egy hetet, de ezen már nem is csodálkoztam. A lényeg hogy megérkezett és velem töltött hat napot, ami elég volt ahhoz, hogy teljesen megismerjem.

Az XXL GSM tulajdonosával a tesztpéldány jövetele előtt naponta ötször beszéltem a Neonode várható érkezése kapcsán, nagyon vártam a cuccot, csak a nagykerben problémák voltak. A hét vége felé épp hazafelé tartottam, amikor nagy döbbenetemre jött a telefon: itt a Neonode. Gyermeki izgalommal szaladtam érte, majd bontottam ki az eddig általam látott legfurcsább mobiltelefondobozt. Egy két részből álló műanyag "ládikáról" van szó, mely méretét meghazudtolóan sok tartozékot rejt. A készülék mellett egy kicsit igénytelen textil tokot, egy Sennheiser CX-300 típusú sztereó fülest, egy ehhez tartozó mikrofonos hosszabbítót, egy 1 GB-os miniSD kártyát, valamint adatkábelt és töltőt találunk.

Külső

A készülékről sokan úgy beszéltek, mint az iPhone nagy vetélytársáról - hát minden, csak nem az, köze nincs hozzá. Egy eszméletlenül pici, 60 grammos készülékről van szó, mely Windows CE 6.0 kernelen alapuló egyedi operációs rendszert futtat. Én ennek ellenére nem nevezném okostelefonnak, hiszen a legfontosabb résszel, nevezetesen a szoftveres bővíthetőséggel komoly problémák vannak, mivel a gép nem kompatibilis a Windows Mobile operációs rendszerre írt programokkal. Méreteit tekintve körülbelül akkora, mint egy mentolos cukorkás doboz, 77 x 47 x 14,7 mm.

Első ránézésre senki nem mondaná meg, hogy ez egy telefon, rendszerint MP3 lejátszónak vagy tetrisnek nézték, de volt, aki hűtőmágnesnek hitte. Az anyaghasználat sem sejteti a készülék árkategóriáját, puha, gumiszerű műanyagból van, ami biztos fogást biztosít, viszont erősen gyűjti az ujjlenyomatokat. Az előlap tetején egy Neonode felirat figyelget, alatta terül el a 2 hüvelyk átlójú, 176 x 220 pixeles felbontású kijelző. Érintésérzékeny, de máshogy, mint egy Pocket PC vagy épp az iPhone. Magát az érintést ugyanis nem egy fólia érzékeli, hanem a zForce névre keresztelt rendszer, mely nem más, mint egy infravörös fénycsíkokból álló "háló".

A dolog hasonlóan működik, mint a bevásárlóközpontok WC-iben lévő piszoárok: az infravörös fény megszakad, a cucc pedig érzékeli, hogy valami van. A fejlesztők szerint a rendszer gyors és pontos, szerintem viszont ez az a két dolog, melyekben az új technológia gyengébb, mint az elterjedt érintőfóliás megoldások. Az itt lévő kép tanulsága szerint a háló horizontálisan 10, vertikálisan pedig 7 csíkból áll, szóval 70 helyen érzékelheti az érintést, ami ugye össze sem hasonlítható a "normál" érintőképernyős cuccokkal. Két dologban viszont nagyon jó: strapabíró, használatához nem kell toll. A fejlesztők egyébként a kicsit pontatlan érzékelést jól ellensúlyozták a felhasználói felülettel, de erről később. Maga az elgondolás egyébként jó, remélhetőleg fejleszteni fogják - állítólag a technológiát használva multi-touch kijelzőt is létre lehet hozni.

A kijelző körül egyébként van egy körülbelül 1,5 mm magas perem, ez rejti az infravörös érzékelőket. Az élénk színekkel operáló megjelenítő alatt van egy fél centiméteres, 3 ikont tartalmazó műanyag csík, alul pedig a 4 irányú joystick, valamint 2 lyuk figyelget. Igen, lyuk. Lyukas telefon. Hogy az mire jó? Hát fogalmam sincs, gondolom nyakbakötésnél jó, de kösse nyakba a harapós ló. Lényeg a lényeg, elég gázul néz ki, az összképet ráadásul tovább rontja a cég gázmaszkos ufóbéka logójával ellátott joystick, ami szintén ritka gány, alig lehet mozgatni, akciógombként pedig nem funkcionál.

Hátul elég ingerszegény csóri kis N2, felül középen van a hangszóró, tőle jobbra bújik az elképesztően apró kamera, középen a már előbb bemutatott ufóbéka, alul pedig a két lyuk másik vége. Ezek belül egyébként durván gyűjtik a port, de fültisztító pálcikával rendbe lehet őket rakni.

Felül van a hátlap levételéhez szükséges pöcök, baloldalt a hangerőszabályzó gombpáros, valamint a bekapcsológomb - ezzel lehet a gépet standby módból felkelteni. Alul és jobboldalt semmi nincs.

Hardver, felhasználói felület

Hardveres szempontból az N2 nem egy nagy vasziszdasz, de olyan szinten optimalizálva van, hogy simán hihetnénk 5-600 MHz-esnek a prociját. Valójában viszont egy 200 MHz-es ARM9 alapú RISC CPU, típusa ARM926E. Van mellette egy 2D és 3D gyorsító chip, melynek köszönhetően valós idejű MPEG4 enkódolás/dekódolás is lehetséges. 1,7 MB SRAM üldögél rajta, ez szolgál framebufferként, a gyors képi megjelenítés tehát garantált. Hardveresen gyorsított a Java alkalmazások futtatása is.

Az operációs rendszer teljesen egyedi, alapja a Windows CE 6-os kernel - ebben az a durva, hogy a Windows Mobile 6 operációs rendszer még CE 5.2-es kernelre épül, ez tehát ebből a szempontból egy annál is újabb cucc. Az interfész a neno nevet kapta, a szóösszetétel eredete ismeretlen. A rendszer kezelhetőségének kialakításakor az elsődleges szempont az egyedi kijelző képességeinek kihasználása volt, de ha gonosz lennék akkor inkább azt mondanám, hogy az infravörös érzékelő hiányosságait kellett kompenzálni egy jól átgondolt felülettel. Lényeg a lényeg: sikerült. Nagyon innovatív és emiatt nagyon szokatlan. Körülbelül 1 órába telt, mire egyáltalán arra rájöttem, hogy mi hogy működik, rutinszerűen csak 2-3 nap elteltével tudtam használni a kütyüt, akkor viszont már tényleg gond nélkül és tényleg gyorsan.

A neno lényege, hogy nem az érintéseket, hanem a hosszú csúsztatásokat érzékeli, gyakorlatilag simogatni kell a kijelzőt, nem nyomogatni. Az infravörös hálónak köszönhetően magára a plexire nem is kell nyomást gyakorolni, elég csak finoman hozzáérni, a gép érzékelni fogja - többek között emiatt sokkal strapabíróbb, mint mondjuk egy érintőképernyős okostelefon kijelzője, bár a plexi azért lehetne egy kicsit keményebb, mivel kicsit erősebb nyomás hatására így is elszíneződik a TFT.

Felül láthatók az infravörös fények - persze csak fényképen

A képernyőn található 7 (illetve néha kevesebb) nyilacska, ezek jelölik a helyet, ahol simogatni kell a gépet, ha hozzájuk érünk, akkor megnőnek, ezzel is mutatva, hogy merre kell mozgatni az ujjunkat. Gyakorlatilag mindegyik egy gombnak felel meg, nézzük őket sorban. Fent mindkét sarokban van egy, mindkettőnél horizontálisan kell mozgatnunk az ujjunkat, aminek eredményeként lapozhatunk az egyes menükben. Alul is van két vízszintes nyíl, ezek a híváskezdeményező/befejező gomboknak felelnek meg, illetve ezzel tudjuk "leokézni" és "mégsézni" a dolgokat. Alul van három felfelé mutató is, a baloldalival a főmenüt, a jobboldalt lévővel az egyes programokban lévő almenüt hozhatjuk elő, a középső a billenyűzetet varázsolja elénk, ezt fogjuk a legkevesebbet használni. A rendszer multi-taskos, tehát képes több programot egyidejűleg futtatni, de a legjobb, hogy ez a legkisebb mértékben sem lassítja. A főmenüt bármikor előhozhatjuk, a futó programokba pedig úgy léphetünk vissza a legegyszerűbben, ha újra elindítjuk őket - persze van feladatkezelő is.

A rendszer kezelhetőségét legjobban egy videón lehet bemutatni. Ennek készítésére irányuló próbálkozásaim sorra kudarcot vallottak, ezért inkább a gyári bemutatóvideót raktam ide, ezen látszik talán a legtökéletesebben az, hogy mi mire jó.

Telefonálás, alapfunkciók

A telefonálás érdekes élmény a géppel, már csak a készülék méretei miatt is. Első hívásaim lebonyolítása után konstatáltam, hogy a maximálisra tekert hangerő mellett is alig hallom beszélgetőpartnereimet. Elkezdtem hát keresgélni a telefonhangszórót, de nem találtam. Ekkor világosodtam meg: a kihangosító hangszórja az, beszélgetéskor tehát fordítva kell tartani a masinát, azaz a hátlappal az arcunk felé. Így BKV-s utazótársaink már nem csak hallhatják a privát beszélgetéseinket, hanem azt is láthatják, hogy kivel beszélünk, éljen a fejlődés! Rendesen tartva persze már nem volt gond a hangerővel, a számomra ismeretlen helyen lévő mikrofonnal viszont akadt: mindenki arra panaszkodott, hogy "visszhangzanak", tehát hallották magukat is, mikor beszéltek. Mókás továbbá, hogy nem lehet bekapcsolni a hívószám elküldését és elrejtését - nálam ez necces, mivel az én kártyám alapértelmezésben elrejti a számom, ismerőseim tehát egy hétig rejtett számot kaptak, amikor hívtam őket, élmény volt. Fájó veszteség továbbá az is, hogy nem lehet kihangosítani az N2-t.

A menü rácsos elrendezésű, 2 x 3 ikon látszik egy oldalon, összesen három oldal van, a negyedik fül Hivatkozások névre hallgat, ez egy amolyan gyorsindító pont. Az infraháló elég pontos ahhoz, hogy az egy oldalon lévő 6 ikont elkülönítse, olyan nem fordult elő, hogy más indult volna el, mint amit megnyomtam.

A telefonkönyv kapacitása ismeretlen, valószínűnek tartom, hogy csak a szabad memória szab határt neki. Extra mezőkből annyi van, mint égen a csillag, még második utónevet is megadhatunk, valamint mindenkihez rendelhetünk képet és csengőhangot. A névjegyzékben van egy gyorsindító fül, ide hat emberkét pakolhatunk be - használata nagyon is szükségszerű, mivel a görgetőrutin elég lassú, többszáz névnél elég macerás a lista aljára jutni, ugyanis végig kell pörgetni, felfelé haladva nem ugrik a végére.

A szövegbevitel virtuális gombsor használatával lehetséges. A klaviatúra olyan, mint egy rendes mobiltelefonon, egy gombon három vagy négy betű van, a 0 a szóköz, stb. A gombok megnyomását a gép egy apró rezgéssel konstatálja, ezzel a résszel nincs gond, viszont a 2. és a 3. sornál a gép nem mindig érzékelte, hogy pontosan melyiket is akartam megnyomni, ebből adódóan tehát előfordultak melléütések, de alapvetően használható megoldásról van szó. SMS-ekből 500 darabot tárolhatunk, az MMS támogatott, az üzenetek maximális mérethatárára vonatkozóan viszont nem találtam információt. Az SMS-küldés elég bizonytalan dolog, néha nem volt hajlandó rá a gép, ezen csak egy újraindítás segített.

PIM, szoftverek

Egy Windows Mobile alapú eszköztől fejlett PIM funkciókat várna el az ember, a Neonode viszont ezen a téren csalódást okozott. Magával az információkezeléssel nincs gond, a naptár jól használható, van havi, heti és napi nézet is. Jegyzeteket is írhatunk, hangrögzítésre viszont nincs lehetőség. A legfájóbb pont viszont kétségkívül az e-mail kliens hiánya. Asztali géppel ActiveSync-en keresztül lehet szinkronizálni a masinát.

Webböngésző van, a kis felbontású kijelzőn viszont nem kimondottan élmény a böngészés, úgyhogy ez is felejtős. A szoftveres megoldások helyenként szintén hagynak kívánnivalót: az eseménynaplóban például csak összesítve láthatjuk a fogadott/nem fogadott/tárcsázott hívásokat, külön nem lehet rájuk szűrni. A fájlböngésző olyan alapvető funkciókat nem tud, mint a fájlok másolása, aminek fényében kissé érthetetlen, hogy miért lehet új mappákat létrehozni. Van számológép, tetris, valamint kikapcsolva is működő ébresztőóra, ezzel vége is a listának.

A gép rendkívül lassan bootol be, ami a Neonode szerint azért van, mert az adatokat a memóriakártyáról tölti be. Tény, hogy mindent azon tárol, de akkor is érthetetlen a dolog. Zavaró, hogy még egy témaváltáshoz is újra kell indítani a masinát, de ez mondjuk a készülék megvásárlása után közvetlenül még nem befolyásolja a friss tulajdonos boldogságát, mivel az kemény 1 darab téma közül "választhat". Profilok nincsenek, még szerencse, hogy a beállításokba könnyedén el lehet jutni, ahol egy pillanat alatt ki lehet kapcsolni a hangszórót, így a gép csak rezegni fog - már ha az be van kapcsolva.

Multimédia

A multimédiás képességek elemzését ezúttal is a kamerával kezdjük. A hátoldalon elterülő "optika" 2 megapixeles, fixfókuszos. Látószöge extra kicsi, kisfilmes rendszerbe átszámolva kb. 50 mm-es gyújtótávolsággal lenne ekvivalens, tehát nem fér valami sok dolog a gépbe - tulajdonképpen felfoghatjuk optikai zoomnak is a dolgot. A maximális felbontás 1600 x 1200 pixel, állíthatunk a fehéregyensúlyon, a fényerőn, valamint a színtelítettségen. Mozgókép rögzítésére nincs mód. A képminőség erős közepes, gyenge fényviszonyok között is elég jó, sem a zaj, sem a zajszűrés nem erős.

Zenei téren elég jó a helyzet, bár a szoftveres rész itt sem túl kiforrott. A támogatott fájlformátumok között mindössze az MP3 és a WMA szerepel, ami mondjuk szerintem elég. A lejátszó szoftver elég puritán kinézetű, nincs benne sem hangerőszabályzó, sem mélyhangkiemelés, csak ismétlés és shuffle módot állíthatunk be, továbbá van gyorstekerés. A médiatár viszont egy korrekt kis lista, átlátható, kezelhető. Ami miatt azt mondom, hogy zenehallgatásra jó a gép, az a füles: a Sennheiser CX300 bizony odacsap, keményen, nagyon jó a hangminősége. A fülest nem magába a gépbe, hanem a hosszabbítóba kell beledugni, ami egyébként egy mikrofont is rejt (az ufóbéka jobb szeme az), így a páros headsetként is működik - azaz működne, de mivel fülbe dugva a CX300 kiszűri a külső zajokat, legfeljebb üvölzötni fogunk, nem telefonálni. Kihangosítva a hangminőség gyenge/közepes, a 20 fokozatú hangerőcsúszkát maximállisra tolva is inkább cincogást fogunk hallani, mint zenét.

Mozgóképekből az MPEG, a XviD-es AVI és a WMV támogatott. Őszintén szólva nem próbálgattam, hogy mit bír a masina, mert 176 x 220 pixelen értelmetlennek tartom a mozizást. Alapból a gép reklámfilmje, valamint a cikk 3. oldalán látható videó van a memóriában, utóbbit tökéletesen, előbbit kicsit akadozva vitte a gép - mindkettő XviD-es, ebből azt a következtetést vontam le, hogy az asztali gépekre optimalizált filmek lejátszásához kevés a 200 MHz-es processzor. Az MPEG formátum lejátszásával gondolom nincs gond, mivel az hardveresen gyorsított - aki tehát egérmozizni akar az N2-n, az ezzel a fájltípussal próbálkozzon.

Adatátvitel, akkumulátor, összegzés

Adatátvitel terén sem csillog az újdonság. A GSM-modul négynormás, a leggyorsabb adatátviteli mód a GPRS, WiFi nincs, Bluetooth van, elvileg A2DP-s. Ebből az is látható, hogy a nagy internetezésnek nem csak a kijelző áll útjába..

A hátlapba integrált - azaz inkább belülről ráragasztott - 820 mAh-s akkumulátor a gyártó szerint 200 óra készenléti vagy 4 óra beszélgetési időt garantál - a zenelejátszási idő hosszát homály fedi. Nálam a gép átlagosnál nagyobb igénybevétel (napi 1 óra beszélgetés, jópár SMS, 1-2 óra zenehallgatás) mellett simán elment 2 napig, ami elég jó teljesítmény.

Az összegzés előtt röviden leírnám, hogy milyen volt használni a Neonode-ot: alapvetően jó. A kezelést viszonylag hamar megszoktam, utána már mindent gyorsan el tudtam érni, a menürendszer logikus felépítésű, bár néhol kicsit túl vannak bonyolítva a dolgok. Maga a rendszer a tesztidőszak alatt nem volt stabil, sokszor fagyott, volt, hogy magától kikapcsolt a gép. A legdurvább hiba viszont az volt, amikor a kamera megadta magát: egyszer csak kiírta, hogy gondja van a driverrel, ezt követően 2 napig nem indult el, majd egyszer csak magától feljött zenehallgatás közben. Lehet, hogy önjavító rendszerrel van dolgunk?

Összegzés: a Neonode N2 egy érdekes gép. Az biztos, hogy innovatív, az is biztos, hogy kicsi, viszont elég csúnya és valljuk be, elég buta. A Windows alapú rendszer alapvetően mókusvakítás, semmi köze a Windows Mobile operációs rendszerhez. A gyártó egyébként érdekes módon nemhogy gátolja, de egyenesen támogatja a gép fejlesztését, a RedNeo fórumon egy csomó mindent le lehet tölteni hozzá. Multimédiás téren közepes a felhozatal, de ez jórészt a fülesnek köszönhető, hiszen a szoftveres rész nem épp kiemelkedő. Telefonnak nem az igazi, multimédiás lejátszónak sem az, vagizni talán lehet vele, de őszintén szólva arra sem a legmegfelelőbb. Remélem, hogy a zForce technológiát a cég tovább fogja fejleszteni, véleményem szerint sok kiaknázatlan lehetőség van még benne. Nekem azért tetszett a gép, mert nem láttam még ilyet.

Neonode N2