Az első pillanatok

Máig emlékszem a Motorola első pengéjének megjelenésére. A V3 volt az a készülék, amely forradalmasította a piacot, és egy teljesen új telefonformát hozott a köztudatba, amelyet sokan (többek között a szakma is) csak pengeként kezel. Igazi siker volt a telefon, azonban pontosan ezen okból sok igazi Motorola fan elfordult tőle. Mára elült ez a hajcihő, és gyakorlatilag minden gyártó rendelkezik penge vékonyságú telefonnal, így itt volt az idő, hogy leporolják az eredeti modellt, és egy újabb sikerdarabot varázsoljanak belőle. Szerintem sikerült.

Egyébként ez volt az a készülék, ami valahogy kimaradt eddig a szórásunkból. Általában még a megjelenés előtt le szoktunk csapni minden modellre, azonban ezúttal a T-Mobile illetékese tudatta velem telefonban, hogy vágynak arra, hogy az ő készüléküket teszteljük. Először átpörgettem a cikkeinket, mert gyanús volt, hogy valamelyik kolléga kezein már átfutott a dolog, csak én maradtam ki belőle, de meglepve tapasztaltam, hogy nem így van, így örömmel fogadtam a tesztmodellt.

Bár túl vagyok már egy-két kemény telefonon (pink V3), de a V3xx külseje nekem is meglepetést okozott. Két dolog miatt is. Egyrészt a színe nem a megszokott fekete, vagy szürke kompozíció, hanem egy egészen új, ami valahol a bronzbarna és a borvörös között mozog, egy kicsit viszont sötétebb a rozénál. Tudom fura leírás egy színre, de férfi vagyok, akikről mindenki tudja, hogy 16 színben látnak, úgyhogy ez leginkább barna. Ha pontosítok, akkor világosbarna. Ja, és ezúton üzenem a nőknek, hogy a padlizsán, és a vaj az nem szín.

A másik meglepetést a készülék anyaga okozta. Úgy látszik, hogy rájött a gyártó, hogy a V3x egy ballépés volt. Mind méretét, mind anyagát tekintve. Visszatértek tehát a fémhez az elő, a hátlapon és a billentyűzeten is, ami nagyon jó választásnak bizonyult, csak pozitívan tudok róla beszélni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!