Bevezető, tartozékok
A látszat alapján minden a legnagyobb rendben az okostelefonok között. Netbookokat alázó teljesítményt kapunk a két- és négymagos processzorokkal, a szemünket kényeztetik a tűéles HD kijelzők, duskálunk a gigabájtokban mért memóriában, a felső kategóriában már alap dolog a fullHD videofelvétel, van itt Beats és Dolby hangzás, meg HDMI, DLNA, GPS, felsorolni se lehetne. Valami azonban mégsem stimmel. Van egy dolog, amit a gyártók eléggé elhanyagolnak, és különösebben nem is szeretik ezt nagydobra verni.
A mai kor okostelefonjai nem csupán mobilok, hanem még kismillió más funkció is beléjük van zsúfolva. Azonban az egész mit sem ér az akkumulátor nélkül. Egy lemerült okostelefonnal még SMS-t se fogunk küldeni, nemhogy még zenét hallgassunk netezés közben, mialatt az e-maileket is szinkronizáljuk. Ez a rengeteg technika és a meredeken megugró teljesítmény komoly fogyasztást generál, amivel az akkuk egyszerűen nem bírják a tempót. Márpedig igen frusztráló szinte konnektortól konnektorig rohangálni, napjában akár többször is, mert mire belelendülünk, már villog is az a fránya ikon ott a sarokban, hogy elfogyott a táp.
Bár az igazi áttörés még sajnos várat magára, azért a Motorola megpróbált egyet lépni ebben az irányban, így született meg a RAZR MAXX. Az XXL GSM-től érkezett telefon doboza a feliratot levéve pontosan egyezik a korábbi RAZR-ével (a típusszám is maradt XT910). Belül sincs ez másképp, a telefonon felül egy hálózati töltőfej, egy USB kábel és egy sztereó füles alkotja a pakkot.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
