Bevezető
Úgy döntöttem, hogy most nem fogok beszólni a Motorolának azért, mert nem fejlődnek. Fél éve még lehetett volna, de azóta van Z8, E6, új RAZR, Q9, egy múlt heti hír a Zante piacra kerülését taglalja, tehát a jelek szerint megint megmoccantak a fogaskerekek az amerikai gyártónál. Bár a fenti felsorolásból még egyiket sem foghattuk tesztre (persze ami késik, az nem múlik), az L9 pedig annyira innovatív, mint egy paradicsomkonzerv, de amíg az új modellek meg nem jönnek, addig sem maradunk Motorola nélkül.
Igazság szerint azért csörögtem rá a Motorolára, hogy esetleg megdobhatnának valami zenei készülékkel, mert ilyesmit rég láttunk tőlük, ám hirtelenjében csak az L9 látszott alkalmasnak. Ezért aztán a dobozban a telefon mellett találtam egy sztereó Bluetooth fülest is, amelyről egy későbbi írásban még lesz bőven szó.
Az elődmodell L7 legnagyobb előnye a Motorola telefonokra jellemző moddolhatóság. Aki esetleg élből utálja az amerikai gyártó készüléket, az is kénytelen elismerni, hogy rengeteg módon buherálható meg a telefon különböző szoftverek segítségével. Ezeknek egy része nem is számít komoly beavatkozásnak (gari marad), de ha odateszi magát az ember, akkor kőkeményen, szinte gépi kód szintig bele lehet nyúlni a szoftverbe, de csak ésszel. Nem véletlen, hogy a Motorola L7-nek van nálunk az egyik legdurvább hozzászólásszáma a fórumban, jelenleg több mint 3000 komment érkezett a telefon kapcsán, ezt csak az olyan sikermodellek tudják elérni, mint a Sony Ericsson K750i, vagy a mobilos hitvita-fórumok etalonja, az N95 topic.
Az L9 nyilván nem lesz akkora sikertörténet, mint elődje, hiszen az újdonság varázsát nem tudja felmutatni. De az L7 júzerek talán örömmel cserélnek majd telefont, és esetleg beesik egy-két újab vásárló is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
