Hogy volt?

A Mio H610 sunyiban érkezett hozzám. Mivel minden értelmes szakújságíró a 3GSM-en lébecolt (kivéve engem), így nem számítottam tesztkészülékre, élveztem a szabadságot és a délutáni pihenéseket. Azonban egyszer csak a MobilX futára csengetett nálam egy dobozzal. Miután kiderült, hogy valóban nem téves a dolog, és nekem címezték, nagy bontogatásba kezdtem.

Volt is mit. A készülékhez egy hegynyi tartozékot mellékelt a gyártó, szerencsére nem szűkölködünk semmiben. Adott maga a készülék (erről kicsit később), a töltő, USB kábel, bőrtok, autós tartó, autós töltő, nyakbaakasztó, csuklópánt, két cserélhető előlap, és távirányítós fülhallgató. Utóbbiak bizonyára furcsán hatnak egy PNA szemszögéből, azonban a készülék nem egyszerűen ennyi. Itt egy PMP és egy PNA kombinációjával állunk szemben.

A két készüléktípus (Portable Multimedia Player és a Personal Navigation Assistant) egybemosása elkerülhetetlen, és valójában ésszerű lépés. Adott ugyanis egy eszköz, ami folyamatosan velünk van az autózás alatt, amikor kiszállunk, a tolvajok miatt úgyis visszük magunkkal, miért ne működhetne hát zene, vagy videólejátszóként? Ha pedig úgyis a kezünkben van az utazások alatt, akkor jól jöhet egy világóra, vagy egy iránytű funkció is. Szerintem a koncepció, és vele az alapötlet zseniális.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!