Kamera, multimédia

A hátlapon található, autofókuszos kamera 13 megapixeles Samsung szenzorral, f/2.2 apertúrájú optikával és viszonylag jó fényerejű, szimpla ledes vakuval dolgozik együtt, maximális felbontása 4192 x 3104 pixel, ez majdnem pontosan 4:3-as képarányt jelent. A szoftver a Meizu sajátja, egyszerűen kezelhető programról beszélünk, van benne HDR, de továbbra is csak kézzel lehet kapcsolgatni, ezen kívül akad segédrács, geotagging, szintmérő és önkioldó (3,5 és 10 másodperces) is. Összesen hat darab fotómód áll rendelkezésre, az automatikuson kívül található még arcszépség, panoráma, lassú mozgás, utólagos fókusz, QR kód olvasó és kézi mód is. A manuális mód ikonja feltűnően hasonlít a Gmail-ére, ez elég furcsa, de a beállítások viszonylag bőségesek, változtathatjuk a záridőt (1/5000s - 10s), az érzékenységet (ISO 100-1600), az expozíció-korrekciót és a fókusztávolságot is.

A fenti fotók finoman szólva is közepesek, első ránézésre főleg a dinamikatartomány szűkössége és a részletesek erőteljes elmosása tűnik fel, a fehéregyensúlyt kétes biztossággal találja meg az automatika, kézi beállítási lehetőség ezzel kapcsolatban sajnos nincs. A vonalélesség sincs a helyzet magaslatán, a képzaj viszont szerencsére kevésbé jellemző. Az előlapi kamera 5 megapixeles, tesztfotó ide kattintva tekinthető meg, a hátlapi modullal készült, 1080p felbontású 30 fps sebességű tesztfilm eléréséhez pedig ide kell klikkelni!

A videolejátszó a többi gyári alkalmazáshoz hasonlóan egyszerű és jól használható, 1080p-s tartalmakig bezárólag a grafikus gyorsító bírja az iramot, ebben pedig a partner a szoftver is, a legtöbb kódolást gond nélkül kezelte, néztünk rajta mkv-t, DivX-et és mindenféle mp4-et. Lejátszás közben hosszú érintéssel zárolhatjuk a kijelzőt, adott esetben pedig beállíthatunk ismétlési módokat, illetve letehetjük kis ablakba a visszajátszást.

Aki nem használja a Google online zeneszolgáltatását, annak jó eséllyel nem kell majd letöltenie a Play Zenét, a meizus zenelejátszó ugyanis probléma nélkül működik, képes dalok, előadók, albumok és mappák szerint szűrni, megjeleníti, hogy szerinte milyen minőségűek a zenefájlaink (SQ, HQ), illetve van benne egy elég összetett hangszínszabályzó, amivel nem csak a frekvenciasávok kiemeléseit tologathatjuk, hanem konkrét fülhallgatótípusok hibáit is megpróbálja kompenzálni egy algoritmus. Ez utóbbi nem mellesleg inkább mókás, kevésbé hasznos, ha kikapcsolva hagyunk mindent, akkor is teljesen jó hangot fogunk kapni, természetesen senki ne számoljon egy DAP minőségével, de mobilos fronton semmi szégyenkeznivalója sincs a kütyünek, egyedül az FM-rádió hiánya lehet zavaró sokaknak.

Az audio méréseink sem mutattak semmi turpisságot, a frekvenciamenet a hallgató tartományban egyenletes, alacsonyak a zajszintek és a többi érték is megfelelő. Gyári fülhallgató nincs, de az m2 erősítése egyébként rendben van, érzékenyebb fejhallgatókból gond nélkül csihol ki értékelhető hangot.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!