Hardver, menü

A nagy testben közepes hardver dolgozik, konkrétan egy kétmagos, Texas Instruments OMAP 4430 igyekszik a kedvünkre tenni 1 GHz-es frekvenciára tolva. A grafikus feladatok kapcsán egy PowerVR SGX540 segít be, a RAM mérete pedig 1 GB-os, ami korrektnek tekinthető. A felhasználói háttértár ennek négyszerese, plusz ugye az esetleges bővítés. Ez így összességében egyáltalán nem gyenge, nyilván az LG nem akarta az 4X HD nyakára húzni az L9-et, így sem kell azonban szégyenkeznie, mint ahogyan azt a lenti sebességtesztek is mutatják.

A szoftver az Android 4.0-s felületére épül, az LG ezt Optimus UI 3.0-nak nevezi. A felületet jelentősen átdolgozta a koreai gyártó, a Google által megalkotott Holo UI-nak szinte nyomát sem látni. Nyilván ennek a megoldásnak előnye az, hogy adott esetben felhasználóbarátabb, illetve egyedibb lett a grafika, viszont nehezíti a frissítési mechanizmust, hiszen az újabb Android verziókhoz újra meg kell tervezni a rendszert. Ezért sok gyártó nem tököl saját interfész létrehozásával, hanem a gyári rendszert kínálják a vásárlóknak, az LG viszont a Samsunghoz, a Sony-hoz és a HTC-hez hasonlóan ragaszkodik ahhoz, hogy saját képére formálja az Androidot. Sajnos ez azzal is jár, hogy egy rakás mérnökkel többet kell foglalkoztatni, ha lépést akarnak tartani a frissítések tekintetében, s hát ez nem mindig jött össze nekik maradéktalanul.

Az Optimus UI 3.0 már a feloldóképernyőn is okoz változásokat, egy kör alakú animáción keresztül jutunk át az alap felületre. Ha az alulra tett négy ikon valamelyikéről indítjuk a mozdulatot, akkor egyből abba a funkcióba csöppenünk. A háttérkép szabadon megválasztható, de van négy téma, ha esetleg grafikailag kiforrottabbnak gondoljuk az LG designerek munkáját. A főképernyők közötti váltás animációját is számos megoldás közül választhatjuk ki, összecsíptetve ujjainkat egymás mellé rendeződnek a felületek, itt lehet hozzáadni s eltávolítani oldalakat. A menü oldalirányban lapozható, külön fül segít abban, hogy az utólag letöltött alkalmazásokra szűrhessünk. A sorrend szabadon variálható, a widgetek között számos egyedi megoldás bukkan fel, az időjárást a Yahoo szolgáltatja, de van a közösségi tevékenységeknek és a naptárnak is egyedi felülete, ahogyan az LG saját alkalmazásboltja, a SmartWorld is megjelenhet valamelyik kezdőképernyőn.

A fentről lehúzható értesítési sáv tetejének ikonjai is variálhatóak, ha háromnál több funkciót teszünk ide, akkor oldlra csúsztathatóvá válik ez a sáv. A feladatkezelő a középső gomb hosszas megnyomásával csalható elő, az LG egyik büszkesége, a Quickmemo pedig a hangerőt szabályozó gombok együttes lenyomásával indul el. Ez készít egy képernyőmentést az aktuálisan látható állapotról, majd rögtön a kezünkbe ad egy eszköztárat, amellyel erre firkálhatunk, jegyzetelhetünk, majd az egészet elmenthetjük, megoszthatjuk, továbbküldhetjük. Bevallom, eddig soha nem éreztem igényét egy ilyen funkciónak, s bizony a teszthét is eltelt anélkül, hogy eszembe jutott volna használni, holott van létjogosultsága. A legegyszerűbb példa, ha valakinek egy lokációt szeretnénk elküldeni, Google Maps megnyitása után jöhet a szkrínsot, aztán jól ráfirkálom, hogy hol is vagyok, merre kell jönni.

A rendszer egyébként kifejezetten gördülékeny, az élénk színekkel operáló kezelőfelület barátságos, áttekinthető, állítható a betűméret és a betűtípus is, ráadásul az is konfigurálható, hogy a kijelző alatti gombok mennyi időre kapjanak háttérvilágítást onnantól számítva, hogy izgattuk őket. Üröm az örömben, hogy ebből a fehér fényből még csak egy pislákolás sem jutott a középső billentyűnek, bár aki ezt képtelen eltalálni, annak más baja is lehet, forduljon orvoshoz.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!