Bevezető
Biztos volt némi agyalás az LG központjában, amikor a G2 butított kistestvére és az L sorozat legkomolyabb darabja tudásban összeért. Mi legyen? Hogyan különböztessük meg a két készüléket, mivel indokoljuk, hogy a G2 mini drágább, mik azok az apróságok, amelyeket ki kellene hagyni az L90-ből azért, hogy olcsóbb lehessen? Nem tudom, hogy tényleg van-e ilyenkor komoly matekozás, hogy srácok, szedjük ki az NFC-t és akkor már van egy érv a G2 mini mellett, vagy spóroljunk az értesítési leden, ami ugyan egy filléres valami, de egy újabb indok lehet arra, hogy miért kedvezőbb az L sorozat árfekvése.
Egy gyártó megteheti azt, amint mondjuk a HTC, hogy egy-egy modellel képviselteti magát az egyes kategóriákban, vagy lehet olyan, mint a Samsung, aki teleönti a piacot rengeteg hasonló masinával. Mióta az LG újra magára talált ők is egyre több modellel vannak jelen, így elkerülhetetlen volt, hogy egyes termékeik viszonylag hasonló tudással rendelkezzenek, ráadásul azt sem szabad elfeledni, hogy a korábbi készülékek között is találunk házon belüli konkurenseket. Itt elsősorban a meglehetősen jól sikerült F6-ot lehet példaként felhozni.
Ugyanakkor az is tény, hogy az LG L sorozata mindig is azokat a telefonokat jelentette, amelyek a kedvezőbb árú terméket közé sorolhatók. A G2 mini inkább a nagy G2 sikerének hullámain szörfözget, megvannak a hátlapi gombok, a 4G támogatás, az L széria kvázi alulról küzdötte fel magát erre a szintre az L90-nel. És ettől ez még nem egy rosszabb, vagy gyengébb valami, az LG új fejlesztései, mint a Knock Code, a QSlide, vagy a Quick Memo épp úgy megtalálhatók ebben a modellben, mint a komolyabb koreai termékekben. Az L90 a G2 mininél kábé 25%-kal olcsóbb, a következő oldalakon kiderül, hogy mi okozza ezt az eltérést és ez milyen kompromisszumokat jelent azok számára, akiknek a hátlapi gombok és a 4G nem létszükséglet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
