Bevezető, tartozékok

Megérkezett szerkesztőségünkbe az LG egyik legsikeresebb telefon-szériájának, a Cookie-nak a legújabb tagja. A sorozat eddigi tagjai, a GS290 és a GS500 a mellett, hogy mindegyikük a cookie név egyik variánsára hallgattak, egytől-egyig nagyon sikeres modellek voltak. A középkategória alsóbb szegmensébe tartozó, zárt rendszerű készülékek több mint 5 milliós eladott példányszámmal büszkélkedhetnek, így a mai tesztkészüléknek alaposan fel kell kötnie a nadrágot, ha labdába akar rúgni az elődök eladásaival.

[+]

A tesztalanyunk, a KM570 hallgat a Gig és a Cookie Gig nevekre is. Angolul tudó olvasóinknak már biztosan leesett, hogy a hangzatos név egy zenemobil takar, ez szabadfordításban magyarul a süti és a koncert szavakat jelöli, ami bár nem hangzik túl izgalmasan, még mindig frappánsabb, mint ami a szót meghallva az ember eszébe jut (erre az LG is rájött, törzsolvasóink biztosan emlékeznek a kudarcba fulladt cookie névadóversenyre). Mint a felmenői, a zenélő süti is a középkategóriában indul, azon belül is az érintőképernyővel rendelkező, mégis olcsóbb vonalat képviseli. További hasonlóság az elődökhöz képest a telefonon futó rendszer, tesztalanyunkon is az LG saját rendszere, az S-Class fut, melyet azonban kicsit módosítottak a koreai óriás mérnökei. A legfrissebb sütemény a neve alapján a zeneőrületet meglovagolva szeretne tömegtermékké válni, kérdés, hogy eléri-e a nagy elődök sikerét.

[+]

A készülék egy LG ajándéktáskában érkezett a szerkesztőségünkbe, amelyben sajnos nem sok minden lapult, így a tartozékok minőségéről nem tudok nyilatkozni. A hivatalos kiadás megvásárlásakor kapunk egy hálózati töltőt, amellyel a microUSB kimeneten keresztül tölthetjük fel szuflával a sütit, egy microUSB adatkábelt, egy headsetet, valamint egy miniatűr méretű CD-t, amelyre a használati utasítást égették. Memóriakártya nincsen a csomagban, viszont a készülék 4 gigabájtos belső memóriával rendelkezik, így nem szomorkodtam sokat a microSD-kártya hiánya miatt (természetesen bővíthetjük memóriakártyával a telefont).

Külső

Az LG dizájnerei kitettek magukért, a szappantartó formaterv ellenére egy igen kellemes külcsínt sikerült a telefon köré rittyenteniük: nincs túlcsicsázva, mégis érződik rajta a törődés, egy ilyen készüléket szorongatva senki sem fog ujjal mutogatni ránk a metrón. Az anyaghasználatnál nem voltak kimondottan kreatívak, a telefon egésze fröccsöntött műanyag (de ebből a minőségibb fajta), az összeszerelésnél jó munkát végeztek, masszív és recsegésmentes a készülék. A 105,9 x 52,6 x 11,9 milliméteres méretével a kisebb mobilok közé tartozik, a 90 grammos tömegével szintén a pehelysúlyú csoportba sorolható. Kényelmes a kézben tartani, könnyedén a tenyérbe simul, egy nagyon ergonomikus masinával van dolgunk.

[+]

Az előlapot körbefutja egy csík, melynek színe valahol a grafitszürke és a króm között van félúton, ezzel egy kicsit elegánsabb külsőt kölcsönözve a készüléknek. Billentyűzet nélküli készülék lévén az előlap nagy részét a három hüvelyk képátlójú TFT képernyő foglalja el, ami 240 x 400 pixeles felbontású, 262 000 színárnyalat megjelenítésére képes és rezisztív érintésérzékelési technológiát alkalmaz. A kijelző képe a felbontás középszerűsége következtében néhol kicsit pixeles (főleg a főképernyő oldalainak lapozgatásakor), azonban ez vészesen nem zavaró, a színek élettelensége már annál inkább. Az érintések érzékelése a rezisztív technológia ellenére egészen pontos, bár a hatás eléréséhez kicsit erősebben kell megnyomni a kijelzőt az átlagosnál. A képernyő felett középen egy szürke LG logotípia, felette az ezüstös hangszóró található. Tőle jobbra a másodlagos kamera, mellette pedig a fényérzékelő kapott helyet. Az alsó szektorba, a képernyő alá három, szintén rezisztív érintésérzékeny technológiát alkalmazó gomb került: hívásfogadás, menü és híváselutasítás. Ezzel kapcsolatban kicsit kettős érzésem van, hiszen a vesszőparipámra, a fizikai híváskezelő billentyűkre ez csak egy félmegoldás, tudom hogy nem felel meg a mai divatnak, de a felhasználói élményhez nagy mértékben hozzájárul, ha nem kell leellenőriznünk a készüléken, hogy tényleg befejeztük-e a hívást.

[+]

A hátlap mintázata közelről nézve a szálcsiszolt fémre hasonlít, azonban erről szó sincs, egy egyszerű fekete fröcssöntött műanyagdarabról van szó. Szerencsére nincsen túldíszítve, összesen két fontos eleme van: bal felül található az 5 megapixeles kamera, jobb alul pedig egy függőleges, ezüst színű LG logotípia. A tesztpéldányon a bal alsó sarkoban egy narancssárga négyzet is látható, ez az Orange nevű külföldi szolgáltató logója, természetesen nem lesz rajta a magyarországon forgalmazott példányokon. Összefoglalva egy kellemes, minimál hátlapot kapunk, mindenféle sztárallűr nélkül.

[+]

Az oldalsó részek taglalásánál szerintem senki nem fog meglepődni, ebben a kategóriában nehéz újat alkotni. Jobb oldalt található a hangerőszabályozó gomb, valamint a microUSB kimenet. Utóbbit egy kis műanyag nyúlvány takarja, amit szerintem csak a szentlélek tart, egy nagyon vékony, szintén műanyagból készült szálon kapcsolódik a készülékházhoz. A másik oldalon alul található a kamera gyorsbillentyűje, pontosabban az expozícióé: a gombot megnyomva ugyanis nem indul el a fényképező szoftver, viszont ha már elindítottuk, a gombocska segítségével készíthetünk képeket. Fent kicsit zsúfoltabbra vették a figurát, középen egy műanyag gomb található, segítségével lehet eltávolítani a hátlapot. Tőle jobbra egy szabványos 3,5 milliméteres kimenet, balra pedig egy gomb található, mely a ki/bekapcsolás és a billentyűzet kioldása / zárolása funkciókat látja el.

Operációs rendszer, készenléti képernyő, főmenü

A telefonon az LG saját zárt rendszere, az S-Class fut, ez a KM900 Arena modellben debütált. Ez főleg egy felhasználói felületben manifesztálódik előttünk, mely áll egyrészt egy 3D-s készenléti képernyőből, másrészt egy oldalasan görgethető főmenüből, amely egy filmszalag-szerű dizájnt kapott. Ez mind szép és jó, a rendszer (vagy inkább a telefon processzorának) sebessége azonban hagy némi kivetnivalót: sok minden csak késleltetéssel reagál, lassú a navigálás, a készenléti képernyő forgatásakor szinte érezni, ahogy dolgozik a processzor, akadások is előfordulnak. További információért ajánlom az alábbi videót.

A főképernyő három oldalas (az LG Arenaban ez négy oldal volt), ami forgatás közben egy háromszög alapú hasábra hasonlít. A három oldal mindegyike egy-egy funkcióhoz van kötve. Az elsőre kipakolhatjuk a gyakran használt alkalmazások parancsikonjait, ezek azonban nem csak egyszerű parancsikonok, hanem widget-szerűen működnek is: a zenelejátszó kiírja az éppen lejátszott szám előadóját és címét, kirakhatunk naptárat, amely mutatja a legfrissebb bejegyzéseket, emlékeztetőket stb. A widgetek (nevezzük így őket) sorrendjét és pozícióját szabadon átvariálhatjuk (utóbbi nem kötött, mint sok más rendszer esetében, a minialkalmazásokat így akár egymás tetejére is pakolhatjuk), és ha oldalirányban megrázzuk a készüléket, a rendszer automatán egymás mellé rendezi őket, jópofa kis fícsör. A középső oldal az úgynevezett LiveSquare, ami az eseményeinket jeleníti meg időrendi sorrendben, azaz a hívásokat és üzeneteket. Indításkor középen egy minket reprezentáló bábu helyezkedik el, bőszen integetve és üdvözölve a felhasználót (pénteken a Végre péntek! felkiáltással köszöntött, egyem a kis szívét). Ha üzenetünk vagy hívásunk van, egy, a kiválasztott témának megfelelő figura adja a tudtunkra. Ezen a képernyőn egyszerre több kontaktot is ki tudunk jelölni, mellyel csoportos SMS-t is küldhetünk egy mozdulattal. Érdekes módon ez a funkció nem működik a partnereinknek dedikált készenléti képernyőn, ahol értelme is lenne a dolognak, pedig egy hasznos funkcióról van szó. Az oldal témája és az avatárok kinézete (sajnos hiába avatár, Na’vi dizájn nincs) változtatható, előbbi lehet állatkert, park vagy saját kép, utóbbi emberek vagy állatok, melyekben 6-6 figura kapott helyet. A jobb szélső lap a kontaktoké: partnereinket reprezentáló ikonokat pakolhatunk ide, melyeket megérintve egy helyi menü jelenik meg. Itt választhatunk az SMS-írás, hívás, partner szerkesztése vagy eltávolítás a képernyőről funkciók közül. A kontaktjainkat egyébként a készenléti képernyő első oldalához hasonlóan rendezgethetjük és rázogathatjuk. A főképernyő tetején egyébként jelzi, hogy a három oldal közül melyiken tartózkodunk éppen, a kis ikonokat tapizva azonban nem tudunk oldalt váltani. Ez annyira azért nem égető, lévén bármely másik két lapot elérhetjük egy bal, illetve jobb ujjmozdulattal, de azért figyelhettek volna erre.

A főmenü négy kategóriánara oszlik, minegyiket egy-egy filmszalag-szerű csík reprezentálja, a kategóriák a kommunikáció, szórakozás, kellékek és beállítások neveket kapták. A menü vízszintesen görgethető (sajnos nem az egyes sávok külön-külön, hanem az egész menü), két oldalra oszlanak az alkalmazások, kapcsolatok és beállítások, sávonként 8, azaz összesen 32 darabot kapunk. A középső sáv oldalán szürke nyilak jelzik, merre érdemes keresnünk a további szoftvereket.

Beépített szoftverek

A készülékben meglepően sok beépített alkalmazást találunk, amelyek többé-kevésbé használhatóak is. Kezdjük a sort a társasági oldalak nevű alkalmazás, mint a neve is mutatja, az SN-szolgáltatásokkezelésére szolgál. Beléphetünk Orkut, Twitter, Picasa, Flickr, Myspace és Facebook fiókkal, én csak az utóbbira vagyok regisztrálva, így ezzel teszteltem. A rövid bejelentkezést követően egy teljes értékű Facebook-klienst kapunk, látszik az LG mérnökeinek szakértő munkája, az optimalizálás remekül sikerült, a kezelés gyors és magától értetődő. Nem így van ez a névjegyzék esetében, amit nem komplikáltak túl, de képet azért rendelhetünk a partnereinkhez, valamint azt is beállíthatjuk, hogy a LiveSquare képernyőn milyen ikonja legyen. A szinkronizálás nem létező fogalom, ahogyan azt sem adhatjuk meg, hogy a telefon, vagy a SIM-kártya tartalmát szeretnénk látni (azaz megadhatjuk, de ha ki- és belépünk a névjegyzékbe, a készülék elfelejti ezt a beállítást), nemes egyszerűséggel mindkettőt berántja a készülék. Ezért egy jó nagy feketepontot kap, még a legolcsóbb mobilok is komolyabb névjegyzékkel rendelkeznek.

A kellékek fülön találunk egy Google nevű alkalmazást, amelyen a keresés, levelezés, blogger és youtube menüpontok érhetők el. Nem egy klienst kell elképzelni, a menüpontok kvázi linkek, melyek a beépített böngészőben nyílnak meg. Amúgy mindegyik megfelelően működik, a Youtube kliens is egész gyors, bár ezt a netes vonalat illett volna hardveresen is megtámogatni, ugyanis a WiFi hiányzik a készülékből, a célcsoport pedig nem valószínű, hogy rendelkezik korlátlan 3G-s előfizetéssel. Kapunk még egy alapfunkciókkal felvértezett naptárat (Google-szinkronizálás nincs), valamint egy jegyzetek írására alkalmas programot.

Mivel ez egy zenemobil, lássuk, mit kínál ezen a téren! A zenelejátszó a hangzatos zene névre hallgat, és mint azt már láttuk, a készenléti képernyőről is irányítható. Megnyitás előtt ugyan tölt egy jó tíz másodpercet, ezt semmi nem indokolja, egy mezei zenelejátszó alkalmazás tárul a szemünk elé. Szűrhetünk előadó, stílus, album és az összes szám közül, valamint csengőhangot is szerkeszthetünk. Borítót nem lehet hozzárendelni az albumhoz, a mappában elhelyezett cover.jpg nevű képeket pedig nem mindig sikerült észlelnie tesztalanyunknak. E mellé kapunk egy beépített hangszínszabályzót, melyben 6 előre definiált beállítás közül választhatunk, valamint listákba rendezhetjük a zenéinket, ezzel ki is fújt a zenélő süti kínálata. Az RDS-képes rádió egész pofásan néz ki, az állomások elmentésén kívül azonban többet nem tud, de ebben témában nem is kell, jól használható cuccról van szó.

Emellett kapunk néhány kevésbé használható alkalmazást is (ezekhez hasonlót eddig csak kínai koppintásokon láttam), amelyeket a készenléti képernyőre kihelyezett Pocket Apps minialkalmazásból érhetünk el. Tipikusan olyan programok, melyeket kipróbálva szerezhetnek egy órányi szórakozást a felhasználónak, azonban kétlem, bárki is huzamosabb ideig használná őket. Végigtallózva közöttük olyan frenetikus gyöngyszemeket találunk, mint a Candle Blower, mely segítségével gyertyákat olthatunk el, ha belefújunk a mikrofonba. A Mind selector egy pénzfeldobó-szerű program, a különbség az, hogy itt a fej vagy az írás helyett a kereszt vagy a kör alapján dönthetjük el a gondolkodtató helyzeteket. A testsúly követő és a futó társ az egészség-életstílus témában próbálkozik: előbbivel a testsúlyunk és magasságunk alapján rengeteg (haszontalan) információt számít ki a készülék, a futó társ pedig a szaladgálás kedvelőinek okozhat örömöt. A szalaghirdetés segítségével neonfénybe burkolózó, vízszintesen mozgó szövegeket gyárthatunk, melyeket akár képernyővédőként is használhatunk, a kedvencem pedig a fülelő nevű alkalmazás volt, amellyel előre rögzített hangeffekteket hallgathatunk, olyan különlegességekkel, mint az éneklő erdő vagy a játszótér hangjai. Játékokból hármat kapunk, a repertoár egy autóversenyből (Ferrari Twist), egy Sims 3 névre hallgató életszimulátorból és a híres Bejeweled mobilváltozatából áll. Utóbbi igazi telitalálat - lenne, sajnos mindhárom alkalmazás próbaverziós, a teljes élményhez fizetnünk kell értük. Gondolom mondanom sem kell, a játékok grafikája nem áll a helyzet magaslatán, de egy ilyen telefont nem is ezért vesz az ember.

Adatkommunikáció, telekommunikáció, internet

A telefon adatkommunikációs képességei nem túl fényesek: négy sávos GSM-modul, 3,6 Mbps-es HSDPA, 2.1-es, A2DP-vel felvértezett Bluetooth jellemzi. A célcsoport, azaz a zenehallgató fiatalság elég sokat lóg a neten, egy WiFi éppen ezért belefért volna. A másik negatívum a GPS chip hiánya, bár ez nem akkora érvágás, mint a WiFi kihagyása a készülékből, azért néha igen jól jön egy navigációs szoftver a telefonunkon, nem is beszélve arról, hogy szinte minden középkategóriás mobil (azaz tesztalanyunk versenytársai) rendelkezik ilyen funkcióval.

Az üzenetkezelés a klasszikus SMS/MMS kombinációra egyszerűsödött, az üzenetek nézete nincs partnerekre bontva, csak dátum szerint böngészhetünk közöttük, azaz elfelejthetjük a manapság oly’ közkedvelt chatfolyam-nézetet. Pötyögni a virtuális klaviatúrán tudunk, ami a rezisztív érintésérzékelő technológiához képest meglepően pontos volt, az együtt töltött idő alatt kevés félregépelés adódott, de látványosan több, mint egy kapacitív technológiát használó készülék esetén. A telefonálás egyébként teljesen oké, a hangminőség bár nem kiemelkedő, de megfelelő volt mindkét oldalon. Az érintésérzékeny híváskezelő gombok viszont csúnyán rányomják a bélyeget a mobilozás élményére: nem jó dolog, hogy egy beszélgetés után le kell ellenőrizni, hogy leraktuk-e a telefont.

A készüléken internetezésre is lehetőség van, ezt WiFi hiányában mobilinternettel oldhatjuk meg, ami sajnos nem a költséghatékonyságáról híres. A beépített böngésző kissé fapados, hiányzik a flash-támogatás (youtubeozni azért tudunk egy kliens segítségével), egyszerre maximum két oldalt tarthatunk nyitva, azonban jó pont, hogy a már letöltött weboldalakat kapcsolat nélküli módban is nézegethetjük. A rezisztív technológiájú érintésérzékelés miatt nem képes a multitouch nagyításra, erre a képernyő jobb alsó sarkában elhelyezett nagyító ikonnal van lehetőségünk, kicsit körülményes a módszer. Dupla klikkre zoomol ugyan, de a bekezdést nem tördeli, ez által nem sok értelme van a funkciónak, sovány vigasz, hogy az adott weboldalt szöveges módban is böngészhetjük, azaz ekkor a szövegeken kívül semmiylen tartalmat nem jelenít meg. Az eddig említett dolgok is zavaróak, de a fő probléma a böngészőszoftver lassúsága, konklúzióként elmondható: a sütin nem megy élményszámba a netezés.

Kamera, akkumlátor, összegzés

A készülék multimédiás képességei egy maximum öt megapixeles (azaz 2592х1944 képpontos felbontású) fotók készítésére alkalmas, autofókuszos kamerában manifesztálódnak. A képek viszonylag gyorsan elkészülnek, a sebességre nem lehet panasz, plusz funkcióként pedig a készülék képes az arcfelismerésre (ekkor egy kis fehér négyzet kerül az arcok köré), panorámaképek készítésére, valamint a képstabilizálásra (image stabilization). A képminőség körülbelül olyan, amire számítani lehet: sajnos kicsit zajos és elmosódott fotókat lőhetünk, melyeken megjelenik a kromatikus aberráció, viszont a célnak megfelel. Természetesen videókat is készíthetünk a kicsikével, amit maximum WVGA minőségben tehetünk meg (azaz 720 x 480 képpontos felbontásban), másodpercenként 30 képkockás sebességgel, a probléma a mentési formátumban van, minden videót 3gp-ként tárol a masina. Akár lassított felvételt is készíthetünk, ez érthető okokból nem üti meg a hollywoodi slow motion felvételek szintjét, mivel ekkor a felbontás csak QVGA, viszont egy vicces kis funkció, úgyhogy lőttünk is vele egy lassított, illetve egy normál sebességű tesztvideót.

A készülékben egy 900 mAh-s lítiumos akkumlátor lapul, mellyel majdnem 7 óra beszélgetési időt és 600 óra készenlétet bír. Ezt nem tudom megerősíteni, hiszen nem mértem stopperral a a telefon teljesítményét, de terhelés mellett simán elment pár napig, ami dícséretesnek számít egy ilyen gyenge telep mellett. Jó pont, hogy az LG mérnökei egy ilyen kis kapacitású akkumlátorból ekkora teljesítményt tudtak kihozni, bár ez nyilván köszönhető a kis felbontású képernyőnek és az alacsony órajelű processzornak is.

[+]

Mint az a tesztből is biztosan kiderült, a ma felszolgált sütemény nem kimondottan finom (nem, nem kóstoltam meg a telefont). Egy rossz répatortára hasonlít: bár gusztusosan néz ki, belül száraz és savanyú, és legbelül tudja az ember: a répa egy zöldség, nem süteménybe való! Hiába az egészen jól használható kamera, az egész jól teljesítő akkumlátor, a rezisztív technológia ellenére meglepően pontos érintésérzékelő és a kellemes formaterv, a mobil sajnos egy játéktelefon érzetét kelti, amiről az S-Class nevű rendszer tehet. Kezdve a LiveSquare-rel, amelyről rögtön gyermekkorom egyik kedvenc olvasmánya, az Ablak-Zsiráf ugrott be, a Pocket Apps remekbe szabott alkalmazásain át az internetezés hiányosságain keresztül a rengeteg apró hiányosságon át, mint a névjegyzék spártaisága, az üzenetkezelés, ami a 90-es évekből köszön vissza ránk. A problémák itt még nem érnek véget, a GPS és főleg a WiFi hiánya sem egy jó dolog, igaz, hogy a telefon nem felső kategóriás, azonban ezek a funkciók bőven beleférnek egy középkategóriás cuccba is.

A telefont kártyafüggetlenül nagyjából 40 000 magyar forint kiperkálásáért vihetjük haza, az összeg nyilván csökkenni fog, ha szolgáltatónál vesszük meg a készüléket, Körülbelül ilyen áron nyitottak az elődei is, tesztalanyunknál ez kicsit talán magas, az elfogadható összeg körülbelül 35 000 forint lenne, ennyiért akár még a tetszett plecsni is ráugrana, ebben a kategóriában pár ezer forint mínusz nagyon sokat számít. Ennyiért azonban nem kap kitüntetést, amit főleg a rajta futó zárt rendszer, az S-class gyenge teljesítményének köszönhet.

Dr. Kind

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

LG KM570

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	105.9 x 52.6 x 11.9 milliméter
	Tömeg	90 gramm
	Színvariációk	fekete, szürke
	Kijelző
	Kijelző átlója	3 hüvelyk
	Kijelző felbontása	240 x 400 pixel
	Kijelző típusa	rezisztív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	256 000
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	1000 bejegyzés
	SMS memória	dinamikus
	Memória	4 GB ROM
	Memória bővíthetősége	MicroSD (SDHC)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 3,6 Mbps / nincs
	IrDA / Bluetooth	nincs / van
	WiFi	nincs
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / nincs
	GPS vevő	van
	Alapfunkciók
	Profilok	vannak
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	nincs / nincs
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van, kikapcsolva is
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	S-Class
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	vannak
	Valutakonverter	van
	Extra szoftverek	Muvee studio, Pocket Apps, tudományos számológép
	Multimédia
	Fő kamera	5 megapixeles, autofókuszos
	Másodlagos kamera	van
	Videófelvétel	van
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van (RDS)
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	900 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	600 óra
	Beszélgetési idő	7 óra
	Egyebek
	fényérzékelő szenzor, giroszenzor, 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet